← Szombatiskola
11. lecke
Ifjúság
Bűnvallomás és bűnbánat
2026. szeptember 6–12.
Memoriter
„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” Példabeszédek 28:13
Bűnvallomás és bűnbánat
Nemes dolog megvallani a hibáinkat és elhagyni azokat.
– The Review and Herald, 1905. május 18.
I. RÉSZ
A Biblia egy csodálatos időgép, amely vissza, a régi időkbe, próféciáival pedig a távoli jövőbe repít el minket.
Ha kétezer évet utazunk vissza, akkor követhetjük Jézus nyomát, amikor először látogat el a templomba. Ez az első alkalom, hogy elkísérheti mostohatestvéreit és mostohaapját, Józsefet az udvarba. Talán a karján viszi az áldozatot, egy bárányt.
A Biblia elmondja, hogy mit tett ezután József, aminek Jézus is a tanúja volt:
„És tegye a kezét az ő áldozatjának fejére, és ölje meg azt a gyülekezet sátorának nyílásánál.” 3Móz 3:2
Az, hogy az apa a bárány fejére teszi a kezét, azt jelképezi, amit az Atya tett Krisztussal, Isten Bárányával.
„Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.” Ésa 53:6
Amikor József a feláldozandó állatra tette a kezét, megvallotta saját és családja bűneit. A bűnöket megbánták és jelképesen átadták a báránynak, amely azután meghalt a bűnökért.
A Miatyánkban Krisztus egy nagyon általános kifejezést használt: „bocsásd meg a mi bűneinket”. Ennek nem az volt a célja, hogy általánosan tanítson meg minket a bűn megvallására, hanem emlékeztetni akart a tényleges bűneink egyértelmű megvallására.
„Akkor, mivelhogy vétkezett ezek közül valamelyikben, vallja meg, hogy mi az, amiben bűnössé lett.” 3Móz 5:5
„Az őszinte bűnvallomásnak mindig egyéni jellege van, és személyes bűnöket ismer be.” – Jézushoz vezető út, 38. old.
Ezt kellett tenniük a hébereknek a jelképek világában. A hét folyamán megvizsgáljuk, mit tanítanak ezek ma a bűnvallomásról és a bűnbánatról.
II. RÉSZ
Nem könnyű megvallani a bűneinket. De néha ez a legkönnyebb része a bűnbánatnak. Az Ószövetségben egyetlen ember sem úszhatta meg a lopást anélkül, hogy bárányt mutasson be és megvallja a bűneit.
Nem volt elég az sem, ha visszaadták a lopott tárgyat a tulajdonosának és bárányt áldoztak. Többet kellett visszaadniuk, mint amennyit elloptak.
Az állatokat volt a legkönnyebb ellopni. A pásztorok manapság kék, zöld vagy rózsaszín festékkel jelölik meg a juhaikat. Ez hatékony módja annak, hogy tudják, ki melyik juh tulajdonosa. Nem tudjuk, hogy az ókori pásztorok hogyan azonosították a juhaikat, de ha sikerült elfogniuk egy tolvajt, aki már túladott a lopott holmin, Isten azt mondta, hogy a következőt tegyék:
„Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.” 2Móz 22:1
A törvény nagyon komoly volt. Ha a tolvajnak nem volt elég pénze ahhoz, hogy többet adjon vissza, mint amennyit elvett, rabszolga lett belőle addig, míg annyi pénzt tudott szerezni, amennyiből visszafizethette a tartozását. Ha tetten érték a tolvajt, akkor is a dupláját kellett visszafizetnie az elvett dolognak. Tehát ha megpróbált ellopni egy kost, akkor vissza kellett adnia azt és egy másikat is. (Lásd 2Móz 22:3, 4)
A bűnvallomás és a bűnbánat által nem kerülhető el a dolgok helyreállítása. Izraelben az volt a jellemző, hogy az ember megfizette az okozott kárt, majd hozzátett még 20%-ot. (Lásd 4Móz 5:7) Például, ha 300 dolláros kárt okozott egy ökrös szekéren, 360 dollárt kellett adnia a tulajdonosnak. Ez segített az illetőnek kifizetni a kellemetlenségeket, amelyek a még javítás alatt álló hibás kocsi miatt következtek be.
