Történelmi kapcsolat
Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát. Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt. Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
Ez az intés különösen a fiatalokra vonatkozik. Fiatalságuk nem mentesíti őket a rajtuk nyugvó felelősségektől. Erősek, nem terheli őket a gondok és évek súlya. Szeretetük lángoló; ha visszavonják ezt a világtól, és Krisztusra és a mennyre irányítják. Ha Isten akaratát cselekszik, övék lesz a végtelen, a jobb élet reménye, majd pedig örökké élhetnek dicsőséggel, tisztességgel, halhatatlansággal megkoronázva.
Riasztó tény, hogy a fiatalok gondolatain a világ szeretete uralkodik. Határozottan szeretik a világot és ami benne van, így nem lel helyet szívükben Isten szeretete. A világban s a világ dolgaiban lelik örömüket, és idegenek, hidegek az Atya s a Lélek kegyességei iránt. A fiatalok könnyelműsége és divatja, az üres, hiába való beszéd s nevetgélés, ami a fiatalok életét jellemzi, gyalázatot hoz Istenre.
A Sátán éber ellenfél, minden törekvése arra irányul, hogy az ifjúságot olyan irányba, olyan cselekedetekre vezesse, amelyek teljesen ellentétben állnak azzal, amit Isten jóváhagyhat. Nagyon jól tudja, hogy ezen a földön nincs még egy réteg vagy csoport, mely annyi jót tehetne, mint az Istennek szentelt életű ifjak, férfiak és nők. Sátán igen erőlködik, hogy elérje ifjainknál: világi szórakozásokban találjanak élvezetet, boldogságot. Igazolásul felhozzák, hogy ezek a szórakozások ártatlanok, ártalmatlanok, veszélytelenek, sőt az egészséghez szükségesek. Sátán nehéznek állítja eléjük a szent élet ösvényét, míg szerinte a világias élvezet útjai virágokkal vannak beszórva. Hamis és hízelgő színekkel ékesíti fel ezen világot és élvezeteit az ifjúság előtt. De a földi élvezetnek hamar vége lesz, és ki mint vet, úgy arat. Vajon személyes vonzalmaink, képességeink és tehetségeink túl értékesek-e ahhoz, hogy őket Istennek, lényünk Teremtőjének szenteljük, aki minden pillanatban őrködik felettünk? Képességeink túl becsesek-e ahhoz, hogy Istennek ajánljuk fel?
A fiatalok azt hangoztatják, hogy szükségük van valamire, ami serkenti és leköti gondolataikat. Keresztény reménység – erre van szükségük. A vallás megnyugtatja a hívőt, biztosan vezeti az igaz boldogság forrásához. A fiatalok tanulmányozzák Isten igéjét, adják át magukat az elmélyedésnek és imának, s rájönnek, hogy ennél jobban nem tölthetik el szabad perceiket. A bölcsesség „útjai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei békesség.”
A Titushoz írt levél józanságra inti a fiatalokat: „Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy legyenek mértékletesek: Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani.”
Üdvösségük szerelméért kérlelem a fiatalokat, fogadják meg az ihletett apostol tanácsát! Mindezek a kegyes utasítások, figyelmeztetések és dorgálások élet illata lesznek életre, vagy halált jelentő halotti szag.
A fiatal emberek természettől fogva hajlamosak arra, hogy azt higgyék, nem várnak tőlük sok felelősséget, gondosságot vagy teherviselést. Holott mindenkit az a kötelesség terhel, hogy a Biblia színvonalát elérje. Az a világosság, amelyet az Ige szolgálata nyújt előjogokban és alkalmakban, tanácsokban, intésekben, feddésekben, vagy tökéletesíti jellemeteket, vagy kárhoztatja a hanyagokat, gondtalanokat. Ezt a világosságot mind a fiataloknak, mind az öregebbeknek egyaránt ápolniuk kell. Ki akar tehát Isten mellett állást foglalni, elhatározva, hogy életében az Ő szolgálatát helyezi az első helyre? Kik akarnak teherhordozók lenni?
„Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságod idejében.” Jézus azoknak a szolgálatát kívánja, akiken még az ifjúság hamva van. Kívánsága, hogy a halhatatlan élet örökösei legyenek. Nőjenek fel és legyenek komoly férfiakká és asszonyokká, tekintet nélkül a körülöttük terjengő erkölcsi fertőre, amely oly sok ifjút zsenge korban megront. Szabadok lehetnek Krisztusban, a világosság gyermekei, nem a sötétségé. Isten felhív minden fiatalt, hogy mondjon le rossz szokásairól. „Az igyekezetben ne legyetek restek, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok.” Nem szabad közömbösnek maradni. Igyekezniük kell levetkőzni a helytelen szokásokat, és megjavítani a magaviseletet. Az ima őszinteségét azzal bizonyíthatják, hogy erőteljesen igyekeznek követni Isten parancsait. Minden lépésnél rossz társaságról és szokásokról mondhatnak le azzal a hittel, hogy az Úr Lelkének hatalmával erőt ad nekik a győzelemre.
Személyes, összpontosított erőfeszítéseinket siker fogja koronázni. Azoknak, akik világunkban sok jót akarnak cselekedni, készeknek kell lenniük, hogy azt Isten akarata szerint elvégezzék, kis feladatok végrehajtásával. Az az ember, aki valami nagyszerű és csodálatos dolog elvégzésével a teljesítmény szédületes magasságait akarja elérni, oda jut, hogy semmit sem fog tenni.
A jó munkában való állandó haladás, valamilyen hűséges szolgálat folyamatos gyakorlása több értéket jelent Isten szemében, mint egy nagy munka véghezvitele. Ezzel szerez az ifjúság jó bizonyságot, ez ad jellegzetességet törekvéseinek. Mindazok, akik igazak és hűek isteni kötelességeikhez, nem szeszélyesek, hanem állhatatosak a céljukat illetően, és átküzdik magukat a rossz és a jó dolgokon. Minden időben kitartóan cselekszenek.
– The Youth’s Instructor, 1907. január 1.