LECKÉK 1888-BÓL (1.)

Mikor fog véget érni a világ? Egyes emberek úgy gondolják, hogy matematikai számításokkal és a próféciák spekulatív értelmezésével megválaszolhatják a kérdést. Természetesen tévednek. A Biblia nem tartalmaz olyan profetikus üzenetet, amely az 1844. október 22-én letelt 2300 nap utáni időn alapulna. (Lásd Jel 10:6) Mivel Jézus nem vár arra, hogy bármilyen jövőbeli prófécia beteljesüljön, miért nem jött még el? Mi az, amire mégis vár? Arra vár, hogy beérjen az aratnivaló.

Jel 14:15 „És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, aki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.” 

De mikor érik be a termés? Akkor, amikor úgy fogják hirdetni az evangéliumot, hogy bárki megérthesse, és amikor megdönthetetlen tanúságtétel fogja kísérni – egy átalakult élet, amelynek mindenki tanúja lehet. 

Mt 24:14 „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”

De mi bizonyítja, hogy valóban megváltozott az életünk? Ha a szívünk megtelik Jézus önfeláldozó szeretetével, akkor segítünk a körülöttünk élő szükségben lévőknek. Ezt az önfeláldozó szeretetet akkor tudjuk elültetni, táplálni és érlelni, ha időt töltünk Jézussal, és megkapjuk a Szentlélek erejét. Erőt ad az evangéliumi üzenetnek azáltal, hogy átalakítja az életünket.
Mivel a valódi, hirdetett és megélt evangélium véget vet Sátán uralmának, ő szorgalmasan dolgozik azért, hogy megakadályozzon minket Krisztus megismerésében és elvonjon megmentő irgalmától. Megpróbálja mindezeket néhány tantételbeli „korrektséggel” helyettesíteni, amelyet gyakran teológiai „ortodoxiának” neveznek, és rendszerint vitát vált ki.
Pontosan ez történt 1888-ban is. A Szentlélek arra törekedett, hogy Jézusra vonja az emberek tekintetét, de Sátán sikeresen elterelte azt.
Egyrészt a lelkészek vitába keveredtek a Gal 3. fejezetének egyik versével kapcsolatban. Másrészt nem értettek egyet abban, hogy a Dán 7. részében szereplő negyedik fenevad tíz szarva mely királyságokat jelképezik.
Ezek a viták két ellenséges tábort szültek, és sokan versengőkké és harciasokká váltak. Bizalmatlanság, sőt gyűlölet alakult ki egyes emberek szívében. Amikor Isten új üzenetet küldött Jézussal kapcsolatban, túl sokan hasonlítottak a thesszalonikabeliekhez, és kevesen a béreabeliekhez.
ApCsel 17:11 „Ezek pedig nemesebb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.”

Ellen White a béreabeliek csoportjához tartozott. Figyelmesen hallgatta az igehirdetést. Bár nem volt biztos benne, hogy mindennel egyetérthet, gondosan összevetett minden igét más igékkel, és boldogan vette tudomásul, hogy erős befolyással bíró üzenetet hirdetnek Jézusról. Mivel szívesen hallgatta a Krisztus-központú, bibliai előadásokat, elkerülték és titokban gúnyolták azok az emberek, akik arra sem voltak hajlandóak, hogy meghallgassák a prédikációkat.
Néha Isten a vitát is felhasználja a saját céljaira. Amikor az emberek szép igazságok ellen küzdenek, végleg eloszlatja a kételyeiket.
„Isten az emberek elé tárja az igazságot, hogy kutatás és viták tárgya legyen, még akkor is, ha megvetést vált ki. Fel kell rázni az emberek gondolkodását. Isten eszközként használ fel minden vitát, minden szidalmazást és rágalmat, hogy ébredésre és tudakozódásra késztesse azokat, akik különben szunnyadnának.” – Bizonyságtételek, 5. köt., 453. old.

