Áldozatot hozni AZ IGAZSÁGÉRT

Mindazok, akiket Isten felhasznált ügyének előremenetelében, kiállták a szenvedést és megpróbáltatást. J. N. Andrews, akit az előző leckében mutattunk be, sok megpróbáltatást szenvedett el. Felesége, Angeline, pedig férjével együtt élte át azokat. De Jób feleségével ellentétben ő támogatta a férjét. A férje legtöbbször nem tartózkodott otthon, mert sokat utazott. Angeline így írt erről a naplójában: „Nagyon hiányzik, de ez az Úr ügyéért van, ezért boldogan elviselem.” Andrews távol volt az otthonától, amikor egyik gyermekük két hónappal előbb született, mint kellett volna, majd négy nappal később meghalt. Bár Angeline férje támogató jelenléte nélkül ment keresztül ezen a fájdalmas tapasztalaton, nem volt egyedül, mert Krisztus megtartó kegyelme vigasztalta. Amikor a fiuk, Charles kétéves volt, rokkant lett – talán gyermekbénulás következtében. Ennek ellenére vidámak maradtak, és ezek a szomorúságok csak fokozták a Jézus eljövetele utáni vágyukat. John Andrews 48 éves korára elveszítette két gyermekét és a feleségét, aki mindössze 54 éves volt, amikor elhunyt. A Szemle bepillantást enged azokra a csapásokra, amelyek az úttörőket érték. Andrews így idézte fel a feleségével eltöltött időt: „Minden tőle telhetőt megtett azért, hogy támogasson engem az Úrért végzett munkámban, és sohasem panaszkodott. Olyankor sem, amikor sokáig voltam távol. Házasságunk teljes időszaka mentes volt a barátságtalan szavaktól, és sohasem volt harag a szívünkben.” – The Review and Herald, 1872. április 2.

Egyedülálló szülőként Andrews nehezen tudta összeegyeztetni a családdal töltött időt az igehirdetéssel, az írással és az egyház igazgatási feladataival.
Sátán megpróbálta csüggedésbe taszítani azzal, hogy nyilait a szeretteire irányította, de nem járt sikerrel. Meggyőződéssel írta ugyanabban a cikkben:
„Ezentúl az én dolgom lesz, hogy drága gyermekeinket a mennyei város felé vezessem, és még inkább törekedjem arra, hogy Krisztust prédikáljam a pusztulásra ítélt embereknek, felajánlva nekik az Ő vallását azáltal, hogy én magam is aszerint élek.”
Az igazság ellensége képtelen ártani azoknak, akik maradéktalanul bíznak Jézusban. Nem számított, milyen problémákkal kellett szembenéznie – legyőzhetetlen volt mindaddig, amíg megőrizte Krisztusba vetett hitét. Az igazság védelmezője együtt örvendezett Pállal, amikor az apostol boldogan kijelentette:
2Kor 4:8-10 „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.”

Az úttörők hűséges elkötelezettsége elősegítette az Úr munkájának terjedését.

Akadályok, nehézségek legyőzése teszi erőssé az embert. Nem a dédelgetés, hanem a küzdelmek, harcok, csalódások adják az embernek az erkölcsi erőt.
– Bizonyságtételek, 3. köt., 495. old. 

Látszólag nincs tehetetlenebb, de valójában legyőzhetetlenebb annál a léleknél, aki semmiségét érezve teljesen Istenre hagyatkozik. – Próféták és királyok, 175. old