Amikor a Biblia egy olyan emberről beszél, akit valóban megváltoztatott az evangélium, a változás egyik bizonyítékaként megemlíti, hogy az illető hajlandó volt helyrehozni a hibáit.
„Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.” Ez 33:15
A legtöbb bűn azonban nem jár semmiféle kártérítéssel vagy a károsultnak nyújtott anyagi támogatással. Miért nem? Mert a legtöbb bűnt nem lehet jóvátenni.
Ha türelmetlenek vagyunk vagy nyers szavakat mondunk, meg kell kérnünk a felebarátunkat, hogy bocsásson meg nekünk. De az emberek ellen elkövetett bűn Isten elleni bűnt is jelent, mivel minden ember az Úré. Tehát amikor imádkozunk, el kell ismernünk (meg kell vallanunk), hogy Jézus volt az, akivel csúnyán bántunk. (Lásd Mt 25:31-46) Amikor Dávid elkövette legsúlyosabb bűnét, ezt mondta róla:
„Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.” Zsolt 51:6
Az idézett igevers második része tartalmazza az egyik okát annak, miért kell megvallanunk azokat. Az Istennek tett vallomásban elismerjük, hogy igaza van abban, amiért elítéli bűneinket. Elismerjük azokat, hogy Isten igazságossága látható legyen a velünk való bánásmódjában. És bár ez már elég ok a bűnvallomásra, a következő részben további okokat is meg fogunk tárgyalni.
III. RÉSZ
De mi történik akkor, ha az ember nem hajlandó megvallani a bűnét? Nem fogja megtalálni azt a békét, amely Isten megbocsátásának és irgalmának megtapasztalásából származik. Ezért tette a zsidó ember a kezét a bárány fejére, és ezért valljuk meg a bűneinket az Úrnak.
„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” Péld 28:13
Megbocsátásra és irgalomra várunk, de ez még nem minden. Azt is szeretnénk, hogy megtisztuljon az életünk és szent jellemünk legyen. Ezt ígéri Isten mindazoknak, akik bűneik megvallása által keresik a megbocsátást.
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” 1Jn 1:9
Kétféle bűnvallomás létezik azonban, amely sohasem vezet megbocsátáshoz. Ezek egyike az, ha valaki más helyett ismered be a bűnt.
„És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.” 1Móz 3:12
„És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.” 1Móz 3:13
A másik ilyen bűnvallomás a kikényszerített, amikor valakit tetten érnek és szembe kell néznie a következményekkel. Ez gyakori és semmit sem ér, mert nem jár bűnbánattal, amely magába foglalná a bűneink elhagyását. Ilyen bűnvallomást tett a fáraó, amikor szembesült a csapásokkal; Bálám, amikor meglátott egy angyalt kivont karddal; Ákán, amikor lelepleződött a lopása, valamint Saul, amikor rájött, hogy elveszítheti a koronát.
„Akkor a Faraó (…) monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.” 2Móz 10:16
„Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz előttem az útban.” 4Móz 22:34
„Ákán pedig felele Józsuénak, és monda: Bizony én vétkeztem az Úr ellen, Izráel Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem!” Józs 7:20
„Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavukra.” 1Sám 15:24
Saul vallomásában van egy jel, ami arra utal, hogy nem bánta meg a bűnét: megpróbálta mentegetni azt. Ez nagyon hasonlít Ádám és Éva szavaira. Ahelyett, hogy beismerné, azt bizonygatja, hogy az adott körülmények között a bűn valójában nem is volt rossz.