De a mellékes kérdésekről és kis részletekről szóló viták Sátán céljait is szolgálják. 1888-ban lényegtelen dolgokról vitáztak ahelyett, hogy alaposan tanulmányozták volna Krisztust és a hármas angyali üzenetet. Ha odafigyeltek volna az üzenetre, a Szentlélek korai frissítő harmata a késői esővé nőtte volna ki magát, és Jézus eljött volna.
De túl sok volt az olyan ember, aki nem értékelte az üzenetet. Ennek eredményeként Isten tovább várt, és mi is megszülettünk. Nekünk most lehetőségünk van elkerülni az egykori hívek hibáit.
2Krón 30:8 „Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az Úrnak (…) szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul rólatok haragja.”

Néhány dolog fontosabb más dolgoknál. Például sokkal fontosabb a mennybe jutni, mint megérkezni nagymama karácsonyi vacsorájára. Néhány dolgot fontosabb megérteni, mint másokat. Sokkal fontosabb megértenünk az evangéliumot, mint a kémiát vagy egy idegen nyelvet.
1888-ban Isten különleges ajándékot adott az egyháznak: az evangélium teljesebb megértését.
Tit 3:5 „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket.”

Isten két férfit választott ki a munka elvégzésére. Mindketten energikus emberek voltak, akik szerették az igazságot. Az Úr megáldotta őket a tanítás képességével. Családi életüket és az egyházban végzett szolgálatukat illetően egyaránt jó hírű emberek voltak. Isten általában ilyen embereket választ vezetőkül.

1Tim 3:2-4 „Józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel.”

Alonzo T. Jonesnak és Ellet J. Waggonernek hívták őket. Jones autodidakta, dr. Waggoner pedig jól képzett orvos volt. Waggoner életében egy esős tábortalálkozón következett be a fordulópont. Így idézte fel a történteket:
„Hirtelen fény vett körül, és úgy tűnt, mintha kivilágították volna a sátrat és sütött volna a nap. Láttam Krisztust, akit értem feszítettek keresztre, és életemben először tárult fel előttem a tény, hogy Isten szeret engem, és Krisztus önmagát adta személyesen értem. Mindezek értem történtek.”
Waggoner felfedezte az igaz hitet.
„Az igazi hit az, amely személyes Megváltójaként fogadja el Krisztust. Isten azért adta egyszülött Fiát, hogy mivel hiszek, el ne vesszek, hanem örök életem legyen (Jn 3:16). Amikor Krisztushoz fordulok, ahogy Igéje javasolja, hinnem kell, hogy megmentő kegyelmében részesít. Azt az életet, amelyet most élek, »az Isten Fiában való hitben« kell élnem, »aki szeretett engem, és önmagát adta érettem«” (Gal 2:20). – A nagy Orvos lábnyomán, 62. old.

Ezt az élményt követően Waggoner egyszerű prédikációi sok éven át bemutatták Krisztus áldozatának valóságát – természetesen a Szentírás alapján. Amikor Gal 1:4-ről írt, amelyben az áll, hogy Krisztus önmagát adta a bűneinkért, azokhoz szólt, akik túlságosan értékteleneknek érezték magukat ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek.
Semmi feladatod nincs az értékedre vonatkozóan. Amikor Krisztus a földön járt, hogy megvásároljon téged, „nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben” Jn 2:25.

Nyitott szemmel valósította meg az adásvételt, mert pontosan tudta, hogy mekkora értéke van annak, amit vásárol. Egyáltalán nem csalódik benned, amikor Hozzá fordulsz, és értéktelennek találod magad. Nem kell aggódnod, értékes vagy-e. Ha Ő az áru ismeretében is elégedett volt az árral, akkor neked kell az utolsónak lenned, aki panaszkodik.
A legcsodálatosabb igazság az, hogy épp azért vásárolt meg, mert nem voltál méltó rá. Hozzáértő szeme nagy lehetőséget látott benned, és nem azért vásárolt meg téged, amit akkor értél vagy amit most érsz, hanem azért, amit ki tudott hozni belőled. Azt mondja: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért.” Ésa 43:25
Értékünk nem abban áll, amilyennek látjuk magunkat, hanem abban az árban, amit Jézus hajlandó volt kifizetni értünk. Valóban értékesek vagyunk!

