Elfordulni AZ IGAZSÁGTÓL

1844 október 23-a volt – a nagy csalódást követő reggel, amikor több mint 100000 komoly hívő várta Jézus eljövetelét. Hiram Edson számára ez volt élete legnagyobb csalódása.

Jézus nem tért vissza. Edson és néhány közeli barátja egész éjjel buzgón imádkoztak. Biztosak voltak benne, hogy Isten nem hagyta el őket, és egy nap meg fogják érteni, mi történt. Bátorítani akartak más adventistákat is, akiknek szintén súlyosan megpróbáltatott a hitük. Edson akkor még nem tudta, hogy a Biblia megjövendölte ezt a csalódást. A Jelenések 10. fejezetének próféciájában úgy ábrázolják a hívőket, mint akik elfogyasztják a Dániel próféciáiban szereplő üzenetet. De az üzenet, amely olyan „édes” volt a szájukban, „keserű” lett a gyomrukban.

Jel 10:9,10 „Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz. Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.” 

Edson ezt a keserű felismerést próbálta megemészteni reggeli sétája közben. Hamar rájött, hogy Habakuk is megjósolta a csalódást. Amikor Dániel azt írta, hogy bár úgy tűnhet, a látomás teljesedése késik, ragaszkodniuk kell a hitükhöz.
Hab 2:3 „Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!”
A tíz szűz példázata is jelzi, hogy a Krisztus vis�szajövetelére váró emberek meglepő késést fognak tapasztalni. (Lásd Mt 25:5)
Amikor olyan dolgok történnek, amelyeket nem értünk, a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy várunk az Úrra – még akkor is, ha esetleg hónapokig vagy évekig kell várnunk a magyarázatra.
Zsolt 27:14 „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.”
Ahogy Edson egy búzatáblán sétált, lelassított, majd megállt. Hirtelen világossá vált az elméjében néhány részlet a Szentírásból, amelyeket addig figyelmen kívül hagyott. Rájött, hogy Jézus valóban „eljött” előző nap, de nem a földre, ahogyan várta. Jézus az Atyához ment az ítélet idejére. Olyan volt, mintha Edson meglátta volna a mennyei szentélyt. Látta annak két helyiségét, és hogy Jézus a másodikba lépett – a szentek szentjébe.
Dán 7:13 „Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.”
Ez a kinyilatkoztatás jelentette az adventisták azzal kapcsolatos világosságának kezdetét, amelyet ma a szentély üzenetének nevezünk. Ez olyan izgalmas volt Edson számára, hogy azonnal megosztotta kedves tanulmányozó társaival, O. R. L. Crosier-val és egy köztiszteletben álló orvossal, Dr. F. B. Hahnnal.

A Krisztus iránti engedelmesség minden egyes megnyilvánulása, minden érte hozott önmegtagadás, minden békén elszenvedett fájdalom s a kísértések felett kivívott minden győzelem: a végső diadal dicsőségéhez vezető út. – Gondolatok a Hegyibeszédről, 140. old.

Edson, Hahn és Crosier komolyan tanulmányozták a szentély témáját. Hónapokon keresztül olvasták a Bibliát, és sok olyan igazságot fedeztek fel a szentélyről, amelyek az apostolok halála után feledésbe merültek.
Amikor az emberek hajlandóak bármit megtenni, amit az Úr mond, el akarnak fordulni a rossztól és meg akarnak alázkodni, Isten tanítani fogja őket.

Péld 1:23 „Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.”
Jn 7:17 „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?”
Dán 12:10 „Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik.”

Edson és barátai sok mindent tanultak, és felelősséget éreztek azért, hogy másokkal is megosszák a rég elfeledett igazságokat. Sokszor van ez így: az új igazságok izgalmasak, ezért meg akarjuk osztani őket.
A három férfi úgy döntött, hogy kiadnak egy értekezést, amelyben elmagyarázzák, milyen csodálatos dolgokat fedeztek fel. A huszonöt éves Crosier, a legtehetségesebb író vetette papírra, és 1846-ban adta ki. Mrs. Edson eladta az ezüst készletét, hogy támogatni tudja a projektet.
Crosier-nak meg kellett ismertetnie az olvasóival néhány régóta figyelmen kívül hagyott bibliai igazságot. A legtöbb ember például nem tudta, hogy az Úr két ünnepkört adott Izraelnek – az egyiket tavasszal, a másikat ősszel. Crosier értésére adta a hallgatóságának, hogy ezek az ünnepek jelképesek. A tavaszi kör Jézus első eljövetelekor teljesedett be. A „húsvét” például Jézus halálát jelképezte. Ő volt a bárány, akit értünk öltek meg.

