A pásztorok

A tanulmány alapja: Lukács 2:8-20, Ellen G. White: Jézus élete, 47-48. o

A pásztorok mosolyogva őrködtek alvó juhaik fölött. Sötét éjszaka volt. A bolyhos bárányok is aludtak. (Csss!) A gyapjas juhok is aludtak. (Csss!) A Betlehem melletti réten csend és nyugalom honolt. Hirtelen ragyogó fény vette körül őket. Ragyogott, ragyogott, csillogott. A pásztorok csodálkozva néztek fel. Egy fényes angyal volt. Így szólt: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz,” (Lukács 2:10) Megszületett Jézus!

A fényes angyal elmondta nekik, hol találják a kis Jézust. Tiszta takaróba pólyálva, a jászolban alszik, Betlehemben. Az ég egyre ragyogóbb, ragyogóbb és ragyogóbb lett. Az angyalok serege ellepte az eget. Annyira boldogok voltak. Megszületett Jézus! Édesen énekeltek: „Dicsőség a magasságban” (Lukács 2:14). Jézus mindenkinek örömöt hozott.

A pásztorok szeme tágra nyílt a csodálkozástól (csodálkozó arc), ahogy az angyalokat nézték és hallgatták. Inogtak a térdeik (ereszkedjünk le). A szívük gyorsan vert (veregessük meg többször egymás után a mellkasunkat). Megszületett Jézus! Miután az angyalok serege tovatűnt, a pásztorok azonnal elindultak. Sietve mentek Betlehembe, közben mosolyogtak és énekeltek. Siess, siess, siess! Meg kell találniuk a kis Jézust! Odafutottak az istállóhoz. Vajon ott lesz Isten Fia? Kopogtattak az ajtón. Kop, kop, kop.

Az ajtó kinyílt, és a pásztorok halkan beléptek. Ott volt a kis Jézus, tiszta takaróba pólyálva, a jászolban. Pontosan, ahogy az angyalok mondták. A pásztorok letérdeltek Jézus előtt. Ó, mennyire szerették őt! Ez a kisbaba valóban Istentől jött. A pásztorok suttogva újságolták Máriának és Jézusnak az angyalok látogatását. Ez a gyermek mindenkinek az öröme lesz.

Mária és József boldogan mosolyogtak a kedves pásztorokra. Isten elküldte őket, hogy üdvözöljék az Ő Fiát, a kis Jézust. A pásztorok annyira hálásak voltak. Az alvó juhaikhoz visszafelé vezető úton énekeltek, és hálát adtak Istennek. Szemükkel látták a mennyei angyalokat (mutassunk a szemünkre). Fülükkel hallották az angyalok énekét (füleljünk). Kezükkel érintették a kis Jézust (ringató mozdulat). Tudták, hogy Isten szereti őket. Ő mindenkit annyira szeret. Elküldte Jézust! (Mondjuk együtt) Köszönjük, Istenünk, hogy elküldted Jézust. Köszönjük, hogy Jézus örömet hozott életünkbe.

Alkossunk!
Kérjük a gyermeket, hogy feküdjön le a padlóra vagy a kerti járdára, majd krétával rajzoljunk köré „angyal” körvonalat. Lassan emelje fel kinyújtott karját a törzse mellől a feje fölé, így alakítsuk ki a szárnyat. Ha hűvösebb éghajlaton élünk, és hó van odakint, készítsünk hóangyalt. Beszélgessünk arról, mennyire csodálatos lehetett szemlélni az angyalok fényességét és hallgatni éneküket.

Játsszunk!
Játsszuk el együtt a pásztorok és az angyalok történetét. Válasszunk hozzá kiegészítőket (játékbaba, gyapjúgomolyagok, zseblámpa, stb.). Az elmúlt heti tanulmány szemléltetőanyagát is felhasználhatjuk. Képzeljük el, milyen arckifejezésük lehetett a pásztoroknak amikor először meglátták a kis Jézust.

Tanuljunk!
Jézus azért jött, hogy mindenkinek örömöt szerezzen. Magyarázzuk meg a gyermeknek az „öröm” jelentését. Az öröm vidámságot, boldogságot jelent. Betölti szívünk. Jézus azért jött, hogy akkor is örüljünk, ha szomorúnak, fáradtnak, vagy zsémbesnek érezzük magunkat. Az öröm azt jelenti, hogy tudjuk: szeretnek.

Adakozzunk!
Hogyan szerezhetnénk ezen a héten örömöt valakinek? A gyermek énekelhetne egy éneket, rajzolhatna egy képet, vagy segíthetne valamit valakinek. Találjunk ki egy ötletet, és valósítsuk meg ezen a héten. Emlékeztessük a gyermeket, hogy Jézus azért jött, hogy nekünk örömöt szerezzen.

Énekeljünk!
Hallgassuk meg, vagy énekeljük el az „Angyali ének, hangzik a mennyből”, vagy a „Mennyből az angyal” című karácsonyi éneket. Éneklés közben lengessünk színes szalagokat. A héten minden esti áhítat alkalmával ismételjük el ezt az éneket.

Imádkozzunk!
Köszönjük meg Istennek, hogy elküldte Jézust, és ezzel betöltötte szívünket örömmel.

A pásztorok a társadalom kirekesztettjei voltak. Ők azonban várták Jézus eljövetelét. Az állatok őrzése közben őrködtek, figyeltek és várakoztak. „Csendes óráikban a megígért Messiásról beszélgettek, és imádkoztak, hogy jöjjön el a Király Dávid trónjára.” (Ellen G. White: Jézus élete, 47. o.)
Isten, Fia születésének mennyei bejelentésével tisztelte meg ezeket az alázatos, hívő embereket. Micsoda hatalmas kiváltság! Ők hallhatták először, hogy Jézus eljött megmenteni minket, és örömöt hozott az emberiségnek. Ezt az örömöt láthatták, hallhatták, megérinthették és megismerhették.
Te hívő, alázatos szülő vagy. Miközben kis „nyájadat” őrzöd, figyelj! Istennek üzenete van számodra, a jó hír, amit másokkal is meg kell osztanod: Jézus megvált. Ő örömöt és békességet hoz az embereknek. Ez a reménység erőteljes üzenete szenvedő barátaid, szomszédaid és családtagjaid számára.
Nem tudod, honnan kezdjed? Fordulj először Jézushoz. Borulj le Előtte imában, mint egykor a pásztorok, és adj hálát Neki. Ő betölti szívedet azzal az örömmel, amelyre neked szükséged van, és amit továbbadhatsz másoknak. Jézus megismerésének az öröme csordultig tölti szívünk, és nem bírjuk magunkban tartani. Ne feledjük, a pásztorok hangos istendicsőítéssel siettek vissza juhaikhoz.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) Ez örökké tartó öröm: megismerni Jézus Krisztust, aki Isten küldött hozzánk.