A VÉGIDŐRE VONATKOZÓ PRÓFÉTAI KIJELENTÉSEK

E HETI TANULMÁNYUNK: Jóel 2:28-32; Apostolok cselekedetei 2:1-21, 36-42; Efézus 4:11-14; Jelenések 12:17; 19:10

Bizonyos törvényhozóknál létezik olyan jogi rendelkezés, hogy megállapítanak egy határidőt, ami után egy törvény vagy rendelkezés automatikusan érvényét veszti. A kormányzatok különböző okokból hoznak ilyen rendelkezéseket. Például életbe léptethetnek bizonyos törvényeket országos vészhelyzet idején, amelyek korlátozzák az állampolgárok jogait. Arról is rendelkezhetnek, hogy ezeket a törvényeket egy bizonyos napon hatályon kívül helyezik, amivel visszaadják az állampolgárok átmenetileg elvett jogait.
Vajon Isten szabott időkorlátot az ókorban arra, hogy a Szentlélek meddig adja ajándékait? Van olyan idő Jézus visszatérése előtt, amikor ezek az ajándékok már nem nyilvánulnak meg? Az előző héten megállapítottuk, hogy meghatározó időkben Isten szólt a prófétái által. E heti tanulmányunkban a prófétaság ajándékának végidei szerepét vizsgáljuk meg, különös tekintettel annak sajátos feladatára és maradandó jelentőségére, valamint Ellen White prófétai szolgálatának szerepére, miközben egyre közeledünk Jézus Krisztus második eljöveteléhez.

A talentumok, melyeket Krisztus egyházára bízott, a Szentlélektől kapott lelki ajándékok és áldások, miket be kell mutatnunk a világnak. „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.” (1Kor 12:8–11)
Nincs szebb az Úr terveiben annál, minthogy férfiaknak és nőknek különböző lelki ajándékokat adjon. Az egyház az Ő kertje, melyet különféle fák, növények és virágok díszítenek. Nem várja el, hogy az izsóp a cédrusfa méreteit öltse magára. Azt sem kívánja, hogy az olajfa elérje a díszes pálmafa magasságát. Valamilyen mértékben mindannyian részesülünk vallásos, illetve szellemi ismeretekben. Isten a kevésbé képzettekre is bízott feladatokat, és szeretné, ha alázatosan, benne bízva végeznék munkájukat.
A különböző lelki ajándékokat másmás munkás kapta meg, hogy ezáltal is érezzék azt, hogy szükségük van egymásra. Isten adta ezeket az ajándékokat, hogy szolgálatában hasznosítsák, ne a birtokost dicsőítsék, se ne az embert emeljék fel, hanem a világ Megváltóját emeljék fel. Ezekkel az emberiség javát kell szolgálni, az igazság bemutatásával, úgy, hogy ne legyen abban semmi hamisság. A lelki ajándékok megnyilvánulnak minden szóban, cselekedetben, a kedvességben és a szeretetben. Ha minden munkás hűségesen betölti a számára kijelölt helyet, akkor Krisztus főpapi imája szerint a világ meg fogja tudni, hogy ezek az Ő tanítványai. – A Szentlélek eljő reátok, 191. o.

A Szentléleknek kell irányítania és vezetnie minket, de ehhez nem szükséges, hogy mindannyian ugyanazokat az ajándékokat kapjuk. „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben” (1Kor 12:4–6), hogy tökéletes harmóniába hozza ezeket a cselekedeteket. „Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta” (18. v.). Mindenkit kötelességének őrhelyére állított, kijelölve feladatát. Ha kérdések merülnek fel benned őrhelyeddel kapcsolatban, imádkozz Isten vezetéséért és Ő kijelöli a te feladatodat. – A Szentlélek eljő reátok, 220. o.

Jóel próféta a Kr. e. 7. században élt, és a jövő eseményeivel kapcsolatban fontos dolgokra enged rálátást. Ezt a szakaszt olvasva azon gondolkozunk, hogy vajon a saját korára, az ókori viszonyokra utal, vagy a jövőben bekövetkezendőkre.
A teológusok a próféciák két formáját különböztetik meg: a klasszikus és az apokaliptikus próféciákat. A klasszikus prófécia valós népekre utal, valós számokat és neveket említ (lásd pl. Jer 25:1-11). Az apokaliptikus prófécia nyelvezete viszont erősen szimbolikus, az időt szimbolikus számokkal jelzi és gyakran szól kozmikus jelekről (lásd Dániel 7. fejezet). Időnként előfordul átfedés is a próféciák két fajtája között (lásd pl. Máté 24. fejezet).
Mit mondhatunk Jóel 2:28-31 verseiről? Ez a szakasz a második kategóriába tartozónak tűnik. Ez azt jelenti, hogy a teljesedése nem várható a próféta életének idejében, sem a szolgálatát közvetlenül követő években, hanem a jövőben. Figyeljük meg a hátterét és az időkeretét annak, amikor Isten a prófétaság ajándékát adja: „Mielőtt eljön az ÚR nagy és rettenetes napja” (Jóel 2:31, ÚRK). Melyik napra utal? Jézus első eljövetelére? A másodikra? Vagy mindkettőre?
Mivel Jóel próféciája említ jeleket a napban és a holdban, azonnal belénk vág a gondolat, hogy ezzel más bibliai szakaszokban is találkozunk. A végidőről szóló ismert beszédében (Mt 24:29) Jézus említett a tanítványainak jeleket a napban, holdban, csillagokban. János is felsorolja ugyanazokat a jeleket (Jel 6:12-13). Jézus és János egyaránt előre vetíti az Úr visszajövetelét megelőző legutolsó kozmikus jeleket.
Tehát arra következtethetünk, hogy a hasonló jelekről író jóeli prófécia a végidővel kapcsolatos. „Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétté válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az ÚR nagy és rettenetes napja” (Jóel 2:30-31, ÚRK).

