Világosságban JÁRNI

Isten egy idősebb gazdálkodót választott ki arra, hogy felhívja a világ figyelmét a Jézus közeli eljövetelével kapcsolatos próféciákra. A fiatalabb Joshua Himest az üzenet népszerűsítésére választotta ki. A szombati igazságot pedig egy özvegyasszonyon keresztül adta az advent hívőknek.

2Krón 16:9 „Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak.”

Rachel Oakes Preston a vermonti hetednapi baptistáktól tanulta meg és fogadta el a szombat igazságát. Olyan személyként emlegették, aki „dugóhúzó alakú hajfürtökkel és erős meggyőződéssel” rendelkezett. Férje halála után lányával, Delighttal élt együtt. 1844-ben Washingtonba, New Hampshirebe költöztek, ahol Delight tanárként dolgozott. Abban az időben volt a városban egy új és élénk gyülekezet, amelynek tagjai elfogadták Miller Krisztus közeli visszajöveteléről vallott nézetét. Minden elfogadott igazság megnyitja az elménket további igazságok előtt. Amikor a szombattartó Rachel a gyülekezet lelkészét hallgatta, aki elmagyarázta a próféciákat, megértette és elfogadta Krisztus közeli eljövetelének igazságát, és ez az első hetednapi adventistává tette őt. Később, amikor elmagyarázta Isten törvényét a vasárnapot tartó adventista gyülekezet tagjainak, megértették és elfogadták a szombatot, így ők lettek az első „hetednapi adventista” gyülekezet.
A nagy csalódást megelőző izgalmas napokon a washingtoni gyülekezet látogatottsága elérte a 150 vagy még több főt.
A csalódást követően rohamosan csökkent a látogatottság. A lelkész és mintegy 40 gyülekezeti tag azonban hűséges maradt a szombathoz és a Krisztus közeli eljövetelébe vetett hithez. Isten felhasználta őket arra, hogy hirdesse a szombat igazságának fontos üzenetét, és olyan tüzet gyújtson, amely később átterjedt az egész világra.
Egy adventista lelkész, idősebb T. M. Preble megtanulta a szombat igazságát a washingtoni hívőktől, és annak terjesztése érdekében egy értekezést adott ki a témában. Összekötötte a szombatot Dániel 7. fejezetének próféciájával, és az igazság eljutott a szétszóródott adventista hívőkhöz.
Preble sajnálatos módon csak félig fogadta el a szombat igazságát. Számára a szombat inkább akadémiai törekvés volt. Bár helyesnek tartotta, úgy vélte, hogy annak megtartása nem kötelező. Fokozatosan elvesztette számára a szentségét és az értelmét. Nem „maradt meg a hitben alaposan és erősen” (Kol 1:23). Nem követte Pál példáját, aki mindig éber volt.

1Kor 9:27 „Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”

Mégis az ingadozó Preble-t használta fel Isten arra, hogy megossza az igazság fényét egy nyugalmazott tengerészkapitánnyal, Joseph Batesszel, aki megértette a szombat valódi jelentőségét. Bates érdekes személyiség volt, és a beszédein, írásain és példáján keresztül ezrekhez juttatta el az igazságot.
A szombatot eleinte elfogadó személyek hitehagyása, az egykori adventhívők többségének közönye és ellenállása, valamint a világ részéről érkező gyűlölet ellenére Isten erőt adott az igazságot hirdetőknek, és az tovább terjedt.

Gyermekek és fiatalok, Krisztus szerelmére kérlek benneteket, hogy járjatok a világosságban. Vessétek alá akaratotokat Isten akaratának! – The Youth’s Instructor, 1893. augusztus 10.

