Az ítélet IDEJE

Amikor az ítéletre gondolunk, a bíróság jut eszünkbe, ahová gyorshajtásért vagy más szabálysértésért idézik be az embereket. Általában nem gondolunk jó hírként arra, hogy a bíró vagy az esküdtszék elé kell állnunk.

Ugyanakkor az evangéliumra általában jó hírként tekintünk. Ez a szó „jó hírt” jelent. Így amikor egy angyal evangéliumként mutatja be az ítélet ijesztő üzenetét, akkor az érdekes tanulmányozási lehetőséget jelent. Az e heti leckében először az ítélet idejéről lesz szó, majd megvizsgáljuk, hogyan kell élnünk az ítélet ideje alatt, végül pedig, hogyan érhetjük el, hogy kedvező döntést hozzanak felettünk.

Jel 14:6,7 „És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.”

Ezt az igerészt az első angyal üzenetének nevezik. Az angyal bejelenti, hogy eljött az ítélet ideje. De honnan tudhatjuk, hogy mikor van ennek a bejelentésnek az ideje?

Ide kattintva tekintsd meg a prófécia térképet.

A válasz a bibliai próféciákon és a matematikán alapszik. Egy másik lecke részletesebben foglalkozik a kérdéssel, így ezen a héten a lehető legegyszerűbben fogjuk azt megközelíteni. Kr. e. 457-ben egy perzsa király parancsot adott Jeruzsálem újjáépítésére és a templomi szolgálatok helyreállítására. Ez egy hosszú prófécia, a Dániel 9. részében említett hetven hét kezdetét jelentette, amely megjövendölte Jézus i. u. 27-ben való keresztségét. A hetven hetes időszak a sokkal hosszabb, Dániel 8:14-ben említett 2300 éves prófétai időszak első része. A Kr. e. 457 őszétől számított 2300 év 1844 őszén ér véget. Az oldal tetején láthatod a prófécia ábrázolását egy idővonalon. Nézzük meg közelebbről Dán 8:14 versét! Dán 8:14 „Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.” A „megtisztítás” szó a bűn eltávolításának folyamatát jelképezi (lásd Ésa 6:7; Jer 33:8; 1Jn 1:9). 

Zsid 9:22 „És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”

De a megtisztuláshoz az ítéletre is szükség van. 

Ésa 4:3 „És Jeruzsálem vérét eltisztítá belőle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével.” 

A szentély megtisztításának ideje megegyezik az ítélet idejével. A zsidók „Jom Kipurnak” nevezik a szentély éves megtisztításának szertartását, vagyis az ítélet napjának (ez a nagy engesztelési nap). A zsidó szentély a mennyei ítélet napjára mutat rá, amely a Dániel 7-9 részeiben található próféciák szerint 1844. október 22-én kezdődött.

Mindenkinek szemtől szemben kell a nagy Bíróval találkoznia. Milyen fontos tehát, hogy mindenki sokat elmélkedjék ezeken az ünnepélyes jeleneteken: az ítélők leülnek, a könyvek megnyílnak. – A nagy küzdelem, 488. old.

Az emberek általában szépen öltöznek, amikor a bíróságra mennek. A bűnözők, akik letartóztatásuk előtt szakadt nadrágot viseltek, és ápolatlan volt a hajuk, megnyiratkozva és öltönyben jelennek meg. Vajon miért?

Azért, mert valószínűleg befolyásolják az esküdtszéket ezek a dolgok. Nehéz elképzelni egy ápolt és jól öltözött férfiról, hogy erőszakos bűnöző. Könnyen befolyásol minket egy személy külső megjelenése. Isten azonban többet lát ennél: a gondolatainkat, az indítékainkat, a szándékainkat.

1Sám 16:7 „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”

A Bibliában a megszokott gondolataink és érzéseink (jellemünk) szimbólumaként használják az öltözetet. A felsorolt dolgokat csak Isten láthatja. Gondolataink és érzéseink természetüknél fogva szentségtelenek, így a „megfertéztetett ruhák” jelképezik azokat (lásd Ésa 64:5).

