Jászolban született

A tanulmány alapja: Lukács 2:1-6, Ellen G. White: Jézus élete, 43-47. o.

Betlehemben csend volt. A kisgyerekek jól betakargatva, mélyen aludtak ágyacskáikban. A nagytesók is aludtak. (Csss!) Az anyukák és az apukák is aludtak. (Csss!) Az istállóban az öreg tehén, a gyapjas juhok és a kis szamár is aludtak. Minden csendes és nyugodt volt. Amíg csak... Mi ez a hang? Mária újszülött kisbabájának a sírása! (Oááá, oááá!)

Mária mosolyogva feküdt a földre terített szénán. Szorosan magához ölelte kisbabáját. Ó, mennyire szerette őt! Szerette pici orrocskáját (érintsük meg a gyermek orrát), picurka lábujjkáit (érintsük meg a gyermek lábujjait). Tökéletes volt (öleljük meg a gyermeket). József rámosolygott újszülött fiára és közelebb húzódott. Szelíden suttogta a nevét. Ez volt a valaha ismert legkülönlegesebb név... (suttogjunk) Jézus!

Mária takaróba pólyálta a kis Jézust. Szüksége volt egy kiságyra. Hol aludjon a kis Jézus, Isten Fia? József körülnézett az istállóban. Talált egy jászolt, az állatok etetőedényét. Megtöltötte friss szénával. Ebbe fektetik a kis Jézust. Mária jóéjtpuszit nyomott Jézus arcocskájára. József megszorította aprócska kezét. Az öreg tehén szelíden bőgött (múúú, múúú), és a kis szamár József karjához dörgölőzött. A gyapjas juhok is bégetéssel köszöntötték a kis Jézust (beee, beee). Az angyalok fentről figyelték a kisbabát. Isten elküldte a kis Jézust a földre! Mária örömkönnyeket hullatott.

Aludj jól, kis Jézus. Az angyalok őrködnek fölötted. Aludj jól, kis Jézus. Az Atya Isten mindig veled van. Aludj jól, kis Jézus. Mária és József szeretnek, és gondoskodnak rólad. Aludj jól, kis Jézus. Mi is szeretünk Téged! (Mondjuk együtt) Köszönjük, Istenünk, hogy elküldted a kis Jézust.

Alkossunk!
Agyagból vagy gyurmából készítsünk egy kis betlehemest. Formázzunk istállót, jászolt, állatokat, Máriát, Józsefet és kis Jézust. Tegyük a házban látható helyre.

Játsszunk!
Játsszuk el a történetet egy játékbaba és plüssállatok segítségével. Mutassuk meg a gyermeknek, hogyan kell fogni egy újszülöttet. Pólyáljuk takaróba a babát, és énekeljünk neki egy altatót. A babát ölben tartva olvassuk újra a történetet.

Szolgáljunk!
A gyermek segítségével állítsunk össze egy újszülötteknek való ajándékcsomagot. Írjunk egy üdvözlőlapot, vásároljunk kis ruhácskákat, pelenkát, nedves törlőkendőt, majd adjuk oda valakinek, akinek éppen babája született. Ha nem ismerünk senkit ilyen helyzetben, vigyük a csomagot egy anyaszállásra vagy egy szülészetre. Mondjuk el a gyermeknek, hogy azért jött, hogy másoknak szolgáljon.

Énekeljünk!
Tanuljunk meg a családdal egy karácsonyi éneket az áhítat idejére („Csendes éj”, „Ó, Betlehem kis városa”, stb.). Beszélgessünk Jézus születésének helyéről, arról a csendes éjszakáról. Mit hallhattunk volna, ha ott lettünk volna? Milyen illatot érezhettünk volna? Mit láthattunk volna?

Imádkozzunk!
Köszönjük meg Istennek, hogy elküldte a kis Jézust, hogy mindenki megismerhesse Őt.

Istenünk szeretné, ha megismernénk Őt, ezért elküldte Jézust, hogy felfedje az Ő szerető, irgalmas, igazságos és igaz jellemét az emberiségnek, hogy helyreállítsa a Vele való szoros kapcsolatunkat. Jézus lejött, hogy megváltoztassa jövőnket. Körülményeinktől és hátterünktől függetlenül semmi nem tarthat távol Jézus személyes megismerésétől. Ő nemcsak a gazdagokért és tanultakért jött, hanem mindannyiunkért.
„A dicsőség Királya mélyen megalázkodott, amikor eljött földünkre. (…) Dicsőségét eltakarta, hogy a külsejéből sugárzó fenség ne váljék az érdeklődés középpontjává. Mellőzött minden külső pompát. Gazdagság, világi tekintély vagy emberi nagyság nem ment meg egyetlen lelket sem a haláltól. Jézus szándéka az volt, hogy ne a földi dicsőség utáni vágy vonzza hozzá az embereket; aki Őt követi, azt csakis a mennyei igazság szépsége késztesse erre. A jövendölések régóta szóltak a Messiás jelleméről, és Jézus azt akarta, hogy az emberek Isten szavának bizonyságtevése alapján fogadják el Őt.” (Ellen G. White: Jézus élete, 43. o.)

Mennyire igaz, hogy Jézus mennyei igazságának szépsége vonzotta Hozzá az embereket! Kedves tekintete, meleg mosolya, szelíd érintése az igaz szeretetről szóltak. Ő valóban azért jött, hogy szolgáljon, nem azért, hogy Neki szolgáljanak (Márk 10:45). Alázatos, segítőkész jellemének a jászol a bizonyítéka. A dicsőség Istene ártatlan, tehetetlen kisdedként érkezett teremtményei körébe. Milyen csodálatos Isten!
„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1János 4:10-11)