A Szemle egyik olvasója a következőt kérdezte 1859-ben: „Hirdetni kell-e a hármas angyali üzenetet, és ha igen, csak az Egyesült Államokban, vagy másutt is?” Uriah Smith, a szerkesztő azon tűnődött, hogy talán ez minden, amire szükség van, „mivel a földünket olyan emberek népesítik be, akik a legkülönbözőbb nemzetekhez tartoznak”.
Bár ma mosolyogva vetjük el ezt a kijelentést, a bevándorlók megközelítése fontos lépést jelentett Isten végső üzenetének világszéles terjesztésében.
„Ha felismernénk Isten lehetőségeket nyitó gondviselését, akkor az Úr által kijelölt eszközt látnánk abban, hogy sok Amerikában élő külföldit el tudunk érni. Hatékony eszközt a hármas angyali üzenet gyors és a világ valamennyi nemzetének szóló terjesztésére.” – Evangelizálás, 570. old.
Így jutottak el az advent fényének első sugarai Európába. M. B. Czechowski lengyel katolikus pap részt vett a teljes Európán végigvonuló, 1848-as „népek tavaszaként” emlegetett forradalmi mozgalmakban. Egyházközségében az alkoholtól való tartózkodást szorgalmazta. Később Angliába költözött, áttért a protestantizmusra és lelkész lett. Ezt követően az Egyesült Államokba költözött, ahol megismerte és elfogadta a hármas angyali üzenetet.
Szívében az advent reménnyel Czechowski vágyott arra, hogy misszionáriusként térjen vissza Európába. Amikor az alig egy éve alakult Generál Konferencia nem tudta támogatni, pénzt fogadott el a vasárnapot ünneplő adventistáktól és visszatért az európai kontinensre, ahol városról városra utazott. Kis szombatünneplő gyülekezeteket alapított, és előkészítette az utat más misszionáriusok számára.
Az európai megtérteknek több útmutatásra volt szükségük, ezért egyre sürgetőbben kértek segítséget. Némi mérlegelés és ima után a Generál Konferencia áldozatos döntést hozott, és elküldte J. N. Andrewst. Ellen White így írt erről:
„A legtehetségesebb embert küldjük nektek (…). Szükségünk lett volna itt az idősebb Andrewsra. De úgy gondoltuk, hogy körültekintése, tapasztalata és istenfélelme pont azok a dolgok, amelyekre szükségetek van.” – Kéziratkiadások, 16. köt.

1874. szeptember 15-én Andrews felszállt az Atlasra, és ő lett az első, hetednapi adventisták által munkába küldött misszionárius. Fiával, Charlesszal (16 éves) és lányával, Maryvel (12 éves) utazott. Szeretett minden nap velük lenni.
Andrews kezdte el a kiadói munkát Európában. Újak voltak számára az ottani szokások és a nyelv is. A munka nehéz volt, a körülmények pedig kezdetlegesek. Amikor prédikált, tolmácsa gyakran nem pontosan azt fordította le, ami elhangzott, hanem mást, amiket szerinte ki kellett mondani. A néhány ottani hívő csak korlátozott mértékben volt birtokában saját nyelve nyelvtani ismereteinek, és emiatt nem tudtak segíteni neki a francia kiadvány szerkesztésében. Andrews megértette, hogy sürgősen meg kell tanulnia franciául, ezért megegyezett a gyermekeivel, hogy napi egy órát leszámítva egész nap franciául beszélnek egymással otthon.
Mi motiválta arra, hogy előre haladjon? Ugyanaz, ami Pál apostolt is:
2Kor 5:14 „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.”

Azt írta a Szemlében, hogy arra vágyott: szabadon prédikálhassa Krisztust francia nyelven. Olyan nagy volt a vágya a hármas angyali üzenet hirdetésére, hogy a szükséges élelem megvásárlása helyett saját korlátozott pénzforrásából áldozott a kiadói és evangelizációs munkára. Mivel nem volt felesége, aki gondoskodott volna a megfelelően táplálékról, félig-meddig éhezett. Ilyen zord körülmények között egészsége megromlott, és tüdőgyulladást kapott.
Ráadásul pont ebben a nehéz időszakban még a lánya is tuberkulózisban szenvedett. Andrews visszavitte az Egyesült Államokba, hogy kezelést kaphasson a Battle Creek-i szanatóriumban, de meghalt. Mindössze 16 éves volt. Bár édesapai szívének fájt a veszteség, a hit többi hőséhez hasonlóan hűséges maradt.
Zsid 11:36-38 „Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban."

Míg John Andrews az Egyesült Államokban tartózkodott, meghívta fiatal unokahúgát, Edithet, hogy csatlakozzon az Európában dolgozó kis csapathoz. A lányt elhivatottság motiválta, és bizonyára izgalmas is volt számára, hogy a tengerentúlra utazhat. Így hát nagybátyjával együtt felszállt az Európába tartó hajóra.
Nem sokkal azután, hogy megérkeztek a svájci Bázelbe, Andrewsnál jelentkezni kezdtek a tuberkulózis tünetei – azé a betegségé, amely nemrég elvette Mary életét. Növekvő gyengesége ellenére folytatta a munkát.
Utolsó óráiban az Úr ügyének szentelte megmaradt vagyonát. Jóbbal együtt elmondhatta:
Jób 1:21 „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!”