A Szentlélekkel való keresztség – ahogy ez pünkösd napján is történt – az igazi vallásosság újraéledéséhez és sok csodálatos esemény megtörténéséhez fog vezetni. Mennyei értelem fog közénk jönni, és az emberek úgy szólnak majd, ahogy Isten Szentlelke indítja őket. De bár működjék az Úr úgy, ahogy ezt a pünkösd napjai után tette, akkor majd sokan azok közül, akik ma azt állítják magukról, hogy hiszik az igazságot, oly keveset fognak tudni a Szentlélek munkájáról, hogy így kiáltanak majd:
„Óvakodjatok a fanatizmustól!” Azokról, akiket a Szentlélek betöltött, azt mondják, hogy „édes bortól részegedtek meg” (Csel 2:13).
Nincs messze az idő, amikor az emberek sokkal bensőségesebb kapcsolatba akarnak jutni Krisztussal, szorosabb egységre jutni Szentlelkével, mint ezelőtt bármikor, és ez így is lesz, ha feladják saját akaratukat és útjaikat, és alárendelik magukat Isten akaratának és Isten útjainak. A magukat keresztényeknek vallók legnagyobb bűne az, hogy nem nyitják meg szívüket a Szentlélek befogadására. Amikor a lelkek vágyakoznak Krisztus után, és keresik a vele való egységet, akkor azok, akik csupán a kegyesség látszatával bírnak, felkiáltanak: „Legyetek elővigyázatosak, ne essetek végletekbe!” Amikor a mennyei angyalok közénk jönnek, és emberi eszközök által munkálkodnak, igazi és jelentős megtérések lesznek, ahogyan ez pünkösd napján történt. – A Szentlélek eljő reátok, 322. o.

Igéje által Isten az emberekre bízta azt az ismeretet, amely szükséges az üdvösséghez. A Szentírást Isten akaratának hiteles, tévedhetetlen kinyilatkoztatásaként kell elfogadnunk. A Biblia a jellem mércéje, a tanításaink zsinórmértéke és tapasztalataink próbaköve. […]
Az a tény azonban, hogy Isten az Ige által kinyilatkoztatta akaratát az embereknek, nem teszi szükségtelenné Szentlelkének állandó jelenlétét és eligazítását. […]
A századok folyamán, miközben a Szentírás könyvei – mind az Ó, mind az Újszövetségé – megjelentek, a Szentlélek nem szűnt meg világosságot árasztani egyes emberek elméjébe, azokon a kinyilatkoztatásokon kívül is, amelyeket a szent kánonban kellett egybegyűjteni. … Még meg vannak említve próféták különböző korszakokból, akiknek a kijelentéseiről semmi sincs feljegyezve. Hasonlóképpen, a Szentírás kánonjának lezárása után a Szentléleknek folytatnia kellett munkáját, hogy megvilágosítsa, figyelmeztesse és vigasztalja Isten gyermekeit. – The Faith I Live By, 293. o.

Ezekben az újszövetségi versekben találjuk az egyik leghosszabb ószövetségi idézetet. Péter érvelését olvasva megkérdezhetnénk: „Péter, mi van a jelekkel? Ezeket nem látjuk a te idődben.” Péter valószínűleg így felelne: Pedig teljesedett egy ilyen jel. Amikor néhány napja Krisztus a kereszten függött, a nap három órára elsötétült (Mk 15:33). Ami Péter számára meggyőző érv volt, bennünket ma talán kevésbé nyűgöz le. Jóel próféciájának látványosabb teljesedését várjuk. A megoldás kulcsa Jóel próféciájában található. Jóel 2:23 verse említi a korai és a késői esőt. Az apostolok cselekedeteinek 2. fejezete a prófécia első teljesedése, a korai eső. A végső teljesedés a Szentléleknek közvetlenül a végidő előtti kiáradása, a késői eső lesz. Gyakori meghatározás szerint a prófécia „megjövendöli a jövőt”. Természetesen ez nem helytelen, de a bibliai próféták megtérésre is hívták az embereket. Hiszen Péter prédikációját hallva a tömegből többen bűntudatra ébredtek.
„Amit hallottak, szíven találta őket, és azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak” (ApCsel 2:37, ÚRK)?
És mit válaszolt Péter?
„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek és mindazoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket elhívott az Úr, a mi Istenünk” (ApCsel 2:38-39, ÚRK).
Keresztelő János prófétaként szintén megtérésre szólította az embereket. Hirdette Jézus első eljövetelét, de a bűnbánat szükségességéről is prédikált. „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa” (Mt 3:2). Jóel 2. fejezetének végső beteljesedése tehát a jövőben lesz. Jóelhez és Péterhez hasonlóan a végidő prófétái is megtérésre hívnak, Jézusra mutatnak és vezetik Isten végidei egyházát.