Mi tehát a bűnvallomás megfelelő ideje? Amikor még nem derült ki. Azután már te sem igazán tudod, hogy valódi-e a bűnbánatod. Amikor bevallod, sohase próbáld mentegetni a bűnödet azzal, hogy elmagyarázod, miért tetted. A bűnre sohasem létezik jó ok.
Kinek kell megvallanunk a bűneinket? A római katolikus egyházban (és néhány más felekezetben is) a papnak gyónnak az emberek. Ez nagy problémákat okoz. A papot megrontja az, hogy mindig hall a bűnökről és istenként kezelik. A bűnösökben pedig lealacsonyítja az Istenről kialakított képet.
Tehát, bár meg kell vallanunk a bűneinket azoknak, akiket megbántottunk velük, a függőségeinket is egy olyan személynek, aki segíthet leküzdeni azokat, minden bűnünket közvetlenül Istenhez kell vinnünk, ha bocsánatot akarunk nyerni. Szeret minket, irgalmas és nem fog megvetni a bűnbánat órájában. A bűnvallomás és a bűnbánat az áldozat, amelyet fel akarunk ajánlani. Tudjuk, hogy Isten elfogadja.
„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!” Zsolt 51:19
További tanulmányozásra
További tanulmányozásra: Jézushoz vezető út, 23–41. old.
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
I. RÉSZ
1. Szánj időt arra, hogy átgondold, mi a következő idézet jelentése: „Az őszinte bűnvallomásnak mindig egyéni jellege van, és személyes bűnöket ismer be.” Most pedig gyakoroljunk! A következőkben írj le minden bűn mellé egy őszinte bűnvallomást!
Tiszteletlenül beszélni a szülőkkel
Késni egy találkozóról
Saját szavak kimondása szombaton
Vita a testvérekkel
II. RÉSZ
2. Szerinted miért várta el Isten a tolvajoktól, hogy többet adjanak vissza, mint amennyit elloptak?
3. Amikor Dávid megvallotta szörnyű bűnét az 51. zsoltárban, mit ismert el, ki ellen vétkezett?
Miért vallotta ezt?
III. RÉSZ
4. 1Tim 2:5 szerint miért nem szabad megvallanunk a bűneinket egy papnak?
Olvasd el A nagy küzdelem című könyv 504. oldalának második bekezdését („Az egyháznak az az állítása, hogy…”)! Mit tanultál még a bűnvallomásról?
5. A megbocsátás az őszinte bűnvallomás egyik nagyszerű eredménye. Mi a másik? 1Jn 1:9
Isten ma is válaszol az imáinkra
A hit fejezetei
Tarun* a Gospel Outreach munkatársa Észak-Indiában. Házas és van egy kislánya. Feleségével együtt sokszor elkísérik, amikor meglátogatja az embereket a falvakban. Ez a történet Isten az életükbe való beavatkozásáról szól.
Egyik nap Tarun felesége, Upada* erős hasfájásra panaszkodott. Tarun bevitte a legközelebbi kórházba, ahol kiderült, hogy daganata van, amelyet azonnal el kell távolítani. Műtétre volt szükség ahhoz, hogy megmentsék az életét, de az rengeteg pénzbe került volna, és a műtét utáni gondozás is hatalmas kiadást jelentett volna.
A Gospel Outreach munkatársaként Tarunnak nagyon kevés pénze volt, és nem engedhette meg magának a magas egészségügyi költségeket. A pár úgy döntött, hogy hazatérnek, miután Upada több fájdalomcsillapító injekciót kapott. Elhatározták, hogy imádkoznak és Istentől kérnek gyógyulást. Az orvosok eleinte megtagadták, hogy kiengedjék Upadát a kórházból, mivel a műtét hiánya nagy valószínűséggel a halálát jelentette volna. Sok könyörgés után az orvosok végül elengedték, de ragaszkodtak ahhoz, hogy Tarunnal együtt írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy ezt a saját felelősségükre teszik.
