Segíthetek másoknak

Fogjuk össze szorosan a kezünk, majd tárjuk szét. Mosolyogva mozgassuk ujjainkat! A kezünkkel segíthetünk. Isten kedveli, ha a kezünkkel kedves dolgokat teszünk másokért. A Biblia ezt írja: „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne feledkezzetek.” (Zsidók 13:16) Osztozhatunk például a játékainkon. Cipelhetjük egy barátunk csomagját, rajzolhatunk valakinek egy kedves képet. Isten segítőknek teremtett bennünket.

A nagy, lomha elefántok is kitűnő segítők. Nagy csoportokban, úgynevezett csordákban élnek, és mindig figyelnek egymásra. Ormányukkal gyengéden megérintik a másikat, ha az szomorú vagy szenved. Ugyancsak az ormányukkal segítik ki a sáros gödrökbe csúszott kiselefántokat. A kicsiket mindig a csorda közepére terelik, hogy biztonságban legyenek. Az elefántok az agyarukkal lyukakat ásnak, hogy más állatoknak is gyűljön ivóvíz. Köszönjük, Istenünk, a segítőkész elefántokat!

Milyen hangot adnak ki a kutyák? (vau-vau) A kutyák vicces, szőrös barátok, és gyakran kiképzik őket segítőknek. Ezek a különleges kutyák segítenek például a látássérülteknek. Megmutatják gazdájuknak, hol közlekedhet biztonságosan, és figyelmezteti az úton található akadályokra. Léteznek mentőkutyák is. Ezeknek nagyon kifinomult a szaglásuk. Szim... szim... szim... szimatolnak, és megtalálják az elveszett vagy sérült embereket. Köszönjük, Istenünk, a segítőkész kutyákat!

A libák gágogva totyognak. Ezek a hatalmas madarak is nagyon segítőkészek. A tél beállta előtt hosszú-hosszú utat kell megtenniük melegebb éghajlatra. Különleges „V” alakban repülnek (mutassuk a képen). Az élen repülő madár nehéz munkát végez, hogy a mögötte repülők kisebb erőfeszítéssel, könnyebben haladjanak. A vezérludak mindig váltják egymást, hogy mindegyikük pihenhessen. Ez az alakzat ugyanakkor biztonságos is számukra. Köszönjük, Istenünk, a segítőkész ludakat!

Mi hogyan segíthetünk másoknak? Te sem vagy túlságosan kicsiny ehhez! Isten téged is megáldott segítő kézzel. Amikor osztozunk játékainkon, vagy valakit magunk elé engedünk a játszótéren, akkor segítünk rajta. Ha megöleljük a barátunkat amikor szomorú, akkor segítünk rajta, és bemutatjuk neki Isten szeretetét. (Mondjuk együtt) Drága Istenünk, kérünk, költözz a szívünkbe. Segíts, hogy segíthessünk másokon.

Alkossunk!
Gyurmából készítsünk el néhányat a héten tanult állatok közül. Állatnyomokat is készíthetünk a gyurmába, majd kérjük a gyermeket, hogy találja ki, melyik nyom melyik állathoz tartozik. Ismerünk más segítőkész állatokat is? Formázzuk meg ezeket is. A gyurmázás befejeztével köszönjük meg Istennek az állatokat.

Elmélkedjünk!
Hogyan segíthetünk a körülöttünk élő embereknek? Beszélgetéskor vegyünk fel szemkontaktust. Kérdezzük meg, van-e szükségük segítségre. Osztozhatunk játékainkon, vagy játszhatunk szépen a többiekkel. Kinyithatjuk az ajtót és előre engedhetjük őket: „Parancsolj…” Többek között így is segíthetünk másokon.

Osztozzunk!
Nézzük át együtt a gyermek játékait. Kérjük, hogy válogasson ki néhányat, és adjuk oda valakinek, akinek nincs olyan sok, mint nekünk. Írjunk egy kis üdvözletet a megajándékozott személynek, majd vigyük el a csomagot a segélyszervezetnek vagy egy ismerős szegényebb családnak.

Tanuljunk!
Kölcsönözzünk ki néhány könyvet a helyi könyvtárból, vagy keressünk otthon természeti könyveket. Keressük ki a leckében megjelenő állatokat, vagy keressünk más segítő állatokról szóló beszámolókat.

Imádkozzunk!
Kérjük Istent, hogy nyissa meg szemünket, hogy észrevegyük, kinek van szüksége segítségre a környezetünkben. Beszélgessünk a következő bibliaversről: „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne feledkezzetek.” (Zsidók 13:16)
Keressünk ma egy személyt, akinek segíthetünk, hogy bemutassuk gyermekünknek, hogyan ültethetjük gyakorlatba a tanultakat.

Mindnyájan össze vagyunk szőve az emberiség nagy szőttesében, s amit mások hasznára és áldására tehetünk, az áldásban hat vissza ránk.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 534. o.)
Micsoda csodálatos, egységesítő gondolat! Nem vagyunk egyedül. Hasonlóságaink és különbözőségeink nem tartanak távol egymástól. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ő egyetlen csodálatos mesterműként alkotott, amelynek célja: mindenkinek bemutatni az Ő szeretetét. Isten minden tevékenységünkben misszionáriusoknak hívott el bennünket. Szeretné, ha mindenkit testvérnek tekintenénk közösségünkben. Sőt, ne csak észrevegyük, hanem segítsük is őket. „Ne féljetek a jó munkától! »A jótéteményben pedig meg ne restüljünk; mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.« (Galata 6:9). Ne várjatok arra, hogy megmondják kötelességeteket! Nyissátok ki szemeiteket és lássátok meg, hogy kik vannak körülöttetek! Ismerkedjetek meg a gyámoltalanokkal, a szenvedőkkel és a szükségben levőkkel! Ne rejtőzzetek el előlük és ne igyekezzetek elzárkózni szükségletük elől!” (Ellen G. White: Boldog otthon, 451. o.)
A gyermekeinknek példamutatással tudjuk a legjobban megtanítani a segítőkészséget. Látniuk kell, ahogy beszélünk másoknak Isten szeretetéről, megosztjuk velük javainkat, és minden különbözőség ellenére szeretjük őket. Érezniük kell a lelkesedést amikor valami meglepetést készítünk elő egy szomorú személynek, vagy napi teendőink mellett megállunk segíteni valakinek.
Atyánk, a vágyunk, hogy szavaink és cselekedeteink által mások meglássanak Téged. Ámen. „Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)