Bár Edith a tengerentúlra utazott azért, hogy misszionárius legyen, nem tapasztalta meg az igazi megtérést. Csinos volt, nagyon kedvelték, és sokak számára úgy tűnt, hogy minden rendben van vele. De Isten, aki belelát a szívbe, tudta, hogy mire van a legnagyobb szüksége, és iránta való szeretetből látomást adott Ellen White-nak róla. Ellen White is szerette Edithet, és azonnal levelet írt neki az őt fenyegető veszélyről.
Edith problémái gyakoriak a mai fiatalok körében is. Az Ellen White által írt levél nemcsak neki, hanem a mai fiatalok számára is bölcsességet tartalmaz.

„A fiatal férfiak és nők rendkívül hanyagok az egészségüket illetően. Százan halnak meg fiatalon, nem azért, mert a Gondviselés dönt úgy, hanem puszta gondatlanság okán.” – Manuscript Releases, 10. köt., 56, 57. old.

Ezután bemutatta, ahogyan egyes lányok elhanyagolták az egészségüket.
„Sok lány csak félig öltözik fel hideg időben. Mások úgy döntenek, hogy inkább leülnek írni és olvasni, amikor testmozgást kellene végezniük.”
Mivel Edith ülő munkát végzett, Ellen White felhívta a figyelmét a testmozgás fontosságára.
Bázelben 1885-ben számos lehetőség volt a testmozgásra. Lehetett vizet hordani, kézzel mosni, fát és szenet hordani, mosogatni, vasalni, ételt főzni, padlót és ablakot mosni. Akkoriban nem voltak házi munkákat segítő eszközök.
De Edith nem élvezte ezt a fajta testmozgást. Napi munkája végén túl fáradtnak érezte magát. Amikor kétkezi munkát végzett, panaszkodott, hogy fájnak az izmai, ezért elkerülte azt, amire a legnagyobb szüksége volt: a fizikai erőfeszítést.
Nagybátyjához hasonlóan Edith is szeretett tanulni és írni. Amikor befejezte a munkáját, ahelyett, hogy egy kicsit mozgott volna és vidáman segített volna az otthoni feladatokban, felment a szobájába és leveleket írt az Egyesült Államokban élő barátainak a missziómunkáról és a svájci lehetőségekről. Ellen White a következő megfontolt és komoly kérdéseket intézte hozzá:
„Vajon nem a saját örömödre cselekedtél, amikor elhanyagoltad azokat a kötelességeket, amelyeket mindenkinek meg kell tennie, visszavonultál a szobádba, és lelkesen papírra vetetted az Úr és az igazság iránti odaadásodat vagy elmeséltél valamilyen megtörtént eseményt? (…) Vajon nem lett volna kötelességed segíteni azoknak, akik fáradságosan dolgoztak azért, hogy biztosítsák a család általános kényelmét?” – Manuscript Releases, 10. köt., 55. old.

Ellen White tudatta vele, hogy amennyiben nem változtat önző szokásain és az ülő munkán, súlyos testi következményeket fog tapasztalni, és saját hanyagsága miatt meg fog rövidülni a szolgálattal töltött élete.
Edith sajnálatos módon nem fogadta meg a prófétanő tanácsát. Néhány hónappal később nála is kialakult a tuberkulózis, és az év végén elhunyt.
Nyomorúsága mégis ráébresztette arra, hogy szüksége van Jézusra. A fiatal misszionárius halála előtt átadta magát Istennek.

Aesun* kétségbeesetten szerette volna elnyerni a szabadságát és elmenekülni Észak-Koreából. Miután az édesapja és a bátyja meghalt, hosszú órákat töltött munkával egy szénbányában. Az akkori súlyos éhínség idején minden igyekezete ellenére sokat éhezett.