1Kor 5:7 „A mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.”

A pünkösd ünnepe a lelkek aratására mutatott előre, amely akkor történt meg, amikor a Szentlélek kiáradt az ApCsel 2-ben leírtak szerint.

Crosier bemutatta, hogyan teljesedett be mindkét ünnep a Mózes harmadik könyvében meghatározott napon. Jézust húsvét hétvégéjén feszítették keresztre, és a Szentlélek aktívan jelen volt a pünkösdi ünnepen.
Ahogy a csírázó növények sérülékenyek mindaddig, amíg szilárd gyökeret nem eresztenek, az új igazságokkal szembesülő embereknek is időre van szükségük ahhoz, hogy szilárdan meggyökerezzenek bennük. Az ördög pedig minden erejével azon van, hogy megfosszon minket a kérdéseinkre adott válaszoktól. Üldöztetés vagy gondok idején elveszhet az Igével kapcsolatos örömünk, ha nem rendelkezünk lelki stabilitással.
Lk 8:13 „És a kősziklán valók azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik az igét; de ezeknek nincs gyökerük, akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.”

Ne engedd, hogy bármi eltántorítson az igazságtól! A tévelygés sohasem fog megszentelődésre vezetni. – The Review and Herald, 1875. december 2.

A történelem lapjai tele vannak azoknak a személyeknek a történeteivel, akik csak egy ideig követték Istent, majd elhagyták Őt, és szembeszálltak mindazzal, ami mellett egykor kiálltak. Ránk nézve az a tanulság ebből, hogy nem elég jól kezdeni: a befejezésnek is jónak kell lennie.

2Tim 4:10 „Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván.”

Jn 6:66 „Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.”

O. R. L. Crosier is egy ilyen személy a korai adventista történelemben. Tekintsük át a történetét!
Kétéves korában árván maradt. Tizenéves korában megbarátkozott Dr. Hahnnal és Edsonnal. Részt vett egy metodisták által szervezett tábori összejövetelen és megtért. Lelkésznek tanult egy metodista egyházban, majd egyszerre tanított és prédikált. A rabszolgasággal szembeni ellenállása okán csatlakozott a Wesley-féle metodistákhoz.
Húszas évei elején elfogadta a millerita üzenetet és megkeresztelkedett, majd millerita prédikátor és egy millerita lap szerkesztője lett. Dr. Hahn az ő prédikációinak köszönhetően fogadta el Jézus közeli eljövetelének igazságát. A támogatást, amit az árva fiúnak nyújtott, Crosier az általa elmondott igazsággal fizette meg.

Péld 11:25 „A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.”