Tarun és Upada hazaértek és megosztották a hírt a gyülekezettel. A gyülekezet tagjai úgy döntöttek, hogy böjtölni és imádkozni fognak Upada gyógyulásáért. Pénteken tehát az egész gyülekezet összegyűlt, és egy hosszú imaalkalmat kezdtek, amely vasárnap estig tartott. Hétfő reggel Upada úgy kelt fel, hogy jól és élettel telinek érezte magát. Nem érzett sem kényelmetlenséget, sem fájdalmat.
Néhány héttel később az asszony orvosi vizsgálatra ment. Az orvosok nyomát sem találták a daganatnak vagy más problémának. Az orvos meglepődött, mert ő végezte el az első ultrahangos vizsgálatot Upadán, és saját szemével látta a daganatot. Az asszonynak így lehetősége nyílt Istenről beszélni, aki minden betegséget képes meggyógyítani.
Eltelt néhány hónap. Ez idő alatt Tarun és Upada azzal voltak elfoglalva, hogy bemutassák Jézust az embereknek. Egyik este a kisbabájukkal utaztak hazafelé a motorkerékpárjukon. Amikor átkeltek egy kisebb hídon, a motorkerékpár lesodródott az útról, és a család tagjai leestek róla. Tarunnak eltört néhány bordája, Upadának pedig porckorongsérve lett. De úgy tűnt, hogy a kislányuk sérülés nélkül megúszta.
Másnap, amikor visszatértek a kórházból, Upada észrevette, hogy a kislány nem sír. Kinyitotta a száját, de nem jött ki hang rajta. Megijedtek és visszavitték a kórházba.
Az orvosok nem találtak semmi testi sérülést a babán. Nem volt sem csonttörés, sem zúzódás rajta. A vérképe normális volt, ahogy minden más eredménye is a röntgenfelvételek alapján. Elképesztő volt, hogy a kislány egy hangot sem tudott kiadni. Kinyitotta a száját, eltorzult az arca, mintha sírni készülne, de semmi sem hallatszott.
Az orvosok úgy vélték, hogy mivel három és fél métert zuhant, valószínűleg belső fejsérülései lettek. A CT-vizsgálat után a babát egy többszáz km-re lévő egészségügyi központba küldték. Az ottani ellátás nagyon drága lett volna, ezért Tarun és Upada úgy döntöttek, hogy hazamennek és imádkoznak.
Ismét összehívták a gyülekezet tagjait, és imádkoztak a babáért. Isten meghallgatta az imáikat, és a kislány meggyógyult.
Tarun és Upada továbbra is folytatják az emberekért végzett szolgálatukat, a meghallgatott imák pedig megerősítették hitüket. Tarun mindenkinek elmondja, hogy Jézus hűséges és megmenti az embereit, ha hittel kérik.
Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach szervezetről, vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének terjesztésében a 10/40 földrajzi ablak északi szélességén, látogass el a goaim.1.org oldalra, vagy hívd a következő telefonszámot: 1-509-525-2951.
Ne halogass!
Történelmi kapcsolat
Az Úr szolgálatára szentelt emberek által az evangélium műve előre halad. A Szentlélek felhasznál mindenkit, akinek nyitott az elméje. Nem az ember befolyásolja a Szentlelket, hanem a Szentlélek tesz csodát az emberi cselekvésre kiáradó kegyelem által. Isten jósága a következetes életvezetés, a Jézus iránti buzgó szeretet és a menny ihlette lelkesedés által válik működő erővé.
Azok, akik kapcsolatban állnak Krisztussal, részesülni fognak szeretetéből, és kinyilvánítják együttérzésüket azok iránt, akik engednek Sátán kísértéseinek. Terveznek, tanulnak és tapintatot gyakorolnak, hogy sikeresen tudják bemutatni Krisztus önzetlen szeretetét, hogy a Megváltó szeretete a megnyerje a bűnös, megbánás nélküli szíveket.