Amikor a szombatról beszélünk az embereknek, gyakran a következő érvet hozzák fel: „Luther Márton nem tartotta meg a szombatot. Az én drága nagymamám sem tartotta meg a szombatot. Tudom, hogy ezek az emberek üdvözültek, hogyan függhetne tehát az én megváltásom attól, hogy megtartom-e a szombatot?”
Amikor Ellen White először járt a valdens völgyekben 1885-ben, a város egyetlen nyomdásza, J. P. Malan egy kérdést intézett hozzá. Elmeséli, mi történt a prédikációja alatt:
„Beszédemet félbeszakították egy személy kérdései, aki egy rövid ideig megtartotta a szombatot, de később felhagyott vele. Az illető felállt, és így szólt: »Ez a szombat-kérdés nagy gondot okozott számomra az elmúlt évben, és most szeretném megkérdezni: szükséges-e a szombat megtartása az üdvösségemhez? Kérem, válaszoljon igennel vagy nemmel.«
Rögtön válaszoltam. Ez egy fontos kérdés, és teljesebb választ kíván, mint hogy elintézzük egy igennel vagy nemmel. Mindenkit a kapott világosság szerint ítélnek meg. Ha világossággal rendelkeznek a szombattal kapcsolatban, akkor nem üdvözülhetnek annak visszautasítása ellenére. Azért a világosságért viszont, amellyel sohasem rendelkezett, senki sem vonható felelősségre. Ezután idéztem Krisztus szavait: »Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniük az ő bűnöket.« De nehéz volt kimondanom ezeket a megjegyzéseket, mert a kérdező folyamatosan talpra ugrott, félbeszakított, és izgatottan, heves gesztusok közepette követelte, hogy igennel vagy nemmel válaszoljak.”
– Historical Sketches, 234, 235. old.

Láthatjuk, hogy az üdvösséghez szükséges kérdések megválaszolásához meg kell értenünk, hogyan ad világosságot az Úr az embereknek. A felkelő nap jó szemléltetése annak, ahogy a Teremtő világosságban részesít minket.
Péld 4:18 „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
Mindig voltak néhányan, akik megértették és megtartották a szombatot, még a legsötétebb időkben is. De ezek a szombattartók olyanok voltak, mint a halvány csillagok: fényüket a legtöbb ember eltakarta. Ahogy a protestáns reformátorok lassan kiemelkedtek az őket megelőző hosszú, sötét tévedések éjszakájából, már csak az igazság kora reggeli sugarait látták. De apránként egyre előbbre jutottak az igazság megértésében, ahogy a fény is erősödik reggel a napkeltét követően. Csak 1844-ben érkezett el a szombat igazsága teljes helyreállításának ideje.
Mialatt tanulmányozták a próféciákat, az adventhívők látták, hogy Dániel 7:25-ben megjövendölték: a kis szarv megpróbálja megváltoztatni Isten törvényét. Több világosságot kaptak, mihelyt felfedezték az udvarból, a szentélyből és a szentek szentjéből álló héber szentélyt. Elérkezett az idő, amikor
Jel 11:19 „(…) „megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.”
A szentek szentjének ajtaját 1844-ben nyitották ki. Látták a frigyládát, azon belül pedig a tízparancsolatot. Az adventhívők megértették Isten törvényének örökkévaló, változatlan természetét. A szombat jelenvaló igazsággá vált, amely próbára teszi Isten népét.
ApCsel 17:30 „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.”
Az 1844-es nagy csalódás előtt viszonylag kevés keresztény hallott a hetedik napi szombatról. Ez nem jelenti azt, hogy nem használták gyakran a „szombat” szót. Ellenkezőleg! Volt „szombatiskola”, „szombati” istentisztelet, és az emberek azzal „szentelték meg a szombatot”, hogy nem dolgoztak. Csakhogy ezek a szombatnapok vasárnapok voltak.
Amikor az emberek azt mondták, „az Úr napja”, mindig a hét első napjáról beszéltek. Tehát amikor az emberek a „szombat” szót olvasták a Bibliájukban, nem gondolták, hogy rossz napon mennek a gyülekezetbe.
Napjainkban is így van. De megnyílt Isten temploma a mennyben, és hit által továbbra is látható a frigyláda, amely az Úr törvényét tartalmazza, valamint annak központi részét, amelyet maga Isten hirdetett és írt az ujjával:
2Móz 20:10 „De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja.”
A szombat igazságának fel kell keltenie az emberek figyelmét Krisztus visszatérése előtt. Ez az egyik fő oka annak, hogy az Úr munkára hívta a hetednapi adventistákat.

