Nőjj, nőjj, nőjj!

„Növekedés” – Növekedni azt jelenti, hogy nagyobbá és erősebbé válunk. Amikor gyermek vagy, a tested minden nap egy kicsit magasabb lesz. Az emberek azonban nemcsak testben, hanem szeretetben és kedvességben is növekedhetnek. Amikor Jézus a szívedben él, egyre inkább olyanná válhatsz, mint Ő.

A kis Jézus felébredt, nyújtózott és ásított. Elmosolyodott, amikor meghallotta az eső halk kopogását odakint. Nem számított, hogy süt a nap, vagy sötét viharfelhők morajlanak – Jézus szívében mindig ott volt Isten öröme. Elkezdett halkan zümmögni egy dicsőítő éneket, miközben kimászott az ágyból. Boldogan eligazította a takaróját. Ezután letérdelt, meghajtotta a fejét, és beszélt Istennek, az Ő Atyjához és Segítőjéhez. Jézus szeretett segíteni is. Odafutott, hogy segítsen édesanyjának a reggeliben és a házimunkában. Ezután örömmel követte édesapját, hogy segítsen neki a munkában. Jézus sokat tanult, miközben ________ fiú volt. Olvasd el Máté 13:55-öt, hogy kiegészítsd a hiányzó részt. Kopp, kopp, kopp. Jézus szorgalmasan szegezett be egy faelemet egy széklábba. Mindig gondosan mért, és a legjobbat adta. Amikor eljött az idő a rendrakásra, Jézus szépen elpakolta a szerszámait. Ahogy Jézus az utcán sétált, talán észrevette a mezőn ugrándozó kis bárányokat. Talán figyelte, ahogy apró hangyák sietnek az ösvényen. A természet az Isten szeretetére és hatalmára tanította Őt. Otthon Mária magához ölelte Jézust. Történeteket és szép bibliai tanításokat mesélt neki. Jézus nagyon szerette megismerni Istent. Ahogy Jézus minden nap dolgozott, evett és játszott Názáretben, úgy fejlődött és növekedett. Igen, a kis Jézus egyre magasabb lett. De egy másik módon is növekedett: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtti kedvességben” (Lukács 2:52).

Jézus élete nem volt mindig könnyű. Mária és József nem voltak gazdagok. Egyszerű, kis házban éltek. Minden nap keményen kellett dolgozniuk, hogy legyen ételük és ruhájuk. Talán Jézus nehéz vizes korsókat vitt a kis vállán, felsöpörte a padlót, és letörölte az asztalt. Egyetlen munka sem volt túl unalmas vagy túl nehéz számára. Jézus örömmel segített másoknak. Mert „az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Márk 10:45). Bár Jézus mindig kedves volt, nem mindenki volt kedves hozzá. Néha a názáreti gyerekek rossz dolgokat tettek és engedetlenek voltak. Amikor látták, hogy Jézus engedelmes és becsületes, kinevették és csúfolták. Zavarta őket, hogy Jézus mindig a jót teszi. Máskor a felnőttek rosszat suttogtak róla. Rámutattak és a fejüket csóválták. De Jézus ezeket az embereket is szerette. Miért jött Jézus a földre? Olvasd el Lukács 19:10-et. Jézus soha nem szűnt meg bemutatni Isten nagy szeretetét és tökéletes útját. Amikor mások barátságtalanok voltak, Ő kedvességet mutatott. Amikor mások hazudtak, Ő az igazat mondta. Amikor mások rosszat tettek, Ő a jót választotta. „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, és Isten és emberek előtti kedvességben” (Lukács 2:52).

Jézus fiatalemberré cseperedett – már 12 éves volt! És most, hogy betöltötte a 12. életévét, valami különlegeset tehetett a családjával. „Szülei minden évben felmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére” (Lukács 2:41). És ebben az évben Jézus is velük mehetett. Micsoda öröm! Elindultak az úton Jeruzsálem felé. Nem csak Jézus és a családja ment – úgy tűnt, mintha egész Názáret útra kelt volna. Mindenki a nagyvárosba, Jeruzsálembe tartott a különleges ünnepre. Az út több napig tartott, de senki sem bánta. Sétáltak, beszélgettek, nevettek és együtt énekeltek. A mezők tele voltak színes virágokkal, és a madarak szépen énekeltek. Jézus szerette a természetet. Ahogy mentek, József talán Isten népének történeteiről mesélt Jézusnak, és Isten tervéről az emberekkel. Talán beszéltek a nagy csodákról is, amelyeket Isten régen, ott, azon a földön tett. Mit mond Isten a Bibliában, mit kell emlékeznünk? Olvasd el 1Krónika 16:12-t. Mária és József azt szerették volna, hogy Jézus megismerje és emlékezzen Isten jóságára. Ha mi is emlékezünk Isten csodáira és áldásaira, hitben és bölcsességben növekedünk – éppen úgy, ahogyan Jézus is.

A bőrünk, a hajunk és a körmünk folyamatosan növekszik, még idős korunkban is.