Bár Isten felhasználta sok ember felvilágosítására, ő maga elveszítette a nagyobb világosság hosszú távú hasznát. Jézust azt mondta:
Mt 10:22 „De aki mindvégig megáll, az megtartatik.”
Egy évvel azután, hogy megjelent az értekezés, amelyben kifejtette az általa és a barátai által felfedezett igazságokat, Crosier szembefordult azokkal. Egy ideig még az adventista keresztény felekezet nevében prédikált. Azután 1904-ig visszavonult. Abban az időszakban a fia cipőboltjában dolgozott a michigani Grand Rapidsben.
Egyik szombat reggel megjelent a délelőtti istentiszteleten. Egy evangélista épp „Az idők jelei, a múlt és a beteljesedés” témájában tartott előadást. Elöl ült, és figyelmesen hallgatott. Az előadás után beszélt az evangélistával. Eszébe jutottak a régi idők. Felidézte az igazságok felfedezésének izgalmas eseményeit, amelyeket már rég elhagyott. Arról az örömről beszélt, amely egykor betöltötte a szívét. De már nem rendelkezett az üzenettel.
Pál kérdése a galáciabeliekhez olyan kérdés, amelyet Crosier-nak Krisztus ítélőszéke előtt kell majd megválaszolnia egy napon:
Gal 5:7 „Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?”
Fiatalkorában Crosier követte a világosságot a szentély igazságától kezdve a szombat igazságáig, amit el is fogadott. De nem „törekedett megismerni az Urat” (Hós 6:3). A szombat egy olyan kereszt lett, amelyet nem volt hajlandó sokáig vinni, így a kapott fény elhalványult.
Amikor elfordulunk a világosságtól, egyúttal a mesék felé fordulunk. Crosier beleszeretett a próféciák spekulatív értelmezéseibe, amelyek felszabadították őt a szombattartás kötelezettsége alól. Ennek eredményeként ahelyett, hogy haladt volna előre, megerősödött volna, és győzedelmesen ért volna élete végére, letért az ösvényről, élete homályba és sötétségbe borult.
„Isten lépésről-lépésre vezeti előre népét. Próbára tevő pontokhoz viszi őket, hogy felszínre hozza, mi lakik szívükben. Van, aki megállja helyét az egyik ponton, de elbukik a másikon. Minden ponton megvizsgálja, és kipróbálja őket – egyre alaposabban.” – Bizonyságtételek, 1. köt., 187. old.

Crosier nem ment át a növekvő világosság próbáján. Nehogy mi is ugyanebbe a hibába essünk!
Hós 6:3 „Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat.”

További tanulmányozásra: A nagy küzdelem, Mi a szentély? és A szentek szentjében fejezetei. 

Hol sugároz az Adventista Világrádió? Az AVR az evangélium megosztását tekinti céljának a 10/40 földrajzi ablakban található 72 országban. Az északi szélesség 10 és 40 fok közötti része Észak-Afrikát, Közel- Keletet, Ázsia és a Csendes-óceán egy részét foglalja magába. Több mint négymilliárd ember – a világ lakosságának kétharmada – él a 10/40-es ablakban, és kevesebb mint két százalékuk keresztény.

Az AVR Afrikában, Ázsia más részein, Európában és Latin-Amerikában is sugároz műsorokat, a műholdas lefedettség pedig Észak-Amerikára és Észak-Ausztráliára is kiterjed. Nehéz kiszámítani, pontosan hány országban hallgatható az AVR, mivel a jelek ingadoznak, és számos rádióállomás fogja az AVR műholdas jelét egész évben.

Mi teszi hatékonnyá az AVR műsorait? Az AVRnek nincs központi, angol nyelvű műsorgyűjteménye, amit azután különböző nyelvekre fordítanak le. Ehelyett a világ mintegy 75 stúdiójában dolgoznak helyi gyártásvezetők azért, hogy érdekes, felemelő és fontos műsorokat készítsenek a nem keresztény hallgatók számára. A gyártásvezetőket a célközönségével megegyező nyelvi és kulturális csoportból választják ki, hogy a hallgatók valóban kapcsolódni tudjanak a témákhoz és a szemléltetésekhez.

Mi az AVR hallgatók visszajelzése? Az AVR évente több mint 100 000 levelet, telefonhívást és e-mailt kap a hallgatóktól. De sokkal több további hallgatója van, akik nem tudják felvenni a kapcsolatot a rádióval biztonsági gondok, írástudatlanság, szegénység vagy a postai szolgáltatások hiánya miatt. A hallgatóktól érkező kérdésekre vagy üzenetekre a műsorvezető, a helyi produkciós stúdió vagy a bibliaiskola kapcsolattartója válaszol. Azok a hallgatók, akik szeretnének többet megtudni Krisztusról, ingyenes bibliatanulmányokat kapnak. Ahol lehetséges, gondoskodnak róla, hogy a hallgatók kapcsolatba kerüljenek a helyi adventista gyülekezet tagjaival, akik személyesen segítenek nekik az Úrral való járásuk során.

