A kedves Boáz

A tanulmány alapja: Ruth 2. fej.

Szviss, szviss - surrogott Ruth seprűje az érdes padlón. Munka közben Naomira mosolygott, és énekelt. Betlehemi új otthonuk tiszta és rendes volt. Ruth nagyon sokat segített. Leellenőrizte a vizeskorsót, tele volt vízzel - gluggy, gluggy, gluggy. Leellenőrizte az ételes kosarat, és... ó, ne! Majdnem üres volt! Naomi belenézett a pénzes tarsolyába. Teljesen üres volt (szomorú arc)! Megsimogatták éhes hasukat (simítsuk körbe a hasunk). Honnan szerezhetnének élelmet?

Ruth és Naomi letérdeltek. Összekulcsolták kezüket, és imádkoztak (imádkozó kéz). Isten tud segíteni nekik az élelemszerzésben. Ruthnak azonnal támadt is egy jó gondolata. Számos gabonaföld terült el a környékükön. A finom, puha kenyeret gabonából készítik. „Kérlek, hadd menjek ki a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, akinek szeme előtt kedvességet találok” - kérte Naomit. (Ruth 2:2) Naomi tapsolt örömében (tapsoljunk). Micsoda remek ötlet! Köszönöm, Istenem!

Ruth lassan kisétált az egyik közeli mezőre. Lehajolt, figyelmesen kémlelte a földet. Kereste az aratók után hátramaradt kalászokat. Nézte, nézte, nézte... Ott van néhány! Gyorsan összeszedte és a kosarába tette. A nap forrón tűzött, Ruth azonban tovább fürkészte, fürkészte, fürkészte a földet. Talált egy... kettő... három kévét.

Egy Boáz nevű ember észrevette, hogy ott dolgozik. Az övé volt az a mező, és megpróbált segíteni. Szerette Istent, és nagyon kedves volt. Utasította az aratóit, hogy legyenek kedvesek Ruthhoz. Suttogtak, suttogtak. Csss! Maradjon meglepetés!

Ruth lassan haladt előre a mezőn. Figyelmesen kereste a gabonát. Kereste, kereste, kereste... talált néhány kalászt! Gyorsan felvette és a kosarába tette. Talált egy, kettő, három, négy, öt köteg gabonát. Boáz azt suttogta aratóinak, hogy szándékosan hagyjanak hátra gabonát Ruthnak. Micsoda kedves meglepetés! Ezután Boáz friss innivalóval és étellel kínálta Ruthot. Meghívta, hogy másnap is menjen az ő mezejére kalászokat szedegetni. Ő majd gondoskodik róla.

Ruth sietett haza Naomihoz. Szorosan fogta kosarát. Naomi szája tátva maradt a csodálkozástól, amikor meglátta (csodálkozó arc). Ruth kosara tömve volt gabonával. Isten gondoskodott róluk. Volt otthonuk, a vizeskorsójuk is tele volt - gluggy, gluggy, gluggy. Ennivalójuk is volt - nyami! Segítő barátaik is voltak. A kedves Boáz feleségül vette Ruthot, és gondoskodott Ruthról és Naomiról. (Mondjuk együtt) Köszönjük, Istenünk, hogy Te gondoskodtál Ruthról és Naomiról, és köszönjük, hogy rólunk is gondoskodsz.

Alkossunk!

Formázzunk gyurmából gabonakalászokat (árpaszárakat). Készítsünk egy kis kosarat, amelybe Ruth összeszedheti őket. Isten úgy gondoskodott Ruthról, hogy kirendelte a gabonát, amit szedegessen.

Fedezzünk fel!

Próbáljunk meg a szabadban vagy egy könyvben keresni egy különleges madarat. Beszélgessünk arról, hogy Isten gondoskodik a kismadarakról, és biztosítja számukra a táplálékot és a menedéket. Olvassuk el Lukács 12:6. versét. Mondjuk el, hogy Isten rólunk is hasonlóképpen szeret gondoskodni.

Kapcsolódjunk!

Este kérdezzük meg a gyereket, mit szeretne vacsorázni. Engedjük, hogy segítsen a megnevezett étel elkészítésében. Hívjuk fel a figyelmét arra, hogy Isten kirendelte családunk számára az ételt. Különleges imában köszönjük meg Istennek a táplálékot, és imádkozzunk az éhező gyerekekért.

Adakozzunk!

Adakozzunk a szegények konyhájának, vagy készítsünk ételt valakinek, akiről tudjuk, hogy szüksége van rá. Imádkozzunk az éhezőkért. Keressünk egy őket segítő szervezetet, és támogassuk anyagilag a munkájukat.

Imádkozzunk!

Minden este, a családi áhítat alkalmával köszönjünk meg személyesen egy-egy dolgot, amit Istentől kaptunk.

Ruthnak nem volt könnyű élete. Elveszítette férjét, családját, kulturális környezetét, és idegen országba költözött. Szegény volt, és csak kemény munkával tudta megszerezni az élethez szükséges legalapvetőbb dolgokat. Sokszor feladhatta volna, hazamehetett volna, elhagyhatta volna Naomit és Istenét. De ő hűséges maradt.
Az életben sokszor nagy, nehéz kérdésekkel találjuk szembe magunkat. Miért annyira nehéz ez a helyzet? Miért tűnik úgy, hogy Isten nem úgy törődik velem, ahogy szükségem lenne rá? Miért érzem mindig úgy, mintha reménytelenül harcolnék?
Ruth visszatekintve láthatta Isten gondoskodását, Aki csodálatosan törődött vele és értékelte hűségét. Ő megígérte, hogy ezt értünk is megteszi. „Nemde öt verebet adnak két fillérért? És egyikükről sem feledkezik meg Isten.” (Lukács 12:6)
Aggodalmaink, szorongásunk közepette bízzunk benne, hogy Isten gondoskodik rólunk. Ruthhoz hasonlóan, a nehéz helyzetekben is tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Bár nem tudjuk, mit hoz a holnap, biztosak lehetünk abban, hogy Isten mindent lát és minden elképzelést felülmúló békességgel áraszt el bennünket.