Milyen ígéretet tett Urunk, Jézus Krisztus a tanítványainak vigasztalásul, mielőtt felment a mennybe? Isten Szentlelkének ígéretét. A Szentlélek isteni befolyásának együtt kellett munkálkodnia az elméjükkel, és eszükbe kellett juttatnia mindazt, amit Krisztus mondott nekik. Ebben a veszélyes időszakban nagy szükség van a Szentlélekre, mert Ő mindazon, ezzel együtt járó egyéb áldásokat is elhozza annak, aki befogadja Őt. Az elhitt igazság átformálja a jellemet.
A napjainkban fénylő igazság világosságában feddésbe részesülünk azért, mert nincs bennünk a Szentlélek… Amíg az emberek beérik az igazság puszta elméletével, de hiányzik szívükből Isten Lelkének naponkénti munkája – ami a jellem kívülről is látható átformálódásában nyilvánul meg –, addig megfosztják magukat attól a felkészültségtől, amely alkalmassá tenné őket a Mester munkájában való nagyobb hatékonyságra. […]
Most… legyetek óvatosak, és ne adjátok át magatokat az emberi rajongásnak. Ám jóllehet óvakodnunk kellene az extázishoz hasonló állapotoktól, nem kellene azok közé sem tartoznunk, akik kérdéseket támasztanak és kétségeket táplálnak Isten Lelkének munkájával szemben. Ugyanis amikor Isten Lelke birtokba vesz férfiakat és nőket, némelyek kételkedni fognak, és kritikát fogalmaznak meg, mivel az ő rideg szívük nem indult meg. – Christ Triumphant, 371. o.

Isten ajándékokat adott Krisztus egyházának a szolgálatok végzéséhez. Az Újszövetségben a lelki ajándékok több listája is megtalálható.

Gondolkodjunk el a próféták néhány általános jellemzőjén!
1.    A prófétákat Isten hívja el (lásd 1Kir 19:16,19-21; Ézsaiás 6. fejezet). Gyakran méltatlannak érzik magukat a feladatra, és vonakodnak a felelősség elfogadásától, de engedelmeskednek.
2.    Isten álmok, látomások vagy hallható kijelentések útján szól hozzájuk. Időnként kijelent nekik jövőbeli eseményeket, máskor népek vagy emberek azonos időben történő dolgairól tájékoztatja őket (Dániel 2. fejezet).
3.    A Biblia fizikai jelenségeket közöl: a prófétát elhagyja az ereje, máskor nem lélegzik, vagy éppen új erőre kap (Dán 10:8-10,18-19).
4.    A próféták többféleképpen adják át üzenetüket: szóban (ApCsel 21:10-12), eljátszva (Ezékiel 4. fejezet) vagy levélben (Jelenések 2-3. fejezet). Egyes próféták írnokokat is alkalmaznak (lásd Jer 36:1-4).
5.    A próféta üzenetének összhangban kell állnia a korábbi próféták üzeneteivel, mivel Isten nem mond ellent önmagának (Ézs 8:20).
6.    A próféta üzenete, valamint életének a befolyása bizonyság az üzenetek isteni eredetét illetően (Mt 7:15-20).
7.    Sátán mindig próbálja hamisítani azt, amit Isten tesz. Igaz ez a prófétaság ajándékára vonatkozóan is. A végidőben is lesznek hamis próféták (Mt 24:24; 2Pt 2:1).

A Szentlélek ígérete ma ugyanúgy a mienk, mint az első tanítványoké volt. Isten ma is felruházza a férfiakat és nőket mennyei erővel, mint azokat, akik pünkösd napján hallották az üdvösség Igéjét. Szentlelkét és kegyelmét ebben az órában is elnyerhetik mindazok, akiknek szükségük van rá, és szaván fogják Őt.
Krisztus kijelentette, hogy a Szentlélek isteni jelenléte követőivel marad mindvégig. Ígéretét azonban nem értékelik úgy, ahogy kellene, ezért teljesedése sem látható olyan mértékben, mint ahogy történhetne. A Szentlélek ígéretére keveset gondolnak, aminek várható eredménye lelki szárazság, lelki sötétség, hanyatlás és halál. Az emberek figyelmét kisebb jelentőségű dolgok kötik le, és így hiányzik az isteni erő, amely szükséges a gyülekezet növekedéséhez, sikeréhez, és ami minden más áldást magával hoz, habár Isten végtelen bőséggel ajánlotta fel.
Az evangélium szolgálatát erőtlenné teszi a Szentlélek jelenlétének hiánya. Képzettség, képességek, ékesszólás, minden veleszületett és szerzett képesség birtokában, de a Szentlélek jelenléte nélkül az emberek egy szívet sem érinthetnek, és egy bűnöst sem nyerhetnek meg Krisztusnak. Ha azonban kapcsolatban állnak Jézussal, és bírnak a Szentlélek ajándékával, akkor a legszegényebb, legtudatlanabb tanítvány is oly erővel fog rendelkezni, amely megnyeri a szíveket. Isten csatornákká teszi őket, amelyeken át a legnagyobb befolyás árad szét a világegyetemben.
A tanítványokat Isten iránti buzgóságuk arra indította, hogy hatalmas erővel tegyenek bizonyságot az igazságról. Vajon ne égjen-e a mi szívünkben is ez a lelkesedés azzal az elhatározással, hogy elmondjuk az embereknek a megváltó szeretetnek, a megfeszített Krisztusnak történetét? Vajon ne jöjjön-e el ma Isten Lelke, válaszul komoly, kitartó imáinkra, és ne töltse be az embereket erővel a szolgálatra? Akkor miért oly gyenge és lélektelen a gyülekezet?
Ha a Szentlélek uralja a gyülekezetek tagjainak szívét, akkor gyülekezeteinkben sokkal magasabb színvonalú beszédet, szolgálatot és lelkiséget látunk majd. A gyülekezetek tagjait fel fogja üdíteni az élet vize, és a munkások Krisztus vezetésével kinyilvánítják Mesterüket lelkületükben, szavaikban és cselekedeteikben. Egymást bátorítva nyomulnak majd előre a nagy befejező munkában, amelyben tevékenykednek. Egészséges növekedés áll majd be az egységben és szeretetben, ami bizonyságot tesz az embereknek, hogy Isten azért küldte el Fiát e világra, hogy meghaljon a bűnösök megváltásáért. Az isteni igazságot felmagasztalják, és ahogy égő lámpaként világít, mind jobban és jobban megértjük. – Tanácsok a gyülekezeteknek, 99–100. o.

