Étel ezreknek

„Adj” – Amikor adunk valamit, akkor abból, ami a miénk, adunk másoknak. Jézus szeret nekünk megadni mindent, amire szükségünk van—például ételt, családot és egy meleg, biztonságos helyet, ahol éjszaka alhatunk.

A tanítványok fáradtak voltak—nagyon fáradtak. Hosszú és mozgalmas napjuk volt a sok ember között. Szemük elnehezült, lábuk fájt, válluk lehanyatlott. Jézus szeretettel és gondoskodással nézett rájuk. Tudta, mire van szükségük. „Gyertek velem” – mondta nekik Jézus. „Elmegyünk egy csendes helyre, hogy egyedül legyünk. Ott megpihenünk” (Márk 6:31). A tanítványok lassan követték Jézust egy csónakhoz, amely lágyan ringatózott a hullámokon. Betolták a mélyebb vízbe, és beszálltak. Hová mentek? Olvasd el Márk 6:32-t. Ahh, csendes pihenés. A csónak békésen siklott a vízen a tó túlsó partja felé. De a parton az emberek észrevették, hogy Jézus elmegy. Nem akartak még elköszönni tőle! Gyorsan döntöttek. Futni kezdtek! Köveken ugráltak át, szaladtak a homokon, és lihegve rohantak a kanyargós ösvényen, amely a tó körül vezetett. Olyan gyorsan futottak, hogy „hamarabb odaértek, mint Jézus” (Márk 6:33). Amikor a csónak végül partot ért, Jézus és a tanítványok észrevették, hogy nincsenek egyedül. A tömeg követte őket. Jézus szeme szeretettel ragyogott. Látta, mennyire vágynak az emberek arra, hogy közel legyenek hozzá. Tudta, hogy szükségük van rá.

Állítsatok fel egy akadálypályát bent vagy a szabadban. Kérj meg egy családtagot, hogy mérje az időt, mennyi idő alatt érsz a végére. Próbáld meg többször is, hogy egyre gyorsabb legyél!

Jézus lenézett a dombról a nagy tömegre. Mindannyian Őt akarták látni. A tömeg olyan volt, mint egy elveszett juhnyáj. Nem volt bundájuk és patájuk, de mégis olyanok voltak, mint a juhok—pásztort kerestek. Azt akarták, hogy Jézus legyen a pásztoruk, vezesse és gondoskodjon róluk. Jézus is szerető pásztoruk akart lenni. Mit tett hát? Olvasd el Lukács 9:11-et. Az emberek közelebb húzódtak, és figyelmesen hallgatták Jézus szavait. Olyan bölcsek és igazak voltak! Minden, amit mondott, olyan volt, mint a meleg napsütés. A Biblia azt mondja: „Beszéded kijelentése világosságot gyújt, és értelmessé teszi az együgyűt” (Zsoltárok 119:130). Öreg nagypapák és kis unokák együtt ültek és tanultak Jézustól. Pontosan az Isten szeretetéről szóló történeteire vágytak. Senki sem akart lemaradni egyetlen szóról sem. Az emberek a betegeiket is odahozták Jézushoz. Ő szeretettel rájuk tette a kezét, és gyógyító szavakat szólt. Azonnal meggyógyultak! Örömkiáltások visszhangoztak a dombokon és völgyekben. Csodálatos volt Jézussal tölteni az egész napot!

Képzeld magad elé, hogy te is a tömegben voltál aznap, és hallgattad Jézust. Melyik éneket szeretted volna elénekelni Neki? Énekeld el Neki most.

Az ég arany-rózsaszínre változott, ahogy a nap lebukott a domb mögé. Micsoda különleges napot töltöttek Jézussal! Csodálatos dolgokra tanította őket, meggyógyította és segítette az embereket. Senki sem akarta, hogy vége legyen a napnak. De ahogy a délutáni fény halványulni kezdett, az emberek hirtelen rájöttek valamire: nagyon-nagyon éhesek! A gyomruk korgott. Jaj, mit tegyenek? Messze voltak az otthonuktól és a várostól, és nem volt náluk étel. Amikor sietve elindultak Jézussal, elfelejtettek élelmet csomagolni. Ez bizony nagy probléma volt! A tanítványok arra kérték Jézust: „Küldd el az embereket, hogy elmenjenek a környező falvakba és vegyenek maguknak ennivalót” (Márk 6:35–36). Jézus azonban mosolygott, és megrázta a fejét. Volt egy jobb ötlete: „Ti adjatok nekik enni” (Márk 6:37). A tanítványok elcsodálkoztak. Több ezer éhes embert etetni? Mit válaszoltak Jézusnak? Olvasd el Márk 6:37-et. Lehetetlennek tűnt! De a tanítványok elfelejtettek valami nagyon fontosat: Jézusnak semmi sem lehetetlen. Jézus szeret segíteni nekünk, és megadja, amire szükségünk van. A Biblia arra tanít, hogy kérjük Istent minden nap: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Máté 6:11). Pont erre volt szüksége az éhes embereknek!

Meséld el, mikor adott neked Jézus valamit, amire szükséged volt.