Az 1600-as évek végén egy briliáns brit udvari orvos, Dr. Peter Chamberlen az elsők között teremtett kapcsolatot a fenevad bélyege és a nyugalomnap szombatról vasárnapra való megváltoztatása között.
Dr. Chamberlen megdöbbentő felfedezése egy koraérett tavaszi bimbóhoz hasonlóan virágzás nélkül pusztult el a télben. A tavasz, amely lehetővé tehette volna a kibontakozását, csak további 170 év múlva érkezett meg.
Az igazság megértése egy fokozatos folyamat, és a felhőkarcoló emeleteihez hasonlóan minden további igazság egy korábbi igazságra épül. Fáradságos erőfeszítést igényel, hogy megismerjük azokat az igazságokat, amelyek Isten utolsó, világhoz intézett figyelmeztető üzenetét alkotják. Jézus evangéliumát fokozatos megértése közben egy kirakós játékhoz hasonlóan olyan igazságdarabokat fedeztek fel, amelyek összekapcsolódtak más igazságdarabokkal.
Az első hetednapi adventisták szorgalmasan kutatták a Szentírást. Különösen arra törekedtek, hogy megértsék a szentélyben és a próféciákban rejlő igazságokat. Gyakran összegyűltek imádkozni és tanulmányozni a Bibliát, és az Úr válaszolt az imáikra és megjutalmazta az erőfeszítéseiket.
Az 1848-ban tartott hat szombattal kapcsolatos konferencia során kialakult a hetednapi adventisták alapvető hitelve, és egy összhangban dolgozó csoport hirdetni kezdte a bibliai igazságokat.

Felfedezték a kapcsolatot a Jelenések 7. fejezetében szereplő pecsét és a Jelenések 14. fejezetében leírt fenevad bélyege között. Preble nem is ítélhette volna meg helytelenebbül a szombat jelentőségét. A szombat nem egyszerűen holmi akadémiai apróság. A szombat megszentelése az a külső azonosító jel, amely felfedi Isten emberben végzett megszentelő munkáját.

Ez 20:12 „És adám nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.”

Az említett felfedezések ellenére sok tanulnivaló maradt. Az évek során több, a szombatban rejlő igazság is feltárult. Minden egyes felfedezés próbára tette a hívőket. Megtérnek-e a tévedéseikből és lépést tartanak-e az igazság fényével? Vagy inkább ragaszkodnak a korábbi kényelmes hagyományokhoz?
Továbbra is vannak feltárásra váró igazságok a szombattal kapcsolatban, és még teljesebben kell hirdetni azt.
Láthattuk ebben a leckében, hogy számos ember felfedezte és másokkal is megosztotta a szombattal kapcsolatos igazságokat. Az évek során Isten sokféle embert felhasznált a munkában: özvegyeket, orvosokat, hajóskapitányokat, fiatalokat és időseket, lelkészeket és gyülekezeti tagokat, gyengéket és erőseket. Isten országának építésére vonatkozó terve magába foglalja a szombatot, sőt még téged is.

További tanulmányozásra:  A nagy küzdelem, Isten változhatatlan törvénye fejezete

Zhi Ming* a tengerészéletet választotta. A hajó egyik szigettől a másikig haladt, időnként hatalmas hullámok és erős szél hajtotta, máskor békésen vitorlázott a mélykék Csendes-óceánon.