A rádióhallgatók levelei
„Nagyon szeretem a műsoraikat. Legboldogabb óráimat az AVR-val töltöm. Mélyen érdekel a Biblia és annak tanításai. Szeretnék kérni egy Bibliát.” – Pakisztán
„Már több mint egy éve hallgatom a rádiót. Az önök rádióközvetítésének köszönhetően megismertem az Urat. 25 éves vagyok. Rengeteg segítséget kaptam az Úrtól, mióta keresztény lettem, és senki sem tud úgy támogatni ezen a világon, mint Ő.” – Kína
„Nepáli szülőfalumban attól félnek az emberek, hogy az isteneik megharagszanak rájuk, és megátkozzák őket. A békéhez vezető igazi utat keresem.” – Nepál
„Minden este hallgatom a műsoraikat. Elfogadtam Jézust, és Ő megváltoztatta az életemet az Igéje által. Nem iszom és nem dohányzom többé. Szeretnék feliratkozni a bibliai levelező tanfolyamra.” – Gabon
„Hálásak vagyunk Istennek a rádióért, csodálatos ajándék! Alig várjuk a nap végét, hogy hallgathassuk a műsort, »A remény édes hangját«!” – Románia
„Minden nap hallgatom a rádiót, és elmondhatom, hogy megérinti a szívemet. A rádióműsoroknak köszönhetően szeretnék megkeresztelkedni. És nem hallgatom egyedül a rádiót. Meghívom a barátaimat is!” – Peru

Ha szeretnél többet megtudni az Adventista Világrádióról (AVR), vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének rádióadásokon keresztül történő terjesztésében, látogass el az awr.org oldalra, vagy hívd a következő telefonszámot: 1-301-680-6304.

Sok fiatal jár világosság híján a sötétségben. Ezt az okozza, hogy nem bíznak az Úrban és nem maradnak mellette. A saját örömüket keresik, és emberi bölcsességük alapján hoznak döntéseket.