Egy pletyka események egész láncolatát indította el, amely sok lélek vesztét okozta. Isten szemében a pletyka és a rágalmazás nagy bűn, ezért figyelmeztet minket arra, hogy ne tegyünk ilyet.
3Móz 19:16 „Ne járj rágalmazóként a te néped között.”
1Tim 5:13 „Nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, amiket nem kellene.”

A következőképpen történt az eset: egy Ellen White közelében élő férfi megfigyelte, hogy a prófétanő Jonesszal és Waggonerrel beszélgetett, két lelkésszel, akik egyesek szerint veszélyes eretnekséget tanítottak.
Ez az ember megengedte, hogy Sátán munkálkodjon a képzeletében. Azt gondolta, hogy mivel Ellen White öregszik, ezek a férfiak biztosan befolyásolják őt. „Ha befolyásolható” – érvelt magában – „akkor bizonyságtételei nem lehetnek megbízhatóak. Ha pedig nem megbízható, akkor figyelmeztetni kell az egyházat, hogy ne bízzanak benne túlságosan a Generál Konferencia következő ülésén.”
Levelet írt idősebb Butlernek, a Generál Konferencia elnökének. Butler úgy fogadta a levélben írottakat, mintha igazak lettek volna. Hogy mi lett az eredménye? Az elnök figyelmeztette a munkatársakat, hogy legyenek éberek, és ne engedjék, hogy megtévessze őket a két fiatal lelkész. Ennek nyomán sok munkás zárkózott el tőlük.

„Nem tudták, hogy Isten küldte ezeket a fiatal férfiakat, idősebb Jonest és Waggonert, akiknek különleges üzenetet kellett átadniuk. Gúnnyal és megvetéssel fogadták az Úr üzenetét anélkül, hogy tudatában lettek volna: az égiek feljegyezik szavaikat a mennyei könyvekbe.” – Manuscript Releases, 15. köt., 83. old.

Így történt, hogy a találkozót, amely hatalmas lelki ébredést eredményezhetett volna, pletykák és kételkedés hatástalanították. Bár néhányan nagy áldásban részesültek, sokan még nagyobb sötétséggel távoztak, mint amilyennel érkeztek.
Ne ismételjük meg szörnyű tévedésüket!

A pletykálkodás szelleme az ördög egyik igen hathatós eszköze, fegyvere, hogy elégedetlenséget és civakodást szítson, hogy elidegenítse egymástól a jó barátokat, hogy aláássa sokak álláspontunk igazába vetett hitét. – Bizonyságtételek, 4. köt., 195. old.

Vietnám, ahol a következő történet játszódik, egy kommunista ország, amely nagymértékben korlátozza a keresztény hívők szabadságát. Mégis ez az egyik olyan hely, ahonnan a legtöbb válasz érkezik az AVR adásaira.