Az ítéletet pedig az szemlélteti, hogy Isten megvizsgálja a ruháinkat. Egyetlen ruhát fogadnak el az ítéletkor (lásd Mt 22:1-14), amely nem más, mint Jézus feddhetetlenségének tökéletes és makulátlan ruhája. Kézzel szőtte, szálról szálra, pillanatról pillanatra, az Úr törvényének való tökéletes engedelmességben. Földi életének minden szándéka, gondolata, döntése és cselekedete összhangban volt Isten akaratával. Tökéletes ruháját ingyen felajánlja bárkinek, aki elfogadja az üdvösségre való felhívását. Akkor lehet részünk benne, ha feltétel nélkül átadjuk magunkat Krisztusnak – megtérünk, azaz elfordulunk régi szokásainktól, és az Ő útmutatása szerint cselekszünk. 

Mi bűnösök vagyunk, de Jézus „azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn” (1Jn 3:5). Neve: Jézus, arra emlékeztet minket, hogy azért jött, hogy „megszabadítsa az ő népét annak bűneiből” (Mt 1:21).

„Tökéletes engedelmessége által minden ember számára lehetővé tette, hogy engedelmeskedjen Isten parancsolatainak. Amikor alávetjük magunkat Krisztus akaratának, szívünk egyesül az Ő szívével, akaratunk az Ő akaratába olvad, gondolataink az Ő gondolatai lesznek, és az Ő életét éljük. Ezt jelenti felölteni Krisztus feddhetetlenségének ruháját.” – Krisztus példázatai, 312. old.

A mennyei ítéletkor fog kiderülni, hogy lecseréltük-e az önzés ruháit Krisztus feddhetetlenségének ruhájára.
Azok, akik a gőgös farizeusokhoz és szadduceusokhoz hasonlóan nem hajlandók levetni szennyes ruháikat, és úgy döntenek, hogy nem fogadják el Krisztus tökéletes ruháját, akár a gyülekezetbe is járhatnak. Lehet, hogy nagyon vallásosak, de az ítéletkor el fogják utasítani őket, mivel nem „tiszták”. (Lásd Mt 5:20)

A bűn nem egy kifizetődő dolog. Hogy miért? Az ítélet miatt: mindenkinek meg kell majd állnia az ítélőszék előtt, tehát ezzel a gondolattal kellene élnie mindenkinek az emberiség teljes történelme során.
Ha egy ötszáz évvel ezelőtt élt katona ellopott egy lovat valakitől, mihelyt szembesül az ítélettel, azt fogja kívánni, bárcsak ne tette volna. Minden öröme és haszna, amit az ellopott lóból nyert, semmivé válik. Tehát bármennyi örömöt is lelt benne földi élete során, meg fogja bánni a döntését.
Már 1844. október 22. óta tart az ítélet a mennyben. Bár jelenleg csupán a halottak fölött zajlik, hamarosan véget ér, és kezdetét veszi az élők fölötti ítélet. Ez két dologhoz vezet:
1. Mindenkinek igazul kellene élnie, mert mindannyian szembesülni fogunk az ítélettel.
2. Azok, akik életben vannak az ítélet ideje alatt, készüljenek fel arra, hogy még haláluk előtt megtudják a fölöttük kimondott ítéletet.
Minden bizonnyal azt szeretnéd, hogy a mennyei ítéletkor azt mondják majd: „nem bűnös”. Ez azt jelenti, hogy kegyelemre van szükséged, mivel bűnös vagy. A jó hír az, hogy Isten irgalma ártatlannak tud nyilvánítani minket, és kész megbocsátani minden bűnünket. (Lásd Ez 18:21,22; 1Jn 1:9.)

De az isteni irgalomnak és megbocsátásnak vannak bizonyos feltételei:
1. Nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak.
2. Nem szabad bíróként viselkednünk, akik elítélik a körülöttük élőket a hibáikért és a bűneikért.
Ha keressük a hibát másokban, nem várhatjuk el, hogy Isten másképp járjon el a mi esetünkben.