Nehéz dolognak tűnik számukra életüket a minta, vagyis Jézus Krisztus egyszerűsége után alakítani. Bár nem akarják, hogy a hitetlenek és a gonoszok közé sorolják őket, mégsem találnak vigaszt fél szívvel végzett, megosztott szolgálatukban. Az Úr a leggyengédebb együttérzéssel és szeretettel nyújtotta ki feléjük a kezét, mégsem bíznak benne. Képesnek akarják érezni magukat arra, hogy egyedül hozzanak döntéseket és tervezzék meg az életüket. Saját szikrájuk szerint tájékozódnak, tehát sötétségben járnak, és nincs világosságuk. Halljuk, ahogyan az Úr azt mondja: „Kövess engem!” „Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” De Saulhoz hasonlóan ők is a maguk útját akarják járni. Isten kijelöli az utat, amelyen vezetni szeretné őket. Talentumokat kölcsönöz nekik, hogy az Ő dicsőségére használják azokat, és meghatározott munkát végezzenek a Mester számára, de Sátán azt mondja: „Érvénytelenítem a Krisztus rendje szerinti intézkedést. Találok egy másik munkát az aktív elme és a szorgos kezek számára, és engem fognak szolgálni. Elhomályosítom az örök érdekeket a fiatalság előtt, világi érdekességekkel fogom magamhoz vonzani őket, és ha csalódnak valamelyikben, más dolgokat fogok eléjük tárni. Elhomályosítom az ítélőképességüket azért, hogy az igazság ellen dolgozzanak. Világi csábítással fogom megkötözni őket, hogy nekem szolgáljanak. Oda vezetem őket, ahová akarom, és nem fogják észrevenni, hogy ellenségei lettek Krisztusnak, a riválisomnak, és hűtlenek Istenhez.” Sokan önámításban élnek, és olyan tervekbe bocsátkoznak, melyekhez semmi köze az Úrnak, pedig az egyetlen biztonságos út az Úr Szavának való engedelmességből származik. Ahelyett, hogy ezt tennék, sokan csodálatos dolgokat javasolnak. Könnyebbnek találják, hogy valami nagyszerű dolgot tervezzenek a jövőjükre nézve, mint hogy kiüresítsék önmagukat, és átadják szívüket, elméjüket és akaratukat Istennek, valamint alávessék magukat annak az erőnek, amely képes alkotni és pusztítani. A fiatalok kritikus szemmel vizsgálják meg indítékaikat, imával és a Szentírás tanulmányozásával, és figyeljék meg, hogy a saját akaratuk és hajlamaik elválasztják- e őket Isten követelményeitől. Sokan azt mondják: „ezt vagy azt fogjuk tenni. Jó munkát tudok végezni ilyen vagy olyan módon”, de vajon megfontolod- e imádságos lélekkel, hogy a világ Fényét követed vagy csak a saját szikrádat? Veszélyes dolog a saját szikrádat követni, mert Isten Igéje kijelenti azokról, akik ezt cselekszik, hogy „fájdalomban fognak feküdni”. Ha a saját utadat követed, csalódni fogsz. Nem fogsz vigaszt találni. Te magad semmit sem fogsz nyerni, és Istent is megfosztod a Neki járó szolgálattól, mert ragaszkodtál a saját utad kipróbálásához, mondván: „Istennek fogok dolgozni, ha ezt teszem”, pedig az Úr más utat jelölt ki neked. A terveid hihetőeknek tűnnek, de ha nem Istenben gyökereznek, akkor semmivé válnak. Isten azt akarja, hogy szolgái vigyék véghez a tervét, mert akkor együtt tud dolgozni velük. Az Úr engedelmességet vár el. „Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” Isten nem tűri meg az önfejűséget és a lázadást. „Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.” Fiatal férfiak és nők, tudakozódjatok a munkátokkal kapcsolatban: ott vagyok-e, ahol Isten akar látni? Olyan helyre megyek, ahol kísértésbe eshetek? Ott vagyok- e, ahol felismerhetem a Lélek tanítását? Részem lehet-e a jelenlegi munkám során Isten áldásában? Vajon tényleg a kötelességemet végzem? Azoknak van részük Isten áldásában, akik ott tartózkodnak, ahová Ő helyezte őket. Értésedre adta-e az Úr, hogy elvárja tőled egy bizonyos munka elvégzését? Amennyiben igen, akkor veszélyes dolog engedetlennek lenned. Gondolkodj el komolyan a dolgon! Kérdezd meg magadtól: a Mesteremet, Jézus Krisztust szolgálom? Vagy önmagam kedvében járok, nem tetszem Istennek és nem hozok dicsőséget az Ő nevére?
Szeretnél-e haladéktalanul változtatni a dolgok állásán? Istent akarod szolgálni? Ez esetben Jézus arra szólít téged, hogy higgy. Azt mondja: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” Fiatalok, ragadjátok meg a végtelen hatalom kezét! A hit gyakorlás által növekszik. Táplálkozz az ígéretekből, elégedj meg azzal, hogy Isten szavának egyszerű ígéretére hagyatkozol! Ne várj tovább hitetlenkedve, mert a lelked elveszítésének veszélye fenyeget! Krisztus azt mondja: „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” Időnként el fogsz csüggedni, de ne szűnj meg imádkozni! Az őszinte ima mindig meghallgatásra talál, bár a válasz néha késik azért, hogy a könyörgő kitartással kérjen. Ha kitartóak vagyunk, akkor olyan jó minőségű tapasztalatot szerzünk Istennel, amelyet sohasem fogunk elfelejteni. Senki sem fog megszégyenülni azok közül, akik az Úrra várnak. Néha olyan konkrét válasz fog érkezni, hogy meg fogunk lepődni. Az áldás megörvendezteti lelkünket, és magasztalni fogjuk Istenünket. Látni fogjuk, amint beteljesül az ígéret: „Mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.”
Fiatal férfiak és nők, foglaljatok határozott állást az Úr mellett! Istennek van egy feladata számotokra. „Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” Értékesek vagytok, különben Krisztus nem halt volna meg azért, hogy megváltson titeket. Kiváltság, hogy magas szintre juthattok a lelki dolgokban. „Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán.” Hol vagytok ti, akik egykor örültetek Jézus szeretetének, könnyes szemmel és összetört szívvel tettetek bizonyságot az Úrról? Isten szeret titeket. Azért jött a mi világunkba, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket. Helyreállítja bennetek az üdvösség örömét. Egyszer megvallottátok, hogy az Úréi vagytok, és betöltött titeket Jézus békéje. Megéreztétek és megláttátok, hogy jó az Úr. De nem követtétek Isten elvárásait. Nem sikerült alkalmazkodnotok a fényhez, Jézus mégis szeret titeket. Jöjjetek az Úrhoz úgy, ahogyan vagytok, ne csüggedjetek el, és ne gondoljátok, hogy Isten és ember egyaránt elhagyott titeket. Járjatok a menny fényében ahelyett, hogy a saját szikráitok szerint tájékozódnátok! „Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!” Várj az Úrra. Kövesd Jézust, a világ világosságát, mert megmondta: „Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”
– The Youth’s Instructor, 1893. március 23.