Fiatal barátaim, arra kérlek titeket, hogy késedelem nélkül hozzátok meg a döntést: nem álltok a sötétség hatalmának zászlaja alá és nem maradtok Sátán csapdájában. Krisztus tulajdonai vagytok, áron vett meg benneteket. Abban a kiváltságban van részetek, hogy az értékes igazság felé fordítsátok értelmeteket és lelkiismereteteket. A fény tiszta sugarakban ragyog körülöttetek.
Megtudjátok, minek köszönhetően válhattok Isten fiaivá és leányaivá. Higgyetek Krisztusban mint személyes Megváltótokban és valljátok meg Őt, miközben az irgalom hangja veletek együtt könyörög. „Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer. Boldog ember, aki szüntelen retteg; aki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.” „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt [istentelen, könnyelmű élettel és beszéddel], én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.”
„Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.”
Ne veszítsünk el egyetlen percet sem! Késedelem nélkül valljuk meg Krisztust! A Szentlélek, a Vigasztaló, az igazság Lelke az, amely Krisztusról tesz bizonyságot. Jézus azt mondta: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” Szörnyű dolog megszomorítani a Szentlelket, amely Krisztus tanúivá tehet minket. Nem tudhatod, mikor szomorítod el utoljára. Nem azért munkálkodik az emberi szívben, hogy a Krisztusnak való átadásra vagy a lelkiismeretednek való engedésre kényszerítsen. Ehelyett beragyogja az elme kamráit, hogy meggyőzzön, mi számít bűnnek, és az igazságra hív. Ha nem vallod meg most Krisztust, eljön az idő, amikor eláraszt a bánat azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket elveszítettél, és végül meg akarod majd vallani Őt. De miért nem vallod meg Krisztust még most, mialatt hív az irgalom hangja?
– The Youth’s Instructor, 1895. augusztus 1.
Őrizkedjetek a halogatástól! Ne mulasszátok el a bűneitekből való megtérést, hanem keressétek Jézust, s a szív tisztaságát! Ebben a tekintetben ezrek, tízezrek hibáztak örök vesztükre.
Van egy borzalmas veszedelem – olyan veszedelem, melyet sajnos nem értenek meg kellőképpen: ha késlekedünk a Szentlélek szavára hallgatni, és inkább tovább folytatjuk a bűnös életet. Mert a halogatás ezt jelenti. A legkisebb bűn elkövetése is azzal a veszedelemmel járhat, hogy elveszítjük az örök üdvösséget miatta. Amit nem győzünk le, az bennünket győz le és pusztulásunkat okozza.
Ne tekintsük a bűnt soha csekély és jelentéktelen dolognak! A parancsolatok minden egyes áthágása Krisztus kegyelmének megvetése és elhanyagolása következtében visszahat ránk; megkeményíti szívünket, meggyengíti akaratunkat, elhomályosítja értelmünket, és nem csak hajlamunk, hanem képességünk is csökken, hogy a Szentlélek szeretettel hívó szavát követhessük.
Egyetlen rossz jellemvonás vagy bűnös kívánság, melyet hosszú időn át ápoltunk, közömbössé tehet bennünket az evangélium minden erejével, befolyásával szemben. Minden bűnös élvezet elidegeníti a lelket Istentől. Az az ember, aki az isteni igazságok iránt hitetlen makacsságot és közömbösséget mutat, csak azt fogja majd aratni, amit vetett. Az egész Bibliában nem találunk komolyabb figyelmeztetést a bűnnel való játék ellen, mint ezt, hogy a bűnös „saját bűnének köteleivel kötöztetik meg” (Péld 5:22).