Mt 7:1-5 „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”

Amikor haragtartók vagyunk, amikor megvetünk másokat vagy úgy kezeljük az embereket, mintha nem lennének fontosak, ezáltal azt fejezzük ki, hogy nem számolunk a mennyben zajló ítélettel.

Róm 14:10 „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.”

Amikor kapcsolatba lépünk az emberekkel, szavainknak azt kell kifejezniük, hogy jót gondolunk róluk. Jézus jobban bánik velünk annál, mint amit megérdemelnénk. Ha valóban értékeljük az irgalmát, akkor ezt szívesen megmutatjuk másoknak is. Abban a kiváltságban lehet részünk, hogy jobban bánhatunk az emberekkel, mint ahogy azt megérdemelnék.

Jak 2:12,13 „Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”

Leghíresebb prédikációjában Jézus elmondta, hogyan tehetünk szert az irgalmasságára.

Mt 5:7 „Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.”

Mindenki szembesülni fog az ítélettel. Nem kerülhetjük el. Kétség nélkül azt fogjuk aratni, amit vetettünk.

2Kor 5:10 „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

Mivel így állnak a dolgok, ne éljünk csak a mának! Inkább tartsuk szem előtt az ítélet ünnepélyes gondolatát, és készüljünk rá tudatosan minden nap.

3. Olvasd el Zak 3:1-7 és Mt 22:1-14 szakaszát, majd válaszolj az alábbi kérdésekre! Szintén segítségedre lehet: Próféták és királyok, Jósua és az angyal fejezet.; valamint a Krisztus példázatai, A menyegzői ruha fejezete. 

További tanulmányozásra: A nagy küzdelem, A vizsgálati ítélet c. fejezete

Nigéria Afrika legnépesebb országa, és több mint 250 etnikai csoportból áll. Az adventisták a lakosság alig több mint 0,001-ét teszik ki. Az AVR igyekszik hozzájuk is eljuttatni az evangélium üzenetét.

Az unió elnöke, idősebb Owolabi jelentéseket hallott Lomorduról, egy kis faluról, amely a távoli Taraba államban található. A faluban élő mintegy száz emberből tizenhatan hallgatni kezdték az AVR hausa nyelvű műsorait. Többen csatlakoztak hozzájuk, így végül harmincnyolc személy hallgatta a rádiót. Ezen a területen hagyományőrzők, keresztények és muszlimok egyaránt élnek. A műsorok hallgatása közben összevetették a hallottakat a Bibliával. Meggyőződtek arról, hogy a szombat az igazi nyugalomnap, és úgy döntöttek, hogy megtartják. Rövid időn belül meg akarták keresni az egyházat, hogy csatlakozzanak hozzá, ezért a fővárosba utaztak, ahol végül találtak egy hetednapi adventista gyülekezetet. A lomorduiak így mutatkoztak be a gyülekezeti tagoknak: „Ti készítitek a rádióműsorokat? Veletek vagyunk.” Owolabi bátyja tagja a gyülekezetnek, így rögtön felhívta az elnököt, és mesélt neki a látogatókról. Owolabi a saját szemével akarta látni őket. Elindult Lomordu felé, ahová a pénztárost is magával vitte. A faluba érve tudomásukra jutott, hogy a szombatünneplők új csoportja egyszerű gyülekezetet épített bambuszból és nádból egy olyan földterületre, amit a vezetőjük adományozott nekik, aki több birtokkal is rendelkezett. Owolabi kijelentette: „Ez volt a legszebb gyülekezet, amelyben valaha is jártam, és a legkülönlegesebb szombati nap, amelyben egyházi vezetőként részem volt!” Nyolcvanöt személy volt jelen a gyülekezetben, köztük a körzet vezetője is. „Királysága” 20 faluból áll, és Owolabi szerint: „Most lehetőségünk van arra, hogy más emberekkel is kapcsolatba lépjünk az adott területen. Szeretnénk elérni a maradék 19 falut is. Ott dolgozunk, ahol Isten is munkálkodik.” Az egyház vezetői megállapodtak abban, hogy fizetést fognak biztosítani egy úttörőnek, aki a lomordui és a környékbeli emberekkel dolgozik a következő évben. Ők is hozzájárultak némi adománnyal egy téglából épített gyülekezet létrejöttéhez. Ezen felül az unió a teljes évi evangelizációra szánt összeg harminc százalékát a területen végzett missziómunka támogatására fordította. Folyamatban vannak egy olyan összejövetel megszervezésének tervei, amelynek során számolni fognak a száraz évszakkal, az iskolai foglalkozásokkal, valamint a vetési és a betakarítási időszakkal. „Nagyra értékeljük az AVR Nigériában végzett munkáját” – mondja Owolabi. „Az FM-rádió nem tud idáig eljutni, a rövidhullámú rádiónak köszönhetően viszont nagy távolságokból is hallható az evangélium. Tavaly kaptunk egy levelet, amelyben névtelen adományokat küldtek abból a célból, hogy rádiókat vásároljunk a helyi piacon. Ha több rádiót tudunk biztosítani az embereknek, meglepő dolgok fognak történni Nigéria északi részén. Hálát adunk Istennek ezért a munkáért, és köszönjük az AVR-nek a területen sugárzott adásait.” A nigériai AVR stúdió igazgatója így nyilatkozott: „Hihetetlen a hallgatók visszajelzése. A stúdió ötpercenként kap telefonhívásokat, és sok szöveges üzenet is érkezik hozzánk. Az egyik jelentés szerint Taraba állam a második olyan hely, ahol a legtöbb visszajelzést kapja az AVR. Ez csodával határos, mivel Nigéria északi része egy muszlimok által lakott terület.” Owolabi szerint az AVR-ban van az egyház legfőbb ereje, melynek nyomán az egyház munkásai sok lelket tudnak aratni.