Mária, József és Jézus végre meglátták Jeruzsálemet. Gyönyörű volt! Nagyon örültek, hogy eljöttek Istent imádni. Régen Dávid király egy éneket írt az utazóknak, hogy azt énekeljék, amikor Istent imádni mennek. Mint egy nagy kórus, az utazó sokaság Jézussal együtt örömmel énekelte: „Örültem, amikor ezt mondták nekem: Menjünk az Úr házába! Lábaink megálltak kapuidban, Jeruzsálem! Jeruzsálem jól megépített város, egybeforrt egységben” (Zsoltárok 122:1–3). Megkezdődtek a páska ünnep napjai! Milyen különleges időszak volt ez Jézus számára. Először látta a templomot, és először látta, ahogy a papok bemutatják Istennek a bűnért való áldozatot. Jézus nagyon figyelmesen nézett mindent. Ahogy látta, mi történik a templomban, megértette, hogy mindez Róla szól. Ő lesz az áldozat, aki „elveszi a világ bűnét” (János 1:29). Jézus megkereste a tanítókat és farizeusokat, leült a lábukhoz, és csendben hallgatta őket. Aztán kérdezni kezdett. Komoly és nehéz kérdéseket tett fel az eljövendő Megváltóról. A tanítók és a farizeusok ránéztek, és csodálkoztak. Ki ez a fiú? Nem az ő tanítványuk. Honnan tud ennyit az Írásokról? Olyan bölcsnek tűnt. Bárcsak felismerték volna, hogy ott ül előttük Isten Fia, a megígért Megváltó! Bárcsak nyitott szívük lett volna tanulni Jézustól.

Sok napnyi ünneplés után az emberek összepakolták a csomagjaikat. Felültek a szamaraikra, és búcsút intettek a gyönyörű Jeruzsálemnek. Ideje volt hazamenni. Mit tett Jézus? Olvasd el Lukács 2:43-at. Mária és József már egy teljes napja úton voltak hazafelé, amikor észrevették, hogy valaki nagyon fontos hiányzik. Körülnéztek jobbra és balra. Hol van Jézus? Biztosan nincs messze – gondolták. Talán éppen vizet hoz a szamárnak, vagy a többi gyerekkel játszik. Sok barát és rokon utazott velük együtt hazafelé. Igen, biztosan velük van Jézus. De egy idő után Mária és József rádöbbentek, hogy Jézus nincs velük. Gyorsan megkérdezték a barátaikat és a rokonaikat, látták-e Jézust. De mindenki csak a fejét rázta. Ahogy keresték és keresték, rájöttek, hogy Jézus tényleg nincs ott! A szívük hevesen dobogott. Annyira elfoglaltak voltak a beszélgetéssel és az úton levő barátaikkal, hogy észre sem vették, hogy Jézus nincs velük. Meg kell találniuk – mégpedig gyorsan! Visszafordultak Jeruzsálem felé, és amilyen gyorsan csak tudtak, futni kezdtek. Kétségbeesetten imádkoztak, hogy Isten vigyázzon a Fiukra. Biztonságban volt Jézus? Igen! Isten vele volt. Jézus a templomban volt, „a tanítók között ült, hallgatta őket és kérdéseket tett fel nekik” (Lukács 2:46).

Három hosszú napon át kereste Mária és József Jézust. Milyen hosszú idő volt ez! Végül, amikor beléptek a templomba, megálltak, mert egy ismerős hangot hallottak. Nézzétek! Jézus volt az! Mária letörölte a könnyeit, és odaszaladt hozzá. „Fiam – mondta –, miért tetted ezt velünk? Atyád és én nagy aggodalommal kerestünk téged” (Lukács 2:48). Mit válaszolt Jézus? Olvasd el Lukács 2:49-et. Jézus végig a mennyei Atyjával volt. Ő közben „gyarapodott bölcsességben, testben, és Isten és emberek előtti kedvességben” (Lukács 2:52). Ezután Jézus, Mária és József együtt hazatértek Názáretbe. Mária sokat gondolkodott mindazon, ami történt, miközben hazafelé mentek. Nagyon hálás volt, hogy Isten tanítja őt, hogyan gondoskodjon erről a nagyon különleges Fiúról.

„Ha Krisztuséi vagyunk, legédesebb gondolataink Őróla szólnak. Szeretünk beszélni róla; és miközben egymással az Ő szeretetéről beszélünk, szívünket meglágyítják az isteni hatások. Szemlélve jellemének szépségét, »ugyanarra a képre változunk el dicsőségről dicsőségre« (2Korinthus 3:18)” (Ellen G. White, Jézus élete, 83. o.).

Joe egy 10 éves fiú volt, aki a Salamon-szigeteken élt. Joe nem ismerte Jézust, de volt egy hetednapi adventista barátja. Egy nap ez a barát meghívta őt az Ösvénykereső Klubba (Pathfinders) és a gyülekezetbe. Joe elment, és nagyon megtetszett neki! Újra és újra visszajárt. Egy idő után Joe eldöntötte, hogy szeretné, ha Jézus örökre a szívében élne. Joe elkezdett növekedni – egyre inkább hasonlított Jézusra. Elkezdett beszélni az iskolai barátainak az Ösvénykeresőkről és a Bibliáról. A barátai többet akartak hallani, ezért Joe meghívta őket az otthonába, hogy még több bibliai történetet osszon meg velük. Joe barátai annyira szerették a történeteket, hogy ők is meghívták a saját barátaikat. Hamarosan már 30–40 gyerek járt minden este Joe házába. Mindannyian többet akartak megtudni Jézusról. Lépésről lépésre Joe barátai is elkezdtek minden szombaton a gyülekezetbe járni. Aztán történt valami, ami Joet nagyon boldoggá tette. Az édesanyja, az unokatestvére és három barátja is úgy döntött, hogy megkeresztelkedik! Micsoda öröm! Teltek az évek, Joe 13 éves lett. Minden szombaton körülbelül 70 ember töltötte meg a nappalijukat. A Szentlélek segítségével Joe egy saját kis gyülekezetet „növesztett” Jézus számára! Ahogyan Joe tette, te is növekedhetsz Isten bölcsességében minden nap. Megoszthatod másokkal Isten jóságát és igazságát, hogy ők is növekedhessenek. Ez a történet a „Little Church Grower” című írás alapján készült (Andrew McChesney, Children's Mission), ©2019 General Conference of Seventh-day Adventists. Engedéllyel felhasználva és átdolgozva.