Sok belső vita és tervezés után végül úgy döntött, hogy meg fog szökni. Veszélyes utazást kísérelt meg a Tumen folyón keresztül, amely a kínai határon fekszik. Nagy örömére sikeresen elkerülte a keresőlámpákat és az őrjáratot, és bejutott Kínába. Egy csoport koreai ember fogadta be, akik a kínai oldalon éltek. Személyazonosító okmányok nélkül Aesun nem tudott munkát szerezni. Ha a kínai hatóságok felfedezték volna, visszaküldték volna Koreába, ezért nagyon korlátozott élete volt. Véletlenül meghallott egy AVR-műsort, amely egy Észak-Koreába irányított rövidhullámú adásból származott. Az Észak-Koreában gyártott rádiók és televíziók hivatalos rádióállomásokra vannak hangolva, és tilos más forrásból érkező adásokat hallgatni. Fennáll a veszély, hogy azok az emberek, akik csempészett rádióadásokat hallgatnak, a számos fogolytábor valamelyikébe kerülnek. Aesun álnéven írt levelet az AVR dél-koreai stúdiójának, és az ottani munkatársak olvasnivalót küldtek neki és annak a protestáns párnak, akik a védelmükbe vették. De a kínai rendőrség rövid időn belül megtalálta. Visszaküldték Észak-Koreába, ahol azonnal bebörtönözték. Egy idő után kiengedték, és visszament az édesanyjához és a lánytestvéréhez. Mesélt nekik az AVR-ról, de túlságosan féltek ahhoz, hogy az adásra kapcsoljanak. Aesun csalódott volt amiatt, hogy ugyanoda jutott, ahonnan elindult. Szabadságra vágyott, arra, hogy dolgozhasson és megfelelő élelemhez jusson, hogy segíteni tudjon a családján, de leginkább arra, hogy többet tudjon meg Jézusról és kövesse Őt. Újra összeszedte a bátorságát, és átkelt ugyanazon a folyón. Megkereste a családot, amely korábban befogadta, és folytatta rejtett életét. De egy idő után a kínai hatóságok sajnos újra megtalálták. Visszament Észak-Koreába, ezúttal sokkal hosszabb időt töltött a börtönben sanyarú körülmények között. Nem tudni, hogy elszántságból vagy elkeseredésből, de miután kiengedték a börtönből, Aesun harmadszor is átkelt a folyón, csodával határos módon ismét anélkül, hogy baja esett volna. Az AVR dél-koreai munkatársaival való további kapcsolatfelvétel után meglátogatta Lee lelkész, a stúdió igazgatója. A lány örömére hozott neki egy számítógépet, amelynek tárhelye bibliatanulmányokat tartalmazott, valamint a Prófétaság Lelkének könyveit. Aesun kapcsolatba lépett egy adventista házaspárral Mongóliában, akik felajánlották, hogy segítenek neki eljutni az országba, ahol biztonságban lesz. (Mongólia nem küldi vissza hazájukba az észak-koreaiakat.) Közvetlenül Mongóliába indulása előtt egy különleges, titkos keresztséget terveztek a számára. Hetednapi adventistaként örömöt talált új hitében. Továbbra is Mongóliában él, de azon dolgozik, hogy Dél-Koreába költözhessen. Az elmúlt évek történései után egy dolog állandó maradt Aesun életében: az AVR adásai továbbra is a remény hangját jelentik számára. Megjegyzés: A missziós szervezetek Észak-Koreát tartják a világ legnehezebben megközelíthető országának, és itt folyik a legkövetkezetesebb és legsúlyosabb keresztényüldözés. Az AVR azonban bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy érdemes ott is folytatni a rádió sugárzását. Imádkozzatok egy olyan áttörésért, amely lehetővé tudná tenni, hogy az ország lakossága nagyobb számban örvendezhessen az evangélium reményének! 

*Álnév. 

Ha szeretnél többet megtudni az Adventista Világrádióról (AVR), vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének rádióadásokon keresztül történő terjesztésében, látogass el az awr.org oldalra, vagy hívd a következő telefonszámot: 1-301-680-6304.