Úgy tűnt, mintha megállt volna az idő, különösen, amikor az óceán nyugodt volt, és csak napok múltán érkezett meg a hajó a következő kikötőbe. Zhi Mingnek azonban volt társasága. Míg a legénység többi tagja kártyázott, ivott vagy egyéb gonosz dolgokat művelt, Zhi Ming elnyúlt az ágyán és hallgatta a rádiót. Egyik este meglepődött, amikor meghallotta, hogy valaki mandarin nyelven, vagyis az ő anyanyelvén beszél a rádióban. Először furcsának tűnt, amit hallott. – Hadd mondjam el, mit tett ezután Jézus – folytatta a beszélő. Jézus? Ki volt Jézus? Zhi Ming hallgatta a műsort és tanult. Természetesen tudott a keresztényekről, de azt tanították neki, hogy a hitük nem kínaiaknak való. Meggyőzték arról, hogy a kereszténység egy nyugati, kapitalista propagandával teletűzdelt vallás. A műsor hallgatása közben megjegyezte a rádió hongkongi címét, ahol később Richard Liu, a kínai rádió gyártásigazgatója elolvasta Zhi Ming levelét: „Egy kereskedelmi hajóról írok önöknek… A műsoraiknak köszönhetően átadtam a szívemet Jézusnak. Tudnának segíteni abban, hogy többet tanuljak és bizonyságot tudjak tenni a többi tengerésznek? Néhányan velem együtt hallgatják az AVR-t.” Richard Liu tanulmányokat küldött Zhi Mingnek, valamint egy Bibliát és egyéb anyagokat. Egyik nap Chong, Zhi Ming tengerésztársa odament az ágyához, amikor épp keresztény énekeket hallgatott a Richard Liutól kapott felvételekről. Egy új ének kezdődött, amikor odaért: „Kilencvenkilenc feküdt biztonságban az akolban…” – Játszd újra! – kérte Chong. Ming így is tett. Amikor véget ért az ének, Chong Mingre nézett. – Tudna-e így szeretni engem Isten? – Igen, és szeret is – válaszolta Zhi Ming, majd elkezdett mesélni Chongnak arról, hogyan találta meg Jézust. – Gyere vissza ma este, hogy hallgassuk együtt a Remény Hangját az AVR-n. Ezen a rádión keresztül találtam meg Jézust, a Megváltómat. Chong újra és újra meghallgatta az énekeket és a rádióműsorokat, és megváltozott az evangélium hatására. De kíváncsi volt valamire. – Zhi Ming, úgy tűnik, hogy mindig van pénzed, amikor vásárolni kell valamit. Nekem sohasem marad semmi a fizetésemből – mesélte új barátjának. Zhi Ming elmosolyodott. – Egyszerű a válasz. Isten segített lemondanom az alkoholról és a cigarettáról, így már nem pazarlom kocsmákban a pénzem, amikor a szárazföldön vagyunk. Van elég pénzem ahhoz, hogy a családomnak is küldjek belőle, és az Úr segít plusz pénzt is keresnem, hogy még többet tudjak megosztani másokkal. Chong elfogadta Jézust személyes Megváltójaként. Ezt követően a két tengerész megosztotta hitét a nyílt tengeren.

*Álnév. 

A világ számos részén szinte lehetetlen, hogy bárki rádiót vásároljon magának, nem beszélve a működéséhez szükséges elemekről. Az AVR-nak van megoldása erre: a világ számos területén rádió ajándékozási programokat hirdettek, és az eredmények nagyszerűek voltak. Ezek a rádiók a négy energiaforrás bármelyikével tudnak működni: napelemmel, árammal, elemmel és kézi hajtókarral.

Ha szeretnél többet megtudni az Adventista Világrádióról (AVR), vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének rádióadásokon keresztül történő terjesztésében, látogass el az awr.org oldalra, vagy hívd a következő telefonszámot: 1-301-680-6304.