Egyik nap az AVR stúdiója levelet kapott egy hölgytől, aki jelezte, hogy sok más személlyel együtt hűségesen hallgatják a műsorokat, és többet szeretnének megtudni a Szentírás tanításaiból. Egy An* nevű laikus lelkipásztort küldtek a környékre abban a reményben, hogy meg fogja találni a levél íróját. Egy segédmotoros kerékpárral közlekedett, mint sokan mások az ottaniak közül. De nem volt könnyű megtalálnia az adott házat, mert a vietnámi kisvárosokban és falvakban nincsenek utcanevek és házszámok. An napokig kereste a hölgyet. Nagyon óvatosnak kellett lennie, nehogy letartóztassák. Minél tovább tartott a keresés, annál jobban elkeseredett. Megkérdezte az Urat, hogy vajon adja-e fel és térjen vissza az otthonába? Úgy érezte, hogy csak pazarolja az idejét és az értékes erőforrásait. Aznapi imája után ismét elindult a kerékpárjával, hogy egy másik nyomot kutasson fel. Egész nap úton volt, és nem sokkal sötétedés után épp egy vidéki úton járt, amikor esni kezdett. Hirtelen leállt a motor. Gondosan ellenőrizte. Volt benne üzemanyag, és valamennyi tömlő csatlakoztatva volt. Működnie kellett volna. An egy házat pillantott meg az egyik közeli dombon, és úgy döntött, megnézi, hogy ott hagyhatja-e a motorját, amíg segítséget kap. Egy hölgy nyitott ajtót neki. Nem tudta, hogy jó ötlet volna-e beengedni az idegent. De An elmagyarázta a helyzetét és megkérdezte, hogy a házban maradhatna-e, amíg eláll az eső. Hét férfi tartózkodott a házban. Meghívták Ant, hogy maradjon vacsorára, de nem árulták el az estére vonatkozó tervüket. Az AVR adásának idején a férfiak bekapcsolták a rádiót, és nagy figyelemmel kezdték el hallgatni a műsort. Még jegyzeteltek is. Ant lenyűgözte az odaadásuk, és nagyon örült. A műsor végén felfedte, hogy a rádiótól küldték. A házban tartózkodók nem hittek neki. Attól tartottak, hogy rendőr. An ekkor a táskájába nyúlt, elővett egy kis könyvet, amelyet az AVR vietnámi stúdiója adott ki, és megmutatta nekik. Miután alaposan megnézték, mindannyian mosolyogni kezdtek – nagy volt az örömük! Elmagyarázták, hogy több napig böjtöltek és imádkoztak azért, hogy az Úr gondoskodjon arról, hogy többet tudhassanak meg a rádióműsorban hallott tanításokról. Már a szombatot is ünnepelték, és többet szerettek volna megtudni. An és ezek az igazságot kereső emberek nagyon jól érezték magukat együtt. Amikor elérkezett a távozás ideje, An beindította a motorját, és az újra gond nélkül működött! Biztosak voltak abban, hogy az Úr csodát tett azért, hogy találkozhassanak, és mindkét fél imáira válaszolt. Ma több mint 10 000 tag hallgatja hűségesen a rádiót az említett területen. 

*Álnév. 

Ha szeretnél többet megtudni az Adventista Világrádióról (AVR), vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének rádióadásokon keresztül történő terjesztésében, látogass el az awr.org oldalra, vagy hívd a következő telefonszámot: 1-301-680-6304.

Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.” Minden pillanat értékes a próbaidőnkből, mert ez alatt alakíthatjuk ki a jellemünket. Lelkiismeretesen oda kellene figyelnünk lelki természetünk fejlesztésére. Vigyáznunk kell a szívünkre és óvnunk kell a gondolatainkat, nehogy beszennyezzük a lelkünket. Törekednünk kell arra, hogy elménket a legjobb állapotban tartsuk, hogy a legjobb képességeink szerint szolgálhassuk az Urat. Nem szabad megengednünk, hogy bármi is meghiúsítsa az Úrral való közösségünket. Ha helyet adunk a romlott gondolatoknak, akkor azok romlott cselekedetekhez fognak vezetni. Adja az ég, hogy a tisztaság angyalai vigyázzanak ránk, és ne találják rajtunk egyetlen foltját sem az erkölcstelenségnek! Isten minden munkásának legyenek tiszták a gondolatai! Elmélkedjen a legnagyszerűbb témákon, rendelkezzen a legnemesebb késztetésekkel és a legtisztább elképzelésekkel, mert Istennek fia! Van egy fontos feladatunk ezen a világon, és nem szabad megengednünk magunknak, hogy önmagunkkal legyünk elfoglalva, és így elfeledkezzünk az Úrral és az emberiséggel szembeni kötelességünkről. Ha komolyan keressük Istent, akkor Szentlelke hatást fog gyakorolni ránk. Tudja, mire van szükségünk, mert ismeri minden gyengeségünket, és azt akarja, hogy szorgalmasan dolgozzunk, jóságosak legyünk gondolatban, szóban és tettben egyaránt. Abba kellene hagynunk az önmagunkról való gondolkodást és beszédet, fel kellene hagynunk azzal, hogy szükségleteinket és vágyainkat gondolataink egyetlen tárgyává tegyük. Isten azt akarja, hogy a menny tulajdonságait ápoljuk magunkban. Kereszténynek lenni azt jelenti: Krisztushoz hasonlóvá lenni. Aki sikeres a lelkek megnyerésében, tele van kedvességből, együttérzésből és szeretetből fakadó tapintattal. Egyesek vágynak arra, hogy mások hasznára legyenek, de hibás modoruk miatt kudarcot vallanak. Nem veszik észre, hogy mielőtt mások megváltoztatására törekednének, előbb nekik maguknak kell megváltozniuk. Akik másokért dolgoznak, ne feledjék, hogy Krisztus kicsinyeiért, testének tagjaiért végzik a munkát. Alaposan át kellene gondolnunk az Úrral és az embertársainkkal ápolt kapcsolatunkat. Bár folyamatosan vétkezünk Isten ellen, nagy irgalmában továbbra is elviseli romlottságunkat, hanyagságunkat, hálátlanságunkat, engedetlenségünket. Sohasem türelmetlen velünk. Megsértjük az irgalmát, megszomorítjuk Szentlelkét, meggyalázzuk az emberek és az angyalok előtt, mégis kitart a könyörülete. Isten irántunk tanúsított hosszútűrése gondolatának elnézővé kellene tennie minket egymás iránt. Milyen nagy türelmet kellene tanúsítanunk testvéreink hibái iránt, emlékezve a saját, Isten előtti tévedéseinkre! Hogyan imádkozhatjuk „bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, ha vádaskodók, haragosak és követelőzők vagyunk másokkal szemben? Isten azt szeretné, hogy kedvesebbek, szeretetteljesebbek és szerethetőbbek legyünk, és kevésbé kritikusak és gyanakvók. Ó, bárcsak rendelkeznénk Krisztus lelkületével, és tudnánk, hogyan bánjunk a testvéreinkkel és a felebarátainkkal! Nagy tapintattal kellene bánnunk azokkal, akik tévednek. Arra kellene törekednünk, hogy a szeretet és a szelídség lelkületével visszahívjuk őket Krisztus nyájába, de a botladozó iránti együttérzés helyett gyakran bíráljuk az illetőt. Akik nem követték el a hibát, amit másokban elítélnek, megközelíthetetlenek, és úgy tesznek, mintha tévedhetetlenek lennének. De aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen. Ha azok, akik elítélnek másokat, úgy szeretnék az embereket, ahogyan Jézus szerette az elveszett és lázadó emberi fajt, akkor minden lehetségeset megtennének azért, hogy a tévelygő újra jó útra térjen. Nem lelnék örömüket abban, hogy nyilvánosságra hozzák a másik ügyét, hogy hibáját a lehető legrosszabb színben tüntessék fel, hanem megfogadnák a Szentírásban található tanácsot: „ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével”. Amennyiben ezt tesszük, nagy valószínűséggel sikerül újra közösségbe hozni tévelygő testvérünket az egyházzal anélkül, hogy tévedéseiről tudna a gyülekezet, vagy bármilyen módon ismertetnénk a hibáját.
Túl sok olyan személy van Krisztus követői között, aki mások tévedéseinek hangsúlyozásával igyekszik mentegetni a saját hibáit. A keresztény ember nemes voltának legerősebb bizonyítéka az önuralom. Jézus példáját kellene követnünk, aki nem szidalmazott viszont, amikor szidalmazták, hanem az igazságos Ítélőre bízta magát. Megváltónk panasz és szó nélkül fogadta a sértést és a gúnyt. A gyilkos tömeg kegyetlensége nem tudott kicsikarni belőle sem haragot, sem rosszalló pillantást vagy türelmetlen megnyilvánulást. Ő volt a mennyei felség, és tiszta szívében nem volt helye a megtorlás lelkületének, csak a sajnálatnak és a szeretetnek. Bizonyos alkalmakkor a csend aranyat ér. Mindig Jézus életét kellene tekintenünk példának, mert Hozzá hasonlókká kell válnunk. Hibáink és hiányosságaink ellenére szeret minket. Ne gondoljuk, hogy Krisztus bármely kegyelmi megnyilvánulása nem tartalmaz tanulságot számunkra. A tiszta szeretet nem gondol rosszra. Ha folyamatosan azt képzeljük, hogy nem becsülnek meg minket, és keressük ennek minden apró jelét, akkor nagy kárt okozunk magunknak és másoknak. El kell feledkeznünk önmagunkról a másokért végzett szeretetteljes szolgálatban.
– The Review and Herald, 1912. október 31. és november 7.

