Ruth és Naomi

A tanulmány alapja: Ruth 1. fej.

Csipp, csepp... csöpp - Naomi az utolsó cseppeket csepegtette ki a vizeskancsóból. Üres volt! Belenézett az ételes kosárba. Az is üres volt! A városban, Betlehemben régóta nem esett az eső. Nem volt sem víz, sem élelem. Ezért Naomi, a férjével és két fiával együtt más országba költözött. A vizeskancsójuk ott színültig telt vízzel - gluggy, gluggy, gluggy. Az ételes kosár is tele volt friss, puha kenyérrel - nyami! A fiaik felnőttek, és nagy, erős gazdálkodók lettek. Naomi énekelve sütötte a kenyeret. A fiai feleségül vettek két kedves lányt, Ruthot és Orpát. Naomi szerette őket, és törődött velük. Mindent elmondott nekik Istenről. Amikor énekelt, a lányok is vele énekeltek. Megtöltötték neki a kancsót vízzel - gluggy, gluggy, gluggy. Segítettek a finom kenyér készítésében - nyami! Micsoda boldog család!

Egy nap Naomi abbahagyta az éneklést. Nagyon szomorú volt. A férje és a fiai meghaltak. Elérkezett az ideje, hogy elhagyja azt az országot, és visszamenjen szülőföldjére, Betlehembe. Isten már oda is küldött esőt. Ő majd gondoskodik róla. Naomi becsomagolta teli vizeskorsóját - gluggy, gluggy, gluggy. Bepakolta a finom kenyérrel teli kosarat is - nyami! Hívta Ruthot, Orpát, elővezette a kis szamarat, és elindultak nagy utazásukra hazafelé. Klip-klap, kopogott a kicsi szamár patája az úton.

Naomi egyszer csak megtorpant. Ruth és Orpa is megállt. Klip-klap, a kis szamár is megállt. „Menjetek haza” - mondta Naomi kedvesen Orpának és Ruthnak. Nem akarta, hogy az új helyen magányosak legyenek. Ruth és Orpa szorosan megölelték. Naomi annyira kedves volt. Ezután Orpa elköszönt, és hazament. Viszontlátásra, Orpa! Ruth újra megölelte Naomit (öleljük meg a gyermeket). De ő nem akart visszafordulni. Nem akart elköszönni. „Ahova te mész, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem” - mondta (Ruth 1:16).

Ruth mosolyogva nézett Naomira, és elindultak Betlehem felé. Klip-klap, mendegélt mellettük a kicsi szamár. Ruth az úton is segített Naominak, amikor este felállították sátrukat. Egész úton mellette volt. Szíve szeretettel és kedvességgel volt tele Naomi iránt. Isten azt szeretné, ha Ruthhoz hasonlóan mi is kedvesek és gondoskodóak lennénk. Arra vágyik, hogy jó döntéseinkkel segítsünk a körülöttük élőkön. (Mondjuk együtt.) Köszönöm, Istenem, Ruth gondoskodását. Kérlek, segíts, hogy én is segíthessek másokon.

Alkossunk!

Vegyünk elő egy üres befőttesüveget. Írjunk össze néhány kedves cselekedetet, amelyeket családként megtehetünk másokért. Mindegyik ötletet jegyezzük fel egy külön cetlire, majd hajtsuk össze, és dobjuk az üvegbe. Minden szombat délután húzzunk ki egyet, és végezzük el együtt.

Mutassuk meg!

Mondjunk el a gyerekeknek néhány olyan alkalmat, amikor kimutathatják mások iránti törődésüket. (Pl. Mit tehetne egy gondoskodó szív, amikor anya vagy apa összehajtogatják a ruhákat/megvetik az ágyakat/kiviszik a szemetet? Hogyan mutathatnátok ki, hogy törődtök nagyszüleitekkel?) Kérjük Istent, hogy ajándékozza meg gyermekünket gondoskodó lelkülettel.

Építsünk!

Kint vagy bent alakítsunk ki egy nehéz akadálypályát, amelyen a gyermek csak a mi segítségünkkel tud végigmenni. Menjünk végig együtt, szorosan fogva a gyermek kezét. Beszélgessünk arról, hogy Ruth követte Naomit, és a Betlehembe vezető utazás során végig segített neki.

Alkossunk!

Piros papírból vágjunk ki egy kicsi „gondos” szívet. A gyermekkel együtt díszítsük ki csillogó műanyag drágakövekkel vagy csillámragasztóval. Ragasszunk biztosítótűt a hátára, majd tűzzük fel a gyermek ruhájára, ahányszor látjuk, hogy gondoskodik valakiről. Mondjuk: „Szeretem a gondos kicsi szíved!”

Imádkozzunk!

Minden este, lefekvés előtt juttassuk eszébe a gyermeknek, hogyan gondoskodott valakiről aznap. Beszélgessünk arról, mekkora örömöt szerzett nekünk és Istennek azzal, hogy törődött másokkal. Imádkozzunk együtt a gyermekkel, és kérjük Istent, hogy költözzön a szívébe.

Ahova te mész, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.” (Ruth 1:16) Biztos vagyok benne, hogy számtalanszor hallottátok már ezt a híres beszédet, de elgondolkodtatok valaha azon, mekkora erő és eltökéltség rejlik ezen szavak mögött?
Ruthot egy egyszerű barátságnál sokkal erősebb kötelék fűzte Naomihoz. Ez a szeretet Isten szeretete. Nem puszta kedvességből áldozta fel otthoni életét, hanem az egyedül arra érdemes, az Isten iránti szeretettől fűtött életet választotta. Feltételezhetjük, hogy Ruth anyósa, Naomi kedves megnyilvánulásai, szeretetteljes cselekedetei által nyert betekintést Isten szeretetébe. Ugyanígy válhat erőteljes bizonyságtétellé a mi szülői vagy baráti gondoskodásunk is. Türelmünk, időnk, hallgatókészségünk, segítő kezünk jelenti a szolgálatot. Ellen White írta: „Az őszinte barátság melege, (…) a mennyei boldogság előíze.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 106. o.)

Mielőtt a telefonhoz rohannál, hogy felhívd egy barátodat, vagy türelmesen leülnél a gyermekkel játszani, tölts egy kevés időt legjobb barátoddal, Jézussal. Az Ő szeretete vonz és késztet. Engedd, hogy csordulásig töltsön be kedvességgel, irgalommal, szelídséggel és gondoskodással. Csak így érinthetünk meg másokat.
Naomi bevezette Ruthot Isten családjába, mi több, Jézus nemzetségi táblázatába. Isten általad is szeretne megérinteni különleges embereket. Miért nem kérdezed meg ma, hogy kit, és hogyan?