Rohamosan közeledünk az utolsó napok veszedelmeihez, amikor hatalmas intellektussal rendelkező emberek fogják bemutatni az Úr szavával ellentétes nézeteiket, és képeseknek kell lennünk arra, hogy rávilágítsunk állításaik hamis voltára. Gyermekeinknek is alaposan meg kell tanítanunk az igazságot, nehogy megingassa őket valamely új tanítás. Sok szülő nem látja a szükségét annak, hogy gyermekei lelkiismeretesen megtanulják a szombatiskolai leckét, és gyakran elhanyagolják a kötelességüket, amely abban áll, hogy bátorítsák őket az igazság tanulmányozására. A Biblia alapos tanulmányozásának az a célja, hogy a gyermekek megértsék, miért hisznek úgy, ahogyan teszik, és az Úr szolgálata mellett döntsenek, amikor eljön a próba, amely a következő kérdéssel szembesíti őket: „Istennek fogsz engedelmeskedni, vagy a világnak próbálsz megfelelni?” Szeretnénk, ha a fiatalok elmondanák: „Megismertük a Szentírást, és látjuk, hogy az a legfontosabb, hogy engedelmeskedjünk a benne található igazságnak.” Azt akarjuk, hogy a kisgyermekek megértsék a Bibliát, és az igazság ismeretében nőjenek fel. Nem akarjuk, hogy szülőkként azok között találjanak minket, akik nem látják be annak szükségét, hogy gyermekeik maguk értsék meg a Szentírást, és hanyagok, ezáltal pedig gyermekeikben is hanyagságot váltanak ki. Komolyan akarjuk venni ezeket a dolgokat, kutatni akarjuk a Szentírást, és látni akarjuk, hogy a gyermekeink is kutatják az írásokat. Krisztus azt mondta: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam”. Meg kell tudnunk állni az igazságban, az Úr Szavában, amely Róla tesz bizonyságot. Az Úrban összpontosul az örök életre vonatkozó összes reményünk. Aki tudni szeretné, hogyan kell követni Krisztus szeplőtelen életét és jellemét, szerezze meg az Ő Szavában bemutatott tudást. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” Ha tehát mindig készek akartok lenni arra, hogy megfeleljetek „mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel”, akkor teljes szorgalommal tanulmányoznotok kell a Bibliát. A szombatiskolában tanítók legyenek istenfélő férfiak és nők, akiket érdekel a közösségükben tanulmányozó lelkek sorsa, és gondoskodnak róla, hogy a szombatiskola minőségi alkalom legyen. Kapcsolódniuk kell az Úrhoz, kötelességüknek kell érezniük, hogy együtt imádkozzanak mindenkivel és mindenkiért, aki velük együtt tanulmányozza a Szentírást. A kis dolgokban hűséges szombatiskolai tanító nagyobb felelősségre készül azáltal, hogy lelkiismeretesen végzi a feladatát. Mindenben hűségesnek kellene lennünk. A hanyagság és a feledékenység bűn.

Sokan azzal mentegetik valamely szörnyű tévedésüket, hogy megfeledkeztek a feladatukról. Hát nincsenek értelmi képességeik? Nem kötelességük fegyelmezni az elméjüket és fejleszteni az emlékezőképességüket? A nemtörődömség bűn. Ha szokásoddá válik a hanyagság, akkor végül rá fogsz ébredni, hogy tulajdonképpen a saját lelki üdvösségedet hanyagoltad el.
Kedves szülők és tanítók, ébredjetek rá a kötelességetek jelentőségére! Érezzétek a helyzetetekkel járó felelősséget! Végezzétek komolyabban és nagyobb buzgalommal a szombatiskolai munkát, hogy Isten megjutalmazhassa az erőfeszítéseiteket, gyermekeink megalapozott tudásra tegyenek szert, és velünk együtt készüljenek fel az eljövendő halhatatlan életre!
– The Youth’s Instructor, 1879. február 19.

A Biblia útmutatóul szolgál nekünk. Semmi sem alkalmasabb az elme és az intellektuális képességek fejlesztésére, mint a Szentírás tanulmányozása. Semmilyen más tanulmány nem emeli úgy fel a lelket, nem biztosít olyan lendületet a képességek számára, mint az élő bölcsesség tanulmányozása. Az evangélium szolgái közül ezreknek marad abba az értelmi fejlődése, mert megengedik maguknak, hogy hétköznapi dolgokon elmélkedjenek, és nem gyakorolják értelmüket Isten Szava rejtett kincseinek keresésében. Mihelyt az elmét Isten Szavának tanulmányozására irányítják, az értelem fejlődni kezd, és egyre nagyobb és nemesebb igazságok megértésére lesz képes. Az értelem az általa megismert és megszokott dolgok jellege szerint fejlődik vagy romlik. Ha nem bírják fejlődésre az elmét azáltal, hogy kitartó erőfeszítésnek vetik alá az igazság megértése érdekében, amely az írások összehasonlítását feltételezi, akkor biztosan veszíteni fog a képességeiből. Arra kellene nevelnünk az elménket, hogy olyan igazságokat keressen, amelyek nem találhatók meg közvetlenül a felszínen.
– The Review and Herald, 1897. szeptember 28.