Jelenések 12. fejezete a nagy küzdelem történelmét széles ecsetvonásokkal mutatja be – a mennyben történt kezdetétől az utolsó napokig.

Jel 12:17 verse a végidei egyház két azonosító jellemzőjét említi. Az egyház megtartja a Tízparancsolatot (beleértve a negyedik parancsolatot is), valamint nála van „Jézus bizonyságtétele”. Mi ez a bizonyságtétel? Bizonyos bibliafordításokban „Jézus bizonyságtétele” olyan értelemben szerepel, hogy hívőként mi megvalljuk és missziónkkal, evangelizációnkkal hirdetjük Jézust (lásd Jel 19:10): „akik tanúságot tesznek Jézusról” (SZIT), vagyis Jézus a keresztény bizonyságtétel tárgya. Más fordításokban ettől eltérő jelentést találunk, ami szerint Jézus az, aki bizonyságtételt ad egyházának („akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele”, ÚRK), vagyis Jézus az alany, Ő tesz bizonyságot. Valójában az eredeti szöveg mindkét
módon értelmezhető. Tehát mire gondolt János?
Összehasonlítva a két azonosító jegyet, nagy hasonlóságot látunk a két megfogalmazás között (a görög eredetiben még erősebb, mint a mi fordításainkban). Amint „Isten parancsolatai” nyilvánvalóan Istentől erednek, „Jézus bizonyságtétele” Jézustól származik. Tehát Jézus az, aki bizonyságot, tanúságot tesz. Azonosítja igaz egyházát. Hogyan? A prófétaság ajándékával.
A válaszokat Jel 19:10 és 22:9 verseiben találjuk. Itt egyértelmű, hogy „Jézus bizonyságtételét” a „prófétaság lelkével” azonosítja. János maga is próféta, és személyesen képviseli „Jézus bizonyságtételét”. A próféta Isten különleges elhívásban részesült hírnöke, akit népéhez küldött az Úr, hogy intsen, bűnbánatra szólítson, bátorítson és kijelentse a jövőt.
Jel 12:17 verse azt mutatja, hogy Jézus felismerhetővé teszi egyházát a prófétaság ajándéka által. Vagyis, amint Isten prófétákat küldött Izrael és Júda ótestamentumi népéhez, János apostolt pedig az őskeresztény egyházhoz, a föld történelmének végnapjaiban is támaszt prófétákat.

Milyen bizonyítékot láttál arra, hogy Ellen G. White szolgálata valóban példa a „prófétaság lelke” (Jel 19:10) megnyilvánulására?

Mialatt Péter lelki szemei előtt az évszázadok elvonultak egészen az idők végeztéig, a Szentlélek sugallatára leírta azokat az állapotokat, amelyek Krisztus visszajövetelét megelőzik. „Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.” (2Pt 3:3–4) De „amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk” (1Thessz 5:3). De nem mindenkit hálózhat be az ellenség. Amikor minden földi dolog vége közeleg, lesznek hűségesek, akik képesek az idők jelei megértésére… A maradék mindvégig kitart.
Péter megőrizte szívében a Krisztus visszajövetelére vonatkozó élő reménységet, és biztosította a gyülekezetet, miszerint a Megváltó ígérete – „És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket” (Jn 14:3) – egészen bizonyosan beteljesül. Ha a megpróbáltaknak és hűségeseknek úgy tűnik, hogy az Úr sokáig késik eljövetelével, az apostol bátorítja őket: „Nem késik el az ígérettel az Úr; mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak és a föld és a rajta levő dolgok is megégnek.” […]
„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok… őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.” (2Pt 3:9–18) – Lift Him Up, 355. o.

A legtöbb hívő ember elfogadja az ókori bibliai próféták legitimitását, de vajon elhiszi, hogy ez napjainkban is lehetséges volna? Ha hihetünk Jóel 2:28-31 ígéretének, amely szerint a prófétaság ajándéka dicsőséges módon nyilvánul meg a végidőben, vajon hogyan fog ez megvalósulni?