Egyes élőlények esetében évek telnek el, mire hangot adnak ki. Ez az, aminek a megtételére nem véletlenül vár néhány kabóca. A kabóca akkor jön a világra, amikor kikel a petéből, amelyet a kabóca-anyuka gondosan egy fa kérgének repedésébe helyezett több mint egy hónappal korábban.

Mit tesz tehát egy frissen kikelt kabóca? Eltaláltad – pontosan, amit te is tennél, ha frissen kikelt kabóca-baba lennél egy fán. A földre zuhan. De ne aggódj, a kabócák Teremtője úgy tervezte, hogy a fa tövében található talajra essen, és olyan nagy mellső lábakat adott neki – nem véletlenül –, hogy azok tökéletesen alkalmasak a fa gyökere körüli repedésekben való közlekedésre és a talaj fúrására. Megtörténhet, hogy a kabóca babakorában a fű gyökeréből lakmározik. De hamarosan rátalál a jó dolgokra: a fák gyökerére, amely folyamatosan tápláló nedvvel látja el. A kis kabóca szája szívószál alakú, így tökéletesen alkalmas a fa nedvének elfogyasztására. A mintegy 2 500 kabócafaj nagy részét egynyári kabócának nevezik. Néhányuk minden nyáron kikel, miután több évet tölt a föld alatt. Az időszakos kabócák hét faja különbözik egymástól. Tizenhárom- tizenhét éves életciklusuk szinkronban van, így egy bizonyos faj valamely területen található összes felnőtt egyede ugyanabban az évben bukkan elő. Gyakran több egyed is ugyanazon az éjszakán bújik elő a talajból. A kabócák földből való kimászásának időzítése nem véletlen. A tudósok nem tudják pontosan, hogyan lehet, hogy az időszakos kabócák egy időben jelennek meg, de úgy tűnik, a felbukkanásuk összefüggésben áll azzal a talaj felmelegedésével. A Nagyszerű Teremtő nem követ el hibát. Amikor egy kabóca kimászik a földből, készen áll arra, hogy felnőttként éljen. Vedleni kezd, és a bőrét azon a fán vagy növényen hagyja, amelyre éppen felmászott. Egészen másképp néz ki tömzsi kis testével, széles fejével, nagy összetett szemeivel, rövid antennáival és átlátszó membránszárnyaival, melyeket tetőként tart a hasa fölött. Az időszakos kabóca általában fekete testtel, élénkvörös szemekkel és narancssárga szárnyerekkel rendelkezik. Az időszakos kabóca érkezése a rovarok „hangfesztiváljának” kezdetét jelzi az Egyesült Államok keleti részének egyes területein. A hím kabóca speciális vibráló struktúrákat, úgynevezett hanghólyagokat használ a potenciális társával való kommunikálásra. A hanghólyagok valójában fedett üregek, amelyek közvetlenül a szárnyuk mögött, a hasukon helyezkednek el. Isten programozta úgy, hogy mindannyian ugyanabban az évben érjenek felnőtté. A kabócák megjelenésének éve valójában áldás a természetre nézve. Nagyon sok kabóca a fészkelő énekesmadarak és más vadon élő állatok tápláléka, ennek ellenére elegendő egyed marad életben belőlük ahhoz, hogy fennmaradjon a faj. A felnőtt egyedek tehát „énekelnek”, társat találnak, tojásokat raknak le, majd néhány héttel később újabb kabócák hullanak a földre, furakodnak a talajba, és nedvet szívnak ki a fák gyökeréből. Ezzel újra kezdetét veszi az élet körforgása – nem véletlenül. Egy nap Isten majd elmagyarázza, hogyan programozta ezeket a rovarokat arra, hogy ilyen pontosan tartsák magukat az ütemtervhez. De csodálhatjuk az ügyességét és a találékonyságát akkor is, ha nem értjük, hogyan rendezte el ilyen szépen a dolgokat.