Kicsi segítő

A tanulmány alapja: 1Sámuel 2:18-21, Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 569-574. o.

A kis Sámuel magasra emelte karját (nyújtózkodjunk). Mosolyogva kelt fel az ágyból. Egy új nap, rengeteg tennivalóval. Sámuel Isten házában lakott, a szentélyben. Éli papnak segített. Ügyesen megvetette, elrendezte kényelmes, kicsi puha ágyát. Összehajtogatta pizsamáját, és a helyére tette a ruhásládába. Felvette különleges ruháját, amelyet az édesanyja készített neki. Készen állt a nap elkezdésére.

Sámuel tudott segíteni (nyújtsuk előre kezünket). Naponta segített Éli papnak Isten házának teendőiben. Szeretett segíteni. Örömmel töltötte el, hogy bármilyen apró feladat elvégzésével könnyített Éli pap munkáján. Így Istennek is segített.

Szviss, szviss, szviss, húzta a seprűt előre-hátra (tegyünk úgy, mintha sepregetnénk). Sámuel feladata volt a rendrakás és a takarítás. Kis seprűjével eltakarította a szélhordta faleveleket. Nagyon gondosan és lelkiismeretesen dolgozott. Nem kapkodott, nem hagyott ki egyetlen sarkot sem. Mindig megbizonyosodott róla, hogy minden dolgát elvégezte.

Dörzs, dörzs, dörzs, dolgozott a törlőrongy Sámuel kezében (tegyünk úgy, mintha sikálnánk valamit). A ronggyal fényesítette az Úr házának tárgyait, ameddig a lehető legfényesebben csillogtak. Annyira örült, hogy olyan sokféle munka elvégzésével segíthetett Istennek. Bármit is tett, mindig a tőle telhető legjobbat adta. „A gyermek Sámuel pedig az Úrnál nevelkedett föl.” (1Sámuel 2:21)

Nézzétek a kezetek! Tudtátok, hogy Sámuelhez hasonlóan, ti is segíthettek? Segíthettek a családotoknak megteríteni az asztalt, elrakni a kivasalt ruhákat, vagy megvetni az ágyat. Amikor kezeteket használva segítetek másoknak, tulajdonképpen Istennek segítetek! Ő mosolyog, amikor látja, hogy segítünk egymásnak, és a lehető legjobbat adjuk Érte. (Mondjuk együtt) Köszönöm, Istenem, a kis Sámuel segítőkész kezeit. Én is szeretnék a családom segítője lenni.

Alkossunk!
Színes papírra rajzoljuk körbe gyermekünk „segítő kezeit”, majd vágjuk ki a mintát. Mutassunk rá sorban mindegyik ujjacskájára, majd köszönjük meg neki a segítségét: „köszönöm, hogy egyedül felhúztad a zoknidat”, „köszönöm, hogy elraktad a játékaidat”, stb.

Fedezzünk fel!
Gyűjtsünk néhány követ. Adjunk a gyermeknek egy rongydarabot, amivel próbálja meg „kifényesíteni” a köveket, ahogyan Sámuel is kifényesítette a szentély tartozékait. Ha nem tudunk a szabadba menni, használjunk háztartási tárgyakat ehhez a játékhoz. Sámuel mindig a tőle telhető legjobban dolgozott – ezt mi is megtehetjük!

Mutassunk példát!
Válasszunk ki egy olyan házimunkát, ami új a gyermeknek, és amit az ő képességeinek megfelelően elvégezhetne (pl. ágyvetés). Mutassuk meg a feladat elvégzésének módját, majd együtt gyakoroljuk a hét minden napján. Bátorítsuk biztató szavakkal: „Annyira csodás segítség vagy!”

Kapcsolódjunk!
Mutassunk meg a gyermeknek egy munkát, amelyet elvégeztünk, egy dolgot, amelyet mi alkottunk vagy megjavítottunk, valamit, amelynek létrehozása időt és hozzáértést igényelt. Beszélgessünk arról, hogyan készítettük el gondos, segítőkész kezeinkkel. Mondjuk el neki, mennyire boldoggá tesz minket a jól végzett munka.

Imádkozzunk!
Mondjuk el, hogyan segített Sámuel Éli papnak és Istennek egyaránt. Ezen a héten mondjunk egy hálaimát gyermekünk segítőkészségéért, akárhányszor segít valamit a családban vagy másoknak.

A mi kezeink kétségkívül folyamatosan segítenek. Kulcsoljuk most össze őket. Micsoda isteni áldás! Csodálatos módon közreműködésre lettünk teremtve. Isten tudja, hogy célt és örömet lelünk, ha másoknak adakozunk, és teszünk valamit értük. „Minden kötelességet úgy végezni, mintha azt az Úrnak tennék, ez vonzóvá teszi a legszerényebb foglalkozást is és kapcsolatba hozza a földön élő munkást a mennyben Isten akaratát végrehajtó szent lényekkel.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 574. o.)

Egy hosszú nap végén jólesően hatnak ezek a bátorítások, amikor kezünk, elménk és szívünk is belefáradt a kemény munkába. Családunkat kiszolgálva Teremtőnknek szolgáltunk. Ez a kilátás megvidámítja a végeláthatatlan munkavégzést.

„A kicsiny dolgokban való becsületesség, a hűség és szívélyesség gyakorlása beragyogja az élet ösvényét, és ha munkánkat e földön bevégeztük, kitűnik majd, hogy minden hűséggel végzett kicsiny feladat valahol jó hatást váltott ki, mely nem évül el soha örökké!” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 574. o.)

A Sámueléhez hasonlóan, a mi segítőkészségünk is számít. A kis dolgokban tanúsított hűségünk, örömünk, kedvességünk ezen a héten is fontos. Munkánk végzése közben ne feledjük, hogy az Úrért dolgozunk. „Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek, tudva, hogy az Úrtól veszitek az örökség jutalmát; mert ti az Úr Krisztusnak szolgáltok.” (Kolossé 3:23, 24)