Kr. u. 31-ben a Szentlélek pünkösdi kiáradása nagyszerű képet ad arról, hogy mi történik majd a Szentlélek végidei kiáradásakor, csak még sokkal nagyobb mértékben. Pünkösdöt az jellemzi, hogy Jézust magasra emelték, róla beszéltek, széleskörű megtérési hullám alakult ki, és létrejött egy nép, amely felkészült Isten missziójának végzésére. Krisztus-központú prédikációjához Péter a Szentlélektől kapta az erőt. Ennek hatására háromezren megtértek és megkeresztelkedtek. A Szentlélek áldása, a „korai eső” elültetett egy értékes magot, az Egyházat – a hívők egységes közösségét, amely példájával bemutatja és hirdeti Jézus szeretetét, és beharangozza visszatérését.
Amint a korai eső azért áradt ki, „hogy szárba szökkentse a kalászt, a végidőben a »késői eső« fog hullani, hogy beérlelje a termést” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 523. o.). Más szóval a prófétai ajándék újabb kori megnyilvánulásai – a késői eső – nagyon hasonlítanak a korai eső pünkösdi megnyilvánulásaira.
Amint már Jóel 2:28-31 verseiben is láttuk, az utolsó időben a prófétaság ajándékát egyaránt megkapják fiatalok és idősek, férfiak és nők. Isten azok által fog szólni, akiket a Szentlélek kiválaszt. A Szentlélek által kiválasztott végidei hírnök üzenete mindig Jézusra összpontosít, megtérésre szólítja az embereket és felkészít egy népet az Istentől kapott küldetés teljesítésére. Ez a három aspektus fémjelzi Ellen G. White prófétai szolgálatát. Egész életében, szóban és írásban egyaránt kiemelte Jézus és a Szentírás szerepét, hetednapi adventistákat és másokat is szívből fakadó, őszinte megtérésre hívott, és mindenkit arra buzdított, hogy kapcsolódjanak be Isten missziójába az elveszettekért.

Ahogy a tanítványok Szentlélekkel betöltekezve elmentek és hirdették az örömüzenetet, úgy kell Isten szolgáinak ma is elmenniük. Azzal az önzetlen vággyal kell felvennünk az Úr munkáját, hogy a kegyelem üzenetét elvigyük azokhoz, akik a tévelygés és hitetlenség sötétségében vannak. A vele való együttmunkálkodásban segít bennünket, másrészt a hitetlenek szívében is dolgozik, hogy munkája a távoli tájakra is elérjen. Máris sokan kapják a Szentlelket, és az utat nem fogja többé eltorlaszolni a kedvetlen közömbösség.
Miért jegyezték fel a tanítványok tetteinek történetét, ahogy szent buzgalommal a Szentlélek indítása és ereje által dolgoztak, ha nem azért, hogy Istennek ma élő népe ezekből a feljegyzésekből ihletést nyerjen az érette való odaadó munkára? Amit az Úr az akkori időkben megtett népéért, pontosan olyan lényeges, sőt talán még fontosabb, hogy ma élő gyermekeiért is megtegye. Mindazt, amit az apostolok megtettek, a mai gyülekezet minden egyes tagjának is végeznie kell. Annyival nagyobb lelkesedéssel és a Szentlélek nagyobb segítségével kell ezt tennünk, amennyivel a gonoszság megnövekedésével az emberek megtéréséhez határozottabb felszólításra van szükség.
Mindenkinek – akire a jelenvaló igazság fénye felragyog – együttérzéssel kell tekintenie azokra, akik a sötétségben vannak. Minden hívőnek tisztán és határozott sugarakban kell visszatükröznie ezt a fényt. Az Úr ma is ugyanazt a munkát várja el, mint amit a pünkösd utáni napokon a neki szentelt hírnökökön keresztül végzett. Napjainkban, amikor minden dolog vége elérkezett, nem kellene az első gyülekezet buzgóságánál még nagyobb lelkesedésnek fűtenie bennünket? Nem kellene-e Isten erejének sokkal hatalmasabban megnyilvánulnia ma, mint történt az a tanítványok idejében? – A Szentlélek eljő reátok, 316. o.

Nem lesz kisebb az az erő, amivel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a lezárulásakor a késői esőben ismét teljesedni fognak. […]

Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok fognak történni. Betegek gyógyulnak meg, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik. Sátán is dolgozik, de hamis csodákkal. Még tüzet is hoz alá az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak.
Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni. […]
A fénysugarak mindenhova bevilágítanak, az igazság tisztán felragyog, és Isten őszinte gyermekei megszakítanak minden olyan kapcsolatot, ami addig visszatartotta őket. – The Faith I Live By, 332. o.

Isten csodálatos kegyelme, „Pünkösd” című fejezet, 193. o. (július 4.);
Maranatha, „Új pünkösd” című fejezet, 256. o. (szeptember 5.)

