Utazás Betlehembe

A tanulmány alapja: Lukács 2:1-6, Ellen G. White: Jézus élete, 44. o.

Mária gondosan feltekerte a takarókat. József felkötötte a csomagokat a kis szamár hátára. Indulniuk kellett. Mária és József Betlehembe utazott. Mária felült a szamár hátára. Nagyon örült, hogy a kis szamár elbírta. Jézus baba már nagyra nőtt a pocakjában. Nemsokára megszületik. Kip-kop, kip-kop, kopogott a kis szamár patája az úton. Az út göröngyös volt. (Lovagoltassuk a gyermeket a térdünkön.) Mária elfáradt. József megállt, hogy inni adjon neki. A kis szamár is szomjas volt. A hosszú út végén l-a-s-s-a-n az utolsó dombot is megmászták. A távolban már látszottak Betlehem halvány fényei. A kis szamár felgyorsította lépteit. Kip-kop, kip-kop, kip-kop. Mária Józsefre mosolygott. Nemsokára megpihenhetnek.

József egy fogadó ajtajához vezette Máriát és a kis szamarat. Kopp, kopp, kopp. József az ajtónál várakozott. Annyira sokan voltak Betlehemben. József újra kopogott - ez alkalommal hangosabban. Kopp, kopp, kopp! A fogadós kinyitotta az ajtót. A ház tele volt vendégekkel. Szomorúan megrázta a fejét (rázzuk meg a fejünk). „Nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.” (Lukács 2:7)

József a fáradt Máriára nézett. Valóban szüksége volt egy ágyra. A fogadósnak támadt egy ötlete. Volt még egy kis szobája..., de nem a házban, és ágy sem volt benne. De meleg volt, és biztonságos. Az állatok istállójához vezette Józsefet. A szelíd, öreg tehén halkan bőgött (múúú), néhány bárány bégetett (beee), és a tyúkok kotkodácsoltak (kot-kot-kot). A szamárnak is volt egy üres hely, és mindent puha széna borított.

József bevezette Máriát és a kis szamarat az istállóba. Ágyat készített tiszta szénából. Mária annyira elfáradt a hosszú úton, hogy azonnal álomba merült (tettessünk alvást). Nem volt díszes szobájuk vagy nagy ágyuk, de velük volt Isten. Ő vigyázott rájuk a Betlehembe vezető göröngyös úton, és Ő gondoskodott róluk az istállóban is. Nemsokára megszületik Isten Fia! (Mondjuk együtt) Köszönjük, Istenünk, hogy vigyáztál Máriára, Józsefre, és Jézus babára. Köszönjük, hogy ránk is vigyázol.

Alkossunk!

Kis méretű karton bodozra ragasszunk fapálcikákat. Ez lesz az istálló. Tegyünk bele aprócska játékállatokat.

Játsszunk!

Játsszuk el a történetet a nappalinkban. Legyünk mi a szamár, és vigyük a gyermeket a hátunkon körbe-körbe a szobában. Kip-kop, mendegélt a szamár Betlehembe. József és Mária bíztak Isten gondviselésében.

Kutassunk!

Menjünk ki a természetbe egy hosszú sétára. Mutassuk be, mennyire fáradt lehetett Mária. Terítsünk le egy takarót, és üljünk le pihenni. Beszélgessünk arról, milyen lehetett nekik a csillagok alatt aludni a hosszú út során. Az utazás legalább négy napot vett igénybe. Isten vigyázott rájuk.

Alkossunk!

Kartonból vagy papírból vágjunk ki egy szívformát. A közepére vágjunk két nyitható ajtót. Az ajtók mögé ragasszunk egy képet Jézusról. Tegyük a gyermek számára látható helyre.

Imádkozzunk!

Énekeljük el együtt a kedvenc karácsonyi énekünket, majd imádkozzunk. Köszönjük meg Istennek, hogy elküldte a gyermek Jézust, és hogy gondoskodott Róla. Köszönjük meg, hogy ránk is gondot visel.

Mit tennél, ha Jézus kopogtatna ma a bejárati ajtón? Megkérnéd, hogy jöjjön vissza később? Illedelmesen megvendégelnéd, mint egy idegent, vagy meghívnád, hogy szolgálja ki magát a hűtőszekrényből, majd foglaljon helyet a kényelmes kanapén, ahogy azt egy kedves baráttal tennéd?
Betlehemben nem volt Jézus számára hely. Ő azonban szeretné, ha adnánk Neki helyet a szívünkben. Ha valami megakadályoz, hogy időt töltsünk Istennel, mondjunk le róla. Teremtsünk új napi rutint. Kérjük Istent, hogy mutassa meg, miről kellene lemondanunk annak érdekében, hogy szabadok legyünk Számára. Találjunk egy időpontot, amikor csendben időzhetünk Jézus lábánál. Tegyük ezt mindennapos szokássá. Imádkozzunk, hogy Jézus váljon életünk középpontjává.
Jézus nem azt szeretné, ha csak az áhítat idejét töltenénk Vele, Ő egész nap, minden nap a szívünkben akar lakni. Amikor boldogok vagyunk – dicsőítsük Őt! Amikor aggódunk vagy csalódtunk – vigyük elé terheinket! Beszélgessünk Vele a nap folyamán. Énekeljünk Neki az autóban. Mindennapjaink legyenek Neki kedves áldozatul.
Jézus mondta: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem.” (Jelenések 3:20)