Ha szeretnél többet megtudni az Adventista Világrádióról (AVR), vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének rádióadásokon keresztül történő terjesztésében, látogass el az awr.org oldalra, vagy hívd a következő telefonszámot: 1-301-680-6304.

Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.” (…) „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!” (…) Nevelnünk és edzenünk kell az elménket, hogy értelmes hitünk legyen és megértés jellemezte barátságunk Jézussal. Ha nem ápoljuk folyamatosan a barátságunkat Istennel, akkor elszakadunk és eltávolodunk Tőle. Ha a körülöttünk élőkkel barátkozunk, és az emberiségbe vetjük bizalmunkat, vágyaink el fognak térni az imádat valódi tárgyától. Nem szabad megengednünk, hogy a Megváltó iránti szeretetünk kihűljön. Ha közösségben élünk Vele, akkor mindig Őt csodáljuk, tiszteletreméltó Barátként kezeljük, és az Övé az első hely a szívünkben. Beszélnünk kell páratlan tulajdonságairól, és folyamatosan ápolnunk kell magunkban a Krisztus megismerésére irányuló vágyat. Akkor Szentlelke vezetni fogja az életünket és át fogja alakítani a jellemünket. De milyen gyakran elhanyagoljuk az Urat mások társasága vagy értéktelen dolgok miatt! Jézus azt mondja: „Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” Soha ne engedd meg, hogy a szórakozás vagy mások társasága közéd és Jézus, a legjobb barátod közé álljon! Tartsd többre az Urat minden másnál! Amikor természetes hajlamaid valamilyen önző vágy teljesítésének irányába akarnak sodorni, tedd az Urat tanácsadódnak, és kérdezd meg magadtól: Tetszeni fog ez Jézusnak? Fokozni fogja ez a legjobb Barátom iránti szeretetemet? El fogja szomorítani ez a kedves Megváltót? Elválaszt-e a társaságától? Vajon elkísér-e Jézus arra a mulatságra, ahol mindent könnyedség és vidámság fog jellemezni, és nem lesz semmi komoly vagy vallásos jellegű dolog, és nem gondolnak Isten dolgaira? Ha Jézus misszionáriusként küld oda, hogy figyelmeztessek néhány embert a rájuk leselkedő veszélyre, akkor biztos lehetek benne, hogy nem fogok elszakadni Tőle, de ha pusztán önmagamért megyek oda, hogy a saját kedvemben járjak, akkor nem lehetek biztos abban, hogy jelen lesz a Megváltó. Ha úgy döntök, hogy oda megyek, ahová Jézus nem léphet be, ahol nem tud időzni, ahol a jelenlévők szíve azt mondja: „vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!”, ez azt jelenti, hogy más tanácsadót választok – nem Jézust. Életünk nagy célja az, hogy olyanná alakuljon a jellemünk, hogy méltóknak találtassunk az örök életre. Racionális lényekként kell viselkednünk, és gyakorlatba kell ültetnünk a vallásunkat. Tekintetünket szegezzük folyamatosan a Megváltóra, és úgy neveljük magunkat, hogy vágyaink folyamatosan felé irányuljanak. Elmélkedjünk az ígéreteiről, és bizalommal forduljunk Hozzá. Mielőtt bármilyen fontos munkába kezdenél, emlékezz arra, hogy Jézus a tanácsadód, és abban a kiváltságban van részed, hogy minden gondodat Őrá vetheted. Erre szólít téged, és a jobb kezed felől áll, hogy meg ne tántorodj. Döntsd el minden nap, hogy közel maradsz az Úrhoz, és Jézusra tekintesz, hited szerzőjére és bevégzőjére. Ne hanyagold el Jézust, hiszen nem tennél ilyet eggyel sem a dédelgetett barátaid közül. Ne tartsd a háttérben és ne kerüld el nevének említését a barátaid előtt, hiszen Ő melletted áll. Vajon nem esne rosszul a barátaidnak, ha közvetlenül melletted állnának, de te sohasem beszélnél velük vagy róluk? „A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura”.