Ha szokásoddá válik a hanyagság, akkor végül rá fogsz ébredni, hogy tulajdonképpen a saját lelki üdvösségedet hanyagoltad el.

Az agresszív, 30 cm hosszú toke gekkó a második legnagyobb a gekkófaj. Felejthetetlen találkozásban lesz részünk, ha váratlanul összefutunk vele. Méretes feje van, kékesszürke testét pedig pirosas narancssárga foltok díszítik. 

A gekkók Tervezője nem véletlenül ajándékozta meg őket azzal a képességgel, hogy veszély esetén csodálatos színeik halványabbá válnak, így hatékonyabban tudnak beleolvadni a környezetükbe. Ha a gekkó megjelenése nem lenne elég ahhoz, hogy felkeltse a figyelmed, akkor azt, ahogyan párzásra hívja a társát, minden bizonnyal észrevennéd. Időnként nagyon hangosak, és úgy tűnik, mintha a saját nevüket mondanák ki: „tok-ké, tok-ké”. Egyedülálló és nem véletlenszerű védekezési eszközt kaptak az Úrtól: egy plusz bőrredőt, amelyet fel tudnak nyitni és szét tudnak teríteni maguk körül. Ha például így pihen egy fa közelében, a gekkónak nem lesz árnyéka, tehát észrevétlenül beleolvad a környezetébe. Ehhez még hozzá kell tenni ezt a jól ismert képességét: amikor elkapják, el tudja dobni a teljes farkát vagy annak egy részét. Ez azonban nem jelent állandó fogyatékosságot, mert körülbelül három hét alatt újabb farkat növeszt. De az általa kiadott hangon és a csodálatos megjelenésén túl a gekkó lába is lenyűgöző. Sima felületekhez is oda tud tapadni. Ezt annak a több millió mikroszkopikus szőrszálnak köszönheti, amelyeket a Teremtő a gekkó lábujjain található ragasztópárnák hegyén helyezett el – nem véletlenül. Körülbelül 14000 apró szőrszál található a gekkó talpának minden négyzetmilliméterén, és ezek mindegyike további 100 vagy annál is több apró szőrszálra oszlik. Amikor a mikroszkopikus szőrszálak közel kerülnek egy másik felülethez, egy intermolekuláris erő lép fel, az úgynevezett Van der Waals-erő. A molekuláris vonzás olyan erős, hogy lehetővé teszi a gekkó számára, hogy egyenesen felfelé szaladjon, vagy akár fejjel lefelé – akár az üvegen is. Így tud elmenekülni a ragadozók elől, vagy rovarokra vadászni ebédre. Ha akarja, a gekkó képes egyetlen lábujjánál fogva az egész testét lelógatni a mennyezetről. Ilyenkor a vonzásban lévő molekulák kiegyensúlyozatlan elektromos töltései révén kapcsolja magát a mennyezethez. Hogyan szünteti meg a gekkó ezt a „kapcsolódást”? Egyszerűen begörbíti a lábujjait. A nőstény gekkó szinte bármilyen felületre képes lerakni ovális alakú tojásait, még függőlegesen is. Egy olyasféle „ragasztót” képes termelni, amely a helyükön tartja a tojásokat – nem véletlenül. A Teremtő kielégíti a gekkó minden szükségletét. Ugyanezt teszi velünk, emberekkel is, és szabadságot ad nekünk, hogy képesek legyünk Őt választani Urunknak.