A csonttörő sasként is emlegetett rétisas egy ragadozó madár, amely nappal vadászik, és élő hallal táplálkozik. A rétisas magasra és a vízhez közel építi otthonát, hogy közel legyen a táplálékforráshoz.

Az Egyesült Államok északi részén élő rétisas áprilisban kezd fészket építeni. Ősszel egészen Dél-Amerikáig vándorol. De a déli rész legmelegebb területein élő rétisas tudja, hogy lakóhelyén sohasem lesz túl hideg, így nem szükséges helyet változtatnia. Nem véletlenül rendelkezik ezzel a tudással. A Teremtő, aki úgy tervezte, hogy a világ minden táján éljenek rétisasok, mindegyiknek biztosított egy arra vonatkozó érzéket, mikor, hol kell tartózkodnia a túlélés érdekében. A rétisas a víz felett repülve vadászik, halakat keresve a víz felszíne alatt. Mihelyt megpillantja a zsákmányát, szorosan összecsukja a szárnyait, gyorsan leereszkedik, és lábával a vízbe csap, olykor teljesen elmerülve benne.

A rétisas hosszú, éles, ívelt karmos lábaival megmarkolja a zsákmányt, majd egy másik, szintén nem véletlen adottságát használja. Mivel a madarat egyedi, kifordítható külső lábujjal teremtették, képes úgy fordítani a kifogott halat, hogy az előre nézzen – ez egy aerodinamikai szempontból jó elrendezés, és megkönnyíti a szállítást, ezután ugyanis a rétisas a fészekhez repül, ahol először a hal fejét fogyasztja el. A költési időszak elején a rétisas-család hónapokig együtt dolgozik a fiókák felnevelése érdekében. Általában a nőstény költi ki a fiókákat és védi a fészket, míg a hím halat fog nekik. Így amikor a hím elrepül halászni, a nőstény, amely jóval súlyosabb nála, várja a hím által beszerzett táplálék érkezését. Miután visszatér a fészekbe, a hím a nőstény gondjaira bízza a zsákmányt, ő pedig megosztja azt a fiókákkal. Két másik nem véletlen részlet a rétisasról: az időnként vízbe repülő madár nemcsak sűrű, olajos tollazattal rendelkezik, hanem egyedi, hajlékony orrbillentyűkkel is, amelyek merüléskor elzáródnak, így nem kerül víz az orrába. Alkotója és Tervezője mindenre gondolt, amire csak szüksége lehet, és ellátta a halászathoz, az étkezéshez és a repüléshez szükséges valamennyi felszereléssel. 

Vajon rólunk kevésbé gondoskodott, amikor megteremtett minket?