FÉLJÉTEK ISTENT ÉS ADJATOK DICSŐSÉGET NEKI!

Valahogy így hangzik a dán Soren Kierkegaard egy példázata a végidőről: Tűz ütött ki egy nagy színházban a színfalak mögött. Az előadás egyik szereplője, a bohóc kilépett a színpadra, hogy figyelmeztesse a közönséget: Menjenek ki, tűz van! A nézők ezt viccnek vélték, azt gondolták, hogy csupán a műsor része, csak tapsoltak. A bohóc megismételte a figyelmeztetést: Induljanak kifelé, menjenek ki! Minél határozottabban mondta, a közönség annál hangosabban tapsolt. Kierkegaard szerint így ér majd véget a világ, vagyis az egészet viccnek képzelő bölcsek egybehangzó tapsolása közepette.
Nem tréfa a világ vége, sem az odavezető események – mint tudjuk. A világ az özönvíz óta a legnagyobb válság előtt áll. A végidő szimbólumaként Péter is utal a vízözön történetére, figyelmeztet, hogy amint a régi világ víz által pusztult el, az utolsó időben „az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek” (2Pt 3:10). Figyelmeztetést kaptunk arról, hogy mi közeledik, tehát most fel is kell készülnünk rá.

Április 15. – A vallásszabadság napja (adományok)

EGW idézet:

Amint hajdanán Isten megismertette akaratát a rabszolgasorsban levő azon zsidókkal, akik már elszakadtak az egyre züllöttebb világ gyakorlataitól és szokásaitól, úgy fogja világosságát árasztani mindazokra, akiknek fontos az „így szól az Úr” alapelv. Velük közli elvárásait, mivel ők kevésbé ragaszkodnak a világhoz, a hivalkodáshoz, a büszkeséghez és becsvágyhoz, nem vágynak hírnévre, hanem Isten különleges népeként szilárdan megállnak. Igéjének jelentését ezeknek az embereknek fogja kinyilatkoztatni. Isten a fogságban levő zsidóknak különösen akkor mutatta meg a hatalmát, amikor szemléltette a világ nagy uralkodóinak hiányos bölcsességét is. Előtte az emberi bölcsesség balgaságnak számít…
Most az a feladat hárul ránk, hogy vigyük el a világnak a béke és nyugalom üzenetének világosságát. Kezünkbe olyan zászló adatott, amelyen a következő felirat áll: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” Ez egy különleges üzenet, amely majd kiváltja az elkülönülést, ezért nem szabad félreérthetően hangoztatni. Olyan üzenet ez, amelynek el kell fordítani az emberek figyelmét a kiszáradt, repedezett kutaktól az élő Víz kútfeje felé. – Letter 60, 1898.

Hát nem elég baj történik körülöttünk ahhoz, hogy felismerjük a ránk leselkedő veszélyt? Emberi roncsokat látunk mindenfelé. Elhagyott családi oltárok, szétdúlt családok. Az igaz elvek érthetetlen felrúgását látjuk és az erkölcsi színvonal süllyedését. A bűnök egyre sokasodnak. Ez hozta a Földre Isten büntetését az özönvíz idején és Sodoma pusztulásakor is. Közeledünk a véghez. Isten régóta tűri már az emberek romlottságát, azonban a büntetés bizonyos. Akik a világ világosságának tartják magukat, vessenek el maguktól minden gonoszságot! Ugyanaz a lelkület támad az igazság ellen, mint Krisztus napjaiban. A Biblia-munkások befeketítésére – bibliai érvek hiányában – hamis vádakat koholnak azok, akik elvetik Isten törvényét. Ezt tették a világ Megváltójával, ezt teszik követőivel is. A hazugságokat igazságként fogadják majd el.
Isten megáldotta parancstartó népét. A támadások és a hazugságok csak megerősítik a hitben szilárdakat, akik azt a hitet védelmezik, amelyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak. De ha a törvény őrei törvénytaposókká válnak, Isten visszavonja védelmező gondoskodását, és sokan elbuknak majd a szabadosság és erkölcstelenség miatt. Akkor pedig valóban nem állhatunk meg ellenségeink előtt. Ám ha Isten népe elkülöníti magát, ha a hívek megkülönböztethetőek lesznek a világtól, mint olyan emberek, akik igazat cselekszenek, akkor