Sokan panaszkodnak arra, hogy Jézus távolinak tűnik számukra. De vajon ki küldte Őt messzire? Nem a saját cselekedeteid választottak el Jézustól? Nem Ő hagyott el téged, hanem te hagytad el Őt másokért. De az Úr azt mondja: „Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!” „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.”
Imádkozz hittel, és bízz a Megváltóban! Tegyél meg minden szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy kapcsolatban maradj Krisztussal! Legyél mindig ott, ahol imádkozni szoktak ahelyett, hogy olyan helyekre járnál, amelyek elfeledtetik veled Istent! A Bibliában leírt vallás és a gyakorlatban megnyilvánuló istenfélelem a célunk, amely mentes minden nagyravágyástól és alakoskodástól. De ha nem ragaszkodsz a bibliai valláshoz, akkor el fogsz szakadni Jézustól. Hitetlenségeddel és gondatlanságoddal megszakítod a Vele kialakított kapcsolatot. Miért nem veszed komolyan a mennyei Barátodat? Miért szolgálod saját tetszésed szerint az Urat, majd hanyagolod el Őt kedved szerint? Amikor a Csábító hangját követve elkalandozol az Úr mellől, és valami jelentéktelen dologban leled a kedvedet, akkor az a veszély fenyeget, hogy elveszíted a békédet és az Istenbe vetett bizalmadat. Ilyenkor elveszíted a bölcsességet, amely korábban Jézushoz vezetett. Ekkor tárja eléd Sátán azt a gondolatot, hogy Jézus elhagyott téged, de nem te hagytad el Őt valójában? (…)
Jézust keresztre feszítették érted. Elszomorodik a bűneid miatt. Tarts bűnbánatot, amikor imádkozol, és őszintén vágyj arra, hogy a bűneidet megbocsátó Megváltóként lásd Őt, aki készen áll arra, hogy megáldjon téged, és elfogadja a köszönetedet. Ragaszkodj Hozzá, mert szükséged van a jelenlétére! (…)
Közel van a vég. Rohamosan közeledünk az Úr nagy napjához. A világ tele van bűnnel, gyötrelemmel és fájdalommal. Szárazföldön és vízen egyaránt szerencsétlenségek tapasztalhatók. Egyetlen pillanatra sem biztonságos elszakadnunk Istentől a viharban. Csak azok állhatnak majd meg a nagy napon, akik a jelenlegi próbaidőben is hitből élnek. Ők akkor is biztonságban lesznek és mozdulatlanok maradnak, amikor minden megrendül körülöttük. Isten gyermekeinek bizalommal az Ő kezébe kell helyezniük magukat. Bízzák lelküket a hűséges Teremtőre!
– The Youth’s Instructor, 1894. július 19.

