Larissa és Rosette játék közben együtt nevettek és futottak. A két kislány Burundiból, Afrikából származott, szomszédok és legjobb barátok voltak. A legjobb barátok sosem szeretnék, hogy véget érjen egy vidám nap! De hamarosan Larissa édesanyja hívta őt befelé. Elérkezett a családi áhítat ideje.
A 8 éves Larissa ránézett a 7 éves Rosette-re, és mosolyogva ezt mondta: „Gyere! Ideje az áhítatnak!”
Rosette követte Larissát a házba. A család énekelt egy éneket Jézusról, majd az édesanya felolvasott egy bibliai történetet, és mindannyian imádkoztak.
„Nagyon tetszett Larissa családi áhítata” – mondta Rosette. Többet akart megtudni Jézusról.
Ezután Larissa meghívta barátnőjét, Rosette-et a szombatiskolába. Rosette megkérdezte a szüleit. „Nagyon örülök, hogy megengedték, hogy menjek” – mondta. „Szeretem a szombatiskolát! Tetszenek az énekek és a bibliai történetek, amiket hallunk.”
Rosette továbbra is eljárt a szombatiskolába a barátnőjével. Egy nap megkérte a szüleit is, hogy jöjjenek vele. Először nem akartak menni, de Rosette tovább hívogatta őket. Végül az édesanyja beleegyezett, hogy vele tart.
Rosette úgy döntött, hogy tovább imádkozik azért, hogy az édesapja is eljöjjön.
Jézus örül, amikor másokat is hívunk, hogy kövessék Őt. Larissa azt mondta, könnyű volt meghívni a legjobb barátját, hogy Jézus barátja legyen. Reméli, hogy más gyerekek is meghívják a barátaikat a szombatiskolába.
„Először imádkozz értük” – mondta. „Aztán hívd meg őket. Ha igent mondanak, az nagyszerű! Ha nemet mondanak, akkor tovább imádkozhatsz értük és újra meghívhatod őket. Egy nap örülni fognak, hogy hívtad őket.”
Ez a történet Gina Wahlen „It's Easy!” című írása alapján készült, amely a Children's Mission Quarterly kiadványban jelent meg, © 2016, a Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciája. Engedéllyel felhasználva és átdolgozva.