Mivel töltöd értékes perceidet? Arra szánod-e a próbaidő óráit, hogy Isten Igéjét tanulmányozod és megtanulod, hogyan állhatsz meg becsületesen Isten előtt? Vagy izgalmas történetek és mesék olvasása foglalkoztatja az elmédet, amelyet pedig arra kellene fordítanod, hogy tökéletesen szolgáld az Urat és megtartsd a parancsolatait? Vajon nem használod helytelenül az aranyat érő perceket, amelyeket azért adott Isten neked, hogy felkészülj a mennyországra? Nem élsz vissza velük, amikor elmédet értéktelen történetekkel töltöd meg, amelyek nem fognak Megváltódhoz hasonlóan tisztává és szentté tenni, hanem arra szolgálnak, hogy megrontsák az elmédet és hiúsággal és önzéssel töltsék azt meg? Kedves Barátaim, vajon nem vettétek semmibe Isten Szavát, nem hanyagoltátok el az igazságot és nem tettétek azt félre? Gondolkodj el komolyan azon, milyen utat követsz, mialatt hiú és ostoba életet élsz, gyászolva a Megváltót, aki meghalt, hogy élhess! Hogyan lehetsz nyugodt, amikor tudod, hogy Jézus nem mosolyog rád? Nem nézel Rá irgalommal, mert elutasítod a felajánlott kegyelmet, és minden órában vétkezel ellene. Fennáll a veszélye annak, hogy túl hosszú ideig mellőzöd Őt. A világ hiúságai elveszik az idődet, és ritkán gondolsz arra, hogy az örök élet vagy az örök pusztulás forog kockán. Hát elfelejtetted, hogy van Valaki, akit megsebesítettek a vétkeidért, és megtörtek a te romlottságod miatt? Aki most könyörög az Atyához, bemutatja megsebzett kezét és lábát, átszúrt oldalát és kiontott vérét, és arra kéri, hogy kíméljen még meg egy ideig téged, mert a kereszten függött azért, hogy megváltson. Ó, micsoda szeretet! Milyen határtalan szeretetet és leereszkedést tanúsított irántunk Isten Fia! Meghalt azért, hogy életet adjon mindazoknak, akik az ellenségei voltak! Most még hallható a kegyelmi hívás, de hamarosan elhal. A próbaidő hamarosan véget ér. Megvalósul az utolsó hét csapás, és azok, akik a világ örömeit választották és fellázadtak Isten ellen, irgalomért kiáltanak majd, de már nem lesz, aki válaszoljon az imáikra. A következők szavak fognak elhangzani: „megmérettél a mérlegen és híjával találtattál.” Mihelyt rájönnek, hogy nincs menedékük Isten haragjának rettenetes vihara elől, esedezni fognak egy kevés próbaidőért, hogy újra hallhassák az édes hangot: „mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre.” Hallani fogják abban a rettenetes órában, hogy: „Túl késő! Túl késő!” „Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; és elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, amitől féltek.” Kedves Fiatal Barátom, még nem reménytelen az eseted! Jézus annyira szeretett téged, hogy meghalt a bűneidért, és ezért a nagy áldozatért cserébe elvárja, hogy szeresd Őt. Mindig készen áll meghallgatni az imáidat, elfogadni megtört szívedet és befogadni téged a nyájába.

Lehet, hogy a társaid megvetnek, de van ennek bármi jelentősége? Ne feledd, hogy hozzád hasonló, gyenge halandók, és a halál pillanatok alatt végezhet velük. Ne állj ellen Isten Szentlelkének egy ilyen társaságért! Nem fognak tudni megmenteni téged azon a napon, amikor majd Isten haragja a gonoszokra száll.
Ha elhagyod a bűnösök útját és a keskeny ösvényt választod, amely a mennybe visz, az meg tudja győzni fiatal társaidat saját ostobaságukról és arról, hogy veszélyes a Megváltó nélkül élniük. Lehet, hogy először kinevetnek majd, de légy türelmes. Szelíden vezesd őket Isten Szavához. Mondd el nekik, hogy az utolsó napon mindenkit megítélnek majd. Mondd el, hogy az Ige az alap, amelyre a mennyországgal kapcsolatos reményedet építed, és azt imádságos lélekkel kutatva rájöttél, hogyan tehetsz szert tartós gazdagságra. Élj elhívásod szerint, kövesd szelíden a kedves Példaképet, és egy jól rendezett élettel eszköz lehetsz arra, hogy megnyerd őket Krisztusnak.
Amikor Jézus arra készült, hogy elváljon szomorú tanítványaitól és felmenjen az Atyához, azzal a bizonyossággal vigasztalta őket, hogy Atyja házában sok lakóhely van, és elmegy, hogy helyet készítsen nekik, majd visszajön értük, és magával viszi őket, hogy együtt legyenek vele. Szeretnél egy Jézussal közös otthont? Alázatos gyermeke leszel Istennek, hogy részed lehessen a szentek halhatatlan örökségében?
Ha szereted Istent és megtartod a parancsolatait, Jézus olyan koronát fog adni neked, amelynek fénye sohasem fog elhomályosodni, és szabadon ehetsz majd az élet fájának gyümölcséből. Soha többé nem lesz részed betegségben vagy bánatban. Boldogságod teljes lesz, és zengeni fogod a megváltás énekét.
– The Youth’s Instructor, 1854. január 1.