Az afrikai törpepapagáj angol neve – „lovebird” – kiváló jellemzése a kisméretű papagájnak, amely ragaszkodó és boldog házi kedvenc, amennyiben van társasága. A törpepapagáj ugyanis határozottan társas lény.

Észrevetted-e már, hogy bizonyos embereknek nagyobb szükségük van a társaságra, mint másoknak? Az emberekhez hasonlóan a madaraknak is eltér a társaságra való igényük. A törpepapagáj élete arról szól, hogy megossza azt másokkal. Ha nem tudsz naponta időt tölteni vele, akkor ne egyet vegyél belőle, hanem kettőt. Nem véletlen, hogy ezeket a madarakat kifejezetten erre a kötelékre teremtették, és így két boldog kis állat lesz a házadban egy helyett. Az afrikai törpepapagáj kilenc faja közül a rózsásfejű törpepapagáj a leggyakoribb az Egyesült Államokban. Kb. egy éves korukra nőnek fel (10- 15 évig élnek), és ilyenkor már meg lehet különböztetni a nőstényt a hímtől. A nőstény elkezd papírokat tépni, és kipárnázza vele a tollait – nem véletlenül. Családi fészeképítőként így szállítja az alapanyagot a fészekhez. Ezalatt a hím elkezdi visszaöklendezni az elfogyasztott ételt. Ne aggódj, nem beteg. Párja etetését gyakorolja – ez a Teremtő által meghatározott feladata a három vagy több hét alatt, míg a nőstény a tojásokon ül. Miután kikelnek a fiókák, a szüleik gondosan vigyáznak rájuk. Az a táplálék, amelyet a Teremtő az anyamadárnak ad, hogy azzal táplálja először a fiókáit, bölcsebb, mint amit sok ember ad a babájának. Ez nem más, mint egy tiszta folyadék, amely emésztőenzimeket tartalmaz. A későbbi táplálék, amit a szülők visszaöklendeznek nekik, több szilárd anyagot tartalmaz. Ezután mindkét szülő megtanítja a fiókákat arra, hogy megszokott ételt fogyasszanak. Nem véletlenül tervezte Isten úgy, hogy a fiókák megfelelő figyelmet kapjanak. De álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el az afrikai törpepapagáj nemzetségnevén – Agapornis. A görög „agape” (szeretet) és „ornis” (madár) szavak alkotják. A Szentírásban az „agape” szó Isten szeretetére utal. Kíváncsi vagy, hogyan lett ez a szó egy madár ismertetőjele? A válasz talán a vidám madarak viselkedésében keresendő. Isten szeretetére emlékeztet: ez abban áll, hogy a madár hosszú időt tölt azzal, hogy egyszerűen csak ül a párja vagy az ember mellett, akihez kötődik. Ahol az egyik megtalálható, ott a másikat is észre fogjuk venni. Emlékszünk arra, hogy Jézus nevét, Immánuelt (melyet földre jövetelekor jelentettek be először), úgy fordították, hogy „velünk az Isten”. Ezáltal adták értésünkre, hogy Isten velünk akar lenni, és Ő maga mondta: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled”. Tehát mi, emberek, akik magányosak vagyunk, megismerhetjük a Megváltó szeretetét, aki velünk akar lenni. Ő a mi társunk. Közvetlenül mellettünk tartózkodik, igazi agapéval kötődik hozzánk, amely sokkal erősebb, mint az emberi szeretet vagy a kis törpepapagáj szeretete.