A lelki ajándékok fő célja, hogy Isten segítsen a hívőknek a misszióban. Ellen G. White prófétai szolgálatának is éppen ez volt a szerepe. „Minden keresztény közül – írja – legfőképpen a hetednapi adventistáknak kell magasra emelniük Krisztust a világ előtt. A harmadik angyal üzenetének hirdetése a szombat igazságának bemutatására szólít. Ezt kell hirdetni az üzenetben szereplő többi igazsággal együtt, de nem szabad kihagyni Krisztus Jézust, mindennek a középpontját! Krisztus keresztjénél találkozik a kegyelem és az igazság, igazság és békesség csókolgatják egymást. A bűnöst a Golgotához kell vezetni, hogy feltekintsen rá. Gyermeki, egyszerű hittel bízzon a Megváltó érdemeiben, fogadja el igazságát, higgyen kegyelmében” (Ellen G. White: Gospel Workers. 156–157. o.)! „Az Úr azt szeretné, hogy gyülekezeteink tagjai sokkal több személyes munkát végezzenek” (Ellen G. White: Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely, Felfedezések Alapítvány, 76. o.). „Az Úr munkájában nincs helye resteknek. Az egymástól sokban különböző emberek fogjanak össze emberhalászokként. Keressék az embereket, és mentsék ki őket a világ romlottságából Krisztus szeretetének megmentő tisztaságára” (i. m. 77. o.). Ellen G. White maga is szolgált misszionáriusként Európában az 1880-as években, Ausztráliában pedig az 1890-es években.
Éppen Istennek a személyes elköteleződésre és misszióra szólító prófétai hívása miatt „haragudott meg” Sátán (Jel 12:17) Isten végidei népére. Azok Jézus végidei követői, akiknek üzenetük van a végidőre, prófétai iránymutatást és betekintést kapnak. „Az Úr megmutatta nekem a körülöttünk és előttünk leselkedő veszélyeket. A prófétaság lelke által leleplezte a világot foglyul ejtő ámításokat, és így szólt népéhez: »Ez az út, ezen járjatok« (Ézs 30:21)… A nagy küzdelem című könyv lerántja a leplet Sátán csalásairól” (Ellen G. White: 31. kézirat, 1890.).
Sátán tombol, amikor emberek Jézusnak adják életüket, és mindent megtesz, hogy rossz hírét keltsék Isten prófétai hangjának. Módszerei között szerepel, hogy bizalmatlanná tegyen Ellen G. White prófétai ajándékával kapcsolatban, mint ami „érdektelen”, mivel a mi korunktól nagyban különböző időben írt. Ellen G. White prófétai kijelentéseinek megkérdőjelezésével is igyekszik kételyt ébreszteni a hívőkben, hamis prófétának nevezve őt. A legsikeresebbnek tűnő módszere pedig, amivel Ellen
G. White-ot jelentéktelennek akarja beállítani, hogy a mostani generációt elfordítja írásainak olvasásától.

További – angol nyelvű – információ: https://whiteestate.org/absg/12

A pénteki tanulmányhoz kapcsolódó kiegészítő kérdések a Biblia mindennapi tanulmányozására ösztönöznek. Javasoljuk, hogy a szombatiskola elején vagy végén beszéljétek meg ezeket, lehetőleg röviden. Ebben a negyedévben a kérdések a Biblia és a Nevelés című könyv Viață și Sănătate Kiadó által 2021-ben és 2026-ban publikált, átdolgozott, nyomtatott kiadása alapján készültek.

Zsoltár 121

Zsoltár 122

Zsoltár 123

Zsoltár 124

Zsoltár 125

Zsoltár 126

Zsoltár 127;

Ellen G. White, Nevelés, 

18. fejezet A Biblia titkai

19. fejezet Történelem és prófécia

Általános áttekintés

Jóel 2:28 versének jövendölése alapján tudhatjuk, hogy az Úr második eljövetele előtti korban a prófétaság ajándéka különleges megnyilvánulásának lehetünk tanúi: „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok”. Jelenések 12:17 verse szerint Isten maradékát azok alkotják, akik rendelkeznek „Jézus Krisztus bizonyságtételével”, ami egy jellegzetesen keresztény hangzású, profetikus kijelentés.
A hetednapi adventisták mindig is hittek abban, hogy a lelki ajándékok a bibliai idők után is fennmaradnak. „A Szentírás bizonyságot tesz arról, hogy a Szentlélek egyik ajándéka a prófétálás. Ez az ajándék a maradék egyház ismertetőjele, és hisszük, hogy megnyilvánult Ellen G. White szolgálatában. Prófétai tekintéllyel írt művei vigasztalják, vezetik, tanítják és helyreigazítják az egyházat, továbbá nyilvánvalóvá teszik, hogy a Biblia az a mérce, amellyel minden tanítást és tapasztalatot ellenőriznünk kell” (A hetednapi adventisták hitelvei, Viaţă și Sănătate Kiadó, 2024, 255. o.).
E heti tanulmányunk a prófétaság végidőben megnyilvánuló ajándékának természetére összpontosít, és lehetőséget ad a szombatiskolaoktatóknak, hogy elmélkedésre ösztönözzék csoportjukat Ellen White prófétai szolgálatát illetően. 

Magyarázat
1.    A prófétaság lelke és a lelki ajándékok Jézus második eljöveteléig tartó folytonossága.
A Szentírás nem tartalmaz olyan bizonyítékot, mely arra utalna, hogy a prófétaság ajándéka – vagy bármely más lelki ajándék – a bibliai kánon kialakulásával megszűnt volna. Ellenkezőleg, Isten Szava határozottan alátámasztja azt az álláspontot, hogy ezek a lelki ajándékok az idők végéig folyamatosan jelen vannak és működnek. Jóel 2:28 verse alapvető jelentőségű szöveg ebben a tekintetben, amely a Szentlélek utolsó napokban történő kiáradását jövendöli meg: „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok.” Ez a szakasz közvetlenül összekapcsolja a prófétaság ajándékának megnyilvánulását „az Úr nagy és rettenetes napjával” (Jóel 2:31), egyértelműen jelezve, hogy a prófétálás ajándéka látható módon újra megjelenik az idők végének közeledtével.

Malakiás 4:5 verse szintén előrevetíti a prófétaság lelkének újjáéledését, amely az utolsó ítélet előtt, Illés üzenetéhez hasonló formában fog megnyilvánulni: „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.” Habár Jézus maga is elismerte, hogy ez a prófécia részben már beteljesedett Keresztelő János által (Mt 17:10-13), aki „Illés lelkével és erejével” végezte szolgálatát (Lk 1:17), egyúttal arra is utalt, hogy annak végső beteljesedése az eszkatológiai jövőben, közvetlenül az Úr nagy napjának eljövetele előtt várható.
Az Újszövetség megerősíti a prófétaság ajándékának folytonosságát. Jézus figyelmeztette tanítványait, hogy az utolsó napokban hamis próféták fognak megjelenni, akik sokakat megtévesztenek (Mt 24:11,24). Ez a figyelmeztetés logikusan azt feltételezi, hogy ugyanebben az időszakban igaz próféták is lesznek, ellenkező esetben okafogyott lenne a hamis próféták elleni figyelmeztetés. Pál is megerősíti a lelki ajándékok, köztük a prófétaság lelke folyamatos, Isten megváltási tervének beteljesüléséig tartó szerepét az egyház építésében és vezetésében. Efézus 4:12–13 verseiben azt olvassuk, hogy ezeket az ajándékokat „a szentek tökéletesbbítése céljából” kapjuk „a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.” Ez a szakasz egyértelműen rámutat arra, hogy a lelki ajándékok mindaddig érvényben maradnak, míg az egyház el nem jut az Isten által elvárt érettségre. Ez az állapot teljes mértékben Krisztus második eljövetelekor valósul meg.

2.    „Jézus bizonyságtétele” (Jel 12:17) a prófétaság ajándéka Isten utolsó időben élő népe számára.
E bibliai alapból kiindulva a hetednapi adventisták állítják, hogy az idők végén újra megjelenik a prófétaság ajándéka. Jelenések 12:17 verse kiemeli Isten hűséges maradékának egyik meghatározó jellemzőjét:
„Isten parancsolatainak megőrzői”, akik rendelkeznek „Jézus Krisztus bizonyságtételével”. A „Jézus bizonyságtétele” kifejezés alapos nyelvészeti és teológiai vizsgálatok tárgyát képezte, és az adventista kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ez a szintagma kifejezetten a prófétaság ajándékára utal.
Jelenések 19:10 tisztázza ezt a kapcsolatot: „A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.” Ezt az összefüggést Jelenések 22:9 is megerősíti: az angyal Jánost és „atyádfiait, a prófétákat” azokkal azonosítja, „akiknél a Jézus bizonyságtétele van” (Jel 19:10), és ezt a bizonyságtételt a prófétai kinyilatkoztatással hozza összefüggésbe.
 
E szakaszoknak az eredeti görög szövegkörnyezetben végzett alapos vizsgálata során az adventista teológiai kutatások igazolják, hogy „Jézus bizonyságtétele” a prófétaság ajándékának végidei megnyilvánulása a maradék egyház életében. Ebből következően erőteljes bibliai bizonyítékok támasztják alá azt a megállapítást, miszerint Isten Krisztus második eljövetele előtt helyreállítja a prófétaság ajándékát, hogy annak szolgálata által vezesse hűséges népét a föld történelmének végső, viharos eseményei közepette (ld. Ranko Stefanovic: „The »Spirit of Prophecy« in the Revelation of John”, 9. fejezet, The Gift of Prophecy in Scripture and History, szerk. Alberto Timm és Dwain Esmond, 2015, 186–197. o.).