Élj elhívásod szerint, kövesd kedves Példaképet, és egy jól rendezett élettel eszköz lehetsz arra, hogy megnyerd őket Krisztusnak.

Bizonyos becslések szerint 24 milliárd tyúk él a világon, tehát nem tekinthető veszélyeztetett fajnak. Gyakori látvány például Key West utcáin és a Big Pine Key-i bevásárlóközpontok parkolójában. A jogi védelmét biztosító törvényekre már régóta nincs szükség Key Westben, amely csupán egy része a 2/4 mérföldes sziget egyedülálló látványosságának és hangjainak.

Bár a tyúkok gyakori teremtmények, érdemes megfigyelni őket. Például a fejük tetején lévő tarajt és a csőrük alatt lógó bőrdarabot, az ún. szakállt. Ezek minden bizonnyal nem véletlenül alkotott tartozékok. A Teremtő arra tervezte őket, hogy elősegítsék a tyúk optimális hőmérsékletét azáltal, hogy a bőr felé irányítják a véráramlást. A csirke tojásból való kikelését is alaposan eltervezték. Ahogy a tojás lefelé halad a tyúk petevezetékén, folyamatosan forog, mialatt két fehér „jégzsinór” képződik benne, melyek a héjon belül tartják a tojássárgáját. Így az embrió szabadon növekedhet, sohasem ragad a tojás egyik vagy másik oldalára. Miután lerakják a tojásokat, a kikelést megelőző 21 napon belül többször meg kell fordítani azokat. Hogyan történik ez? Figyelj meg egy kotlóst! Napi három vagy öt alkalommal feláll, és csőrével megfordítja a tojásokat. Ez sem véletlen. Az emberek készülékeket terveznek a tojások melegen tartására, és arra programozzák az inkubátorokat, hogy napi három-öt alkalommal fordítsák meg a tojásokat. Honnan tudták a feltalálók, hogy hányszor kell ennek megtörténnie? Onnan, hogy megfigyelték a tyúkokat. A tyúkok azonban nem tanulták meg senkitől. Szándékosan programozta így őket a Teremtő, aki semmit sem bízott a véletlenre. Ha a tojásokat nem fordítanák meg, a benne található csibék a tojás héjához tapadnának, és fizikai fogyatékossággal születnének. Ez pedig minden bizonnyal nem szerepel a Teremtő velük kapcsolatos tervében. A tyúkoknak a legtöbb madárhoz hasonlóan nincs foguk. Akkor hogyan emésztik meg a földből kapirgált és a csőrükbe vett magokat? Erre is egy nem véletlenül kigondolt terv szolgál. A nyelőcsövük alján van egy zsák, abban tárolják egy ideig a frissen felcsipegetett táplálékot, hogy megpuhuljon (zúza). A táplálék ezután a gyomruk felé halad, amely az étel kisebb darabokra való őrlésére szolgál. A folyamatot segítik a tyúk által felcsipegetett kövek és kavicsok. A tyúk gyomra egy erős fehérjéből és keratinból álló réteget tartalmaz, amely megvédi annak falait a sérüléstől, mialatt emészthetővé válnak a tyúk táplálásához szükséges magvak. A tyúk nincs tudatában Teremtője létezésének. Mi emberek nem véletlenül kaptunk olyan elmét, hogy megismerjük Őt. Így képesek vagyunk felkészülni arra, hogy hamarosan személyesen is dicsőítsük.