A tanítványok sóhajtva néztek a dombdalon ülő nagy tömegre. Hogyan vendégeljék meg ezt a sok éhes embert? Több mint 5 000 ember volt ott étel nélkül. Ez igencsak nagy gond! A tanítványok nagyon aggódtak—de Jézus nem. „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” – mondta Jézus (Márk 6:38). A tanítványok gyorsan körbejártak, és kérdezősködtek. Volt étel a tanítóknál? Sajnos nem. A földműveseknél? Egy morzsa sem. A halászoknál? Semmi. A kereskedők, kőművesek, anyukák és nénik mind megrázták a fejüket. Senkinek sem volt mit adnia. Ekkor András, Jézus egyik tanítványa, előlépett egy kisfiúval. Mit mondott András? Olvasd el János 6:9-et. Egyetlen kisfiú, ebben a hatalmas tömegben, hozott valamit. A tanítványok belenéztek a kosarába. Egy, kettő, három, négy, öt kis árpakenyeret számoltak meg, és két kis halat. Jézus hálás mosollyal nézett a kisfiúra. Biztosan az ő gyomra is korgott az éhségtől. Mégsem tartotta meg magának az ebédjét—odaadta Jézusnak. Jézus szeret nekünk adni mindent, amire szükségünk van. És azt is szereti, ha mi is olyanok vagyunk, mint Ő, és adunk másoknak. Azt ígéri: „Adjatok, és nektek is adnak. Jó mértékkel, megrázva, megtetézve adnak a kezetekbe” (Lukács 6:38). Mindenki figyelte Jézust, ahogy kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Vajon mit fog tenni a kisfiú ebédjével?

Készítsetek elő félkész ételeket vagy friss élelmiszercsomagokat olyan emberek számára a közösségben, akiknek szükségük lehet rá. A családoddal együtt döntsétek el, kinek készülnek az ételek, állítsátok össze a menüt, és segítsetek az elkészítésben (a kiosztással kapcsolatos útmutatót lásd a szombati részben).

Jézus lenézett az öt árpakenyérre és a két kis halra. Újra rámosolygott a kisfiúra, aki örömmel odaadta neki az ebédjét. Aztán felnézett az égre, és imádkozott. Megköszönte Istennek azt a kevés ételt, amit a fiú megosztott vele. Mindenki csendben figyelt. Ezután „megtörte a kenyeret, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az embereknek. A két halat is szétosztotta mindenkinek” (Márk 6:41). Jézus a tanítványoknak adta az ételt, a tanítványok pedig továbbadták a sokaságnak. Neked is jut, neked is, és neked is! És ekkor valami csodálatos történt. Valami teljesen hihetetlen. A kenyér és a hal nem fogyott el! Bármennyit osztottak szét, még mindig maradt. Több volt, mint amennyit meg tudtak enni, több, mint amennyit kézben tudtak tartani. Hurrá! A tanítványok nevettek, az emberek mosolyogtak. Jézus több ezer éhes embert vendégelt meg mindössze öt kenyérből és két kis halból! Boldogan ettek, és izgatottan beszéltek a csodáról. Mit ígér Isten a Zsoltárok 34:10-ben? „Akik az Urat keresik, nem nélkülöznek semmi jót.”

Készíts pattogatott kukoricát kukoricaszemekből. Figyeld meg, hogy egy kis marék magból egy egész tálnyi popcorn lesz. Fogyasszátok el együtt, és ünnepeljétek meg, hogy Isten minden szükségeset, és még annál is többet megad nekünk.

Mmm, nyami! Az emberek boldogan ették a csodálatos ételt. A gyomruk korábban üres volt, de most már tele lettek. Ezután Jézus a tanítványaihoz fordult: „Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi ne menjen kárba” (János 6:12). Péter, András, János és a többi tanítvány végigment a tömegen, és összegyűjtötte a megmaradt kenyér- és haldarabokat. Mennyit gyűjtöttek össze? Olvasd el Márk 6:43-at. Hűha! Jézus nemcsak több mint 5000 éhes embert lakatott jól, hanem még rengeteg maradék is maradt! Az emberek hazavihettek a csodás ételből, és megoszthatták másokkal is. Milyen csodálatos történeteket mesélhettek a családjuknak és barátaiknak, miközben ők is ettek belőle! Isten valóban megadta nekik, amire szükségük volt—sőt még annál is többet! Ugyanezt teszi érted is. Bízhatsz Benne minden nap, és imádkozhatsz így: „Add meg nekünk ma a mindennapi kenyerünket” (Máté 6:11).

Képzeld el, hogy te vagy az a kisfiú, aki megosztotta az uzsonnáját Jézussal, és most éppen hazafelé tartasz a maradékkal. Üdvözlöd a családodat. Mit mondanál és tennél?

Emlékdoboz Gondolj az e heti történetre. Keress a természetben olyan dolgokat, amiből mind több, és több lesz. Tegyél valamit ezekből az emlékdobozba.

„Ha minden erő Forrásához megyünk, és hitünk kezét kinyújtjuk, hogy elfogadjuk, amit Ő ad, akkor Isten megtart minket a munkánkban még a legnehezebb körülmények között is, és képessé tesz arra, hogy másoknak is adjuk az élet kenyerét” (Ellen G. White, Jézus élete, 371. o.).

Hát nem csodálatos, hogy Jézus olyan sok éhes embert megvendégelt és örömmel töltötte el őket? Most neked is alkalmad van ételáldásokat osztogatni. Ezen a héten ételt készítettünk másoknak. A családdal osszátok szét ma az előre elkészített csomagokat. Ki tudja, talán a meglepetés étel mosolyt csal az arcokra, megörvendezteti az embereket, és új barátokra lelhettek, akikkel megoszthatjátok Jézus szeretetét. Mondjátok el az alapgondolatot az új barátaitoknak a gyülekezetben. Mennyire emlékeztek az e heti leckére? Íme egy játék az emlékezetetek tesztelésére:

A heti történetben szereplő tárgyakat elrejtettük ezen az oldalon. Megtalálod őket? 12 kosár 5 szelet kenyér 2 hal