3.    Ellen White prófétai szolgálata ösztönzi az egyház missziós tevékenységét, és motiválja a hívőket, hogy teljes szívvel Krisztusnak szenteljék életüket.
Vizsgáljátok meg Ellen White-nak a Krisztus-központú igehirdetésre és az emberek tanítására vonatkozó kijelentéseinek alábbi összefoglalóit! Beszéljétek meg a csoportban, hogy ezek a gondolatok miként igazolják Ellen White esetében a prófétaság ajándékát, vagyis „Jézus bizonyságtételét”, és hogyan helyezik Krisztust a hetednapi adventista misszió középpontjába!
Ellen White missziós elhívatásának központi eleme Krisztus dicsőítése. Krisztusnak mindig a harmadik angyal üzenetének középpontjában kell állnia. Miközben a szombatot és a többi alapvető igazságot hirdetjük, sosem szabad háttérbe szorítanunk Krisztus feddhetetlenségét, igazságát. A bűnös egyetlen reménye, hogy egyszerű, gyermeki hittel tekinthet a Golgotára, és bízhat Krisztus érdemeiben és irgalmában. Az evangélium hirdetése során minden erőfeszítésnek az Úr Jézus Krisztus üdvözítő erejére kell irányítania a figyelmet, ügyelve arra, hogy a hitelvi ismeretek átadása mellett a megváltás üzenete valóban megszólítsa az embereket (Evangelizáció, 185–186. o.).
A prédikálásnak és a tanításnak Krisztust kell a középpontba állítania. A lelkipásztoroknak Krisztus szeretetével és örömével betöltekezve, mély lelkesedéssel kell Őt bemutatniuk. Krisztus kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele és második eljövetele alkossa minden igehirdetés központi üzenetét. A prédikációban, az imádságban és az éneklésben egyaránt Krisztust kell magasztalniuk, és a lelkeket Isten Bárányához irányítaniuk. Az igehirdetésbe nem kerülhet semmi, ami Krisztus személyét és művét kiegészítené vagy elhomályosítaná, hiszen Ő Isten bölcsessége és ereje. Minden kimondott szónak a bűnbánatra, az üdvösség elfogadására és arra a bizonyosságra kell vezetnie a hallgatókat, hogy Krisztus minden tekintetben elegendő (Az evangélium szolgái, 159–160. o.).
A világon sokan nem ismerik még a megváltási tervet, ezért az adventista lelkészeknek gondoskodniuk kell arról, hogy üzeneteik folyamatosan Krisztust jelöljék meg a bűnösök menedékeként. Hiba azt feltételezni, hogy a hallgatók ismerik az evangéliumot; ellenkezőleg, minden erőfeszítést meg kell tennünk annak érdekében, hogy elmagyarázzuk a bűnbánat és a Krisztusba vetett hit szükségességét. Bár a teológiai beszédnek is megvan a maga szerepe, sosem hiányozhat belőle a megfeszített Krisztus. A Megváltó igazságosságát, feddhetetlenségét oly módon kell bemutatni, hogy az gyakorlatias, szívre ható és életet átformáló legyen (Az evangélium szolgái, 158–159. o.).
Ellen White továbbá azokra a prédikációkra is figyelmeztet, amelyekből hiányzik Krisztus igazsága. Száraznak és élettelennek jellemezte azokat. Amikor a prédikátorok nem emelik ki Krisztus igazságának ajándékát, üzeneteik puszta intellektuális gyakorlattá válnak, amelyek nem táplálják a nyájat. Ehelyett az evangéliumot jelentésben gazdag forrásaként kell bemutatni, amelyben Krisztus és üdvözítő érdemei mindennek az élő magját képezik. A lelkipásztoroknak személyes tapasztalataikból merítkezve kell hirdetniük Krisztust, oly módon hirdetve irgalmának és kegyelmének szépségét, hogy az vonzza a bűnösöket. Az evangéliumnak úgy kell ragyognia, mint egy drágakőnek, mely ragyogásával az igazsághoz vonzva a szíveket (Evangelizáció, 186–187. o.).
Komoly veszélyt jelentenek azok a prédikációk, amelyek nem fektetnek hangsúlyt Krisztus kiontott vérének fontosságára, s így Káin áldozatához válnak hasonlóvá: külsőleg elfogadhatónak tűnnek, de hiányzik belőlük az engesztelés mint elengedhetetlen elem. Sok prédikátor logikusan felépített, meggyőző érveket sorakoztat fel, mégsem érinti meg hallgatói szívét Krisztus áldozatának üdvözítő erejével.
Az igehirdetés nem válhat pusztán intellektuális gyakorlattá; arra kell indítania a hallgatókat, hogy feltegyék maguknak a kérdést: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Az utolsó figyelmeztető üzenet hordozóiként a hetednapi adventistáknak a világ előtt mindenkinél világosabban Krisztust kell magasztalniuk és dicsőíteniük (Az evangélium szolgái, 156. o.).
További tanulmányozásra: Krisztusnak a hetednapi adventista tanításban betöltött központi szerepére vonatkozóan lásd Ellen G. White: Evangelizáció, 184–199. o.
 
Alkalmazás
1.    Milyen hatása van rád annak tudata, hogy a lelki ajándékok Krisztus visszatéréséig fennmaradnak?
2.    Voltál-e tanúja lelki ajándékok megnyilvánulásának? Ha igen, beszélj erről! Hogyan befolyásolta a hitedet ez a tapasztalat?
3.    Csoportként milyen lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy felismerjük és ápoljuk az Istentől kapott lelki ajándékokat?
4.    Hogyan bátoríthatjuk egymást arra, hogy hűségesek maradjunk a bibliai igazsághoz, miközben nyitottak maradunk a Szentlélek vezetésére?
5.    Jóel 2:28-32 és Jelenések 12:17 szerint a prófétaság ajándéka az utolsó napokban is jelen lesz Isten népe között. Milyen hatással kellene ennek lennie arra, ahogyan ma Isten vezetését értelmezzük?
6.    Ellen White nagy jelentőséget tulajdonított Krisztus mennybemenetelének. Mit tanít ez prófétanőnk szolgálatának természetéről és az egyház életében betöltött szerepéről?
7.    Miért kell Krisztusnak minden prédikáció, tanítás és bizonyságtevés középpontjában lennie?
8.    Hallottál-e már olyan prédikációt, amely inkább a tantételekre, mint Krisztusra összpontosított? Ha igen, hogyan hatott rád?
9.    Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy mindenben Krisztust állítjuk a középpontba?
10.    Egyénekként és gyülekezetként mi a felelősségünk a prófétai üzenet hirdetésében?
11.    Hogyan tehetjük a prófétai üzenetet hozzáférhetőbbé és relevánsabbá azok számára, akik még nem ismerik azt?
12.    Milyen lépéseket tehetünk ezen a héten annak érdekében, hogy alkalmazzuk életünkben és közösségünkben a prófétai üzenetet?
13.    Jelenések 12:17 szerint a maradék „Jézus bizonyságtételét” őrzi. Az
„őriz” jelentésű görög szó birtoklást feltételez. Nem minden gyülekezeti tag rendelkezik a prófétaság ajándékával, de mindannyian részesedhetnek annak tanácsából. A birtoklás vagy rendelkezés az adminisztrálás tényét is magában foglalja. Hogyan lehetünk jó sáfárai annak a lelki ajándéknak, amely Ellen White-on keresztül is megnyilvánult?