Krisztus mindig kész bennünket bűneinktől megszabadítani, de sohasem kényszerít. Ám, ha állandó vétkezés folytán akaratunk teljesen a gonosz felé hajlik, ha nem vágyunk újból szabaddá lenni, és nem akarjuk elfogadni Isten kegyelmét, vajon mit tehet még értünk? Ha Isten szeretetét makacsul visszautasítjuk, önmagunk vagyunk kárhozatunk okozói. „Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.”(2Kor 6:2) „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.” (Zsid 3:7-8)
– Jézushoz vezető út, 32–34. old.
Nem véletlen: aligátorok
A teremtés alapjai
Nem véletlen, hogy az aligátoranya éberen gondozza a csemetéit életük első hónapjaiban. Először is fészket épít a hátsó lábával botokból, sárból és növényekből. Ezután 35-50 tojást rak le. A fészek ideális az apró fiókák kibújására, mivel az anyag bomlásakor keletkező hő melegen tartja a tojásokat.
A tojásban megbújó kicsik tudják, mikor kell ledobniuk a „takarójukat” és előjönniük. De nem tudják megtenni egyedül, ezért úgy teremtették őket, hogy éles hangot adjanak ki, amely figyelmezteti az anyjukat, aki a tojások lerakását követő két hónapban éber szemmel figyeli a fészket. (Az alligátortojások a mosómedvék és sok más lény étlapján szerepelnek. De amíg az anya a közelben van, nem tudják megközelíteni azokat.) Azok a zajok, melyeket a fiókák még a tojásban tartózkodva adnak ki, világosan jelzik, hogy Teremtőjük ügyes programozása nem véletlen. Az anya válaszol, felbontja a tojásokat és segít a fiókáknak kijönni.
Ám gondoskodása ezzel nem ér véget. Kikelésük után az anya tudja, hogy vízhez kell jutniuk és védelemre van szükségük. Így a szájában sorra a vízhez hordja őket – nem véletlenül. Akár egy évnél tovább is gondoskodik a kicsinyeiről, amennyiben azok a közelében maradnak. Bölcs dolog, ha így tesznek, mert anyukájuk szenvedélyesen védi őket.
Az aligátor félelmetes ragadozó. A felnőttek állkapcsában elképesztő erő van, és az embereken kívül ritkán támadják meg őket más lények. De a vizenyős területen található otthonuk fenntartásához is jelentős mértékben hozzájárulnak. Szárazság idején az aligátor úgynevezett „aligátorgödröt” ás. A víztározókhoz hasonlóan ezek nemcsak az állat szükségleteit elégítik ki, hanem más vadon élő állatokat is életben tartanak.
Az aligátorok gyenge fényben is látnak. Nem véletlenül kaptak tükrözszerű reflektorokat a retinájuk mögé a sötét sejtfelület helyett, ami az emberi szemben található. Gyenge megvilágításban szemük kétszer akkora erősségű fényt érzékel, mint a mienk – először, amikor a kép a retinájukba jut, másodszor pedig amikor visszaverődik. A macskák és sok más lény ugyanezzel a fényvisszaverő ajándékkal rendelkezik – a „tapetum lucidummal”. Azt szoktuk mondani, hogy ezeknek a lényeknek világít a szemük, mert amikor a szemükbe világítunk, láthatjuk, hogy a fény visszaverődik.
Egy szarvas vagy macska szeme sárgás vagy zöldes fényt ver vissza, az aligátoré azonban vörösest. Ez a víz alatti, gyér fényben történő vadászat során hasznos a számára. De nem vagyunk biztosak ebben. Amikor azonban a Teremtő visszatér, mindenféle kérdést intézhetünk Hozzá. Ő tervezte meg teremtményei szemét, és tudjuk, hogy semmit sem tesz véletlenül. Szerető Atyánk hamarosan tisztázza mindazt, ami a teremtéssel és általában az élettel kapcsolatban foglalkoztat minket. Nehéz kivárni, igaz?
A szerző, Juanita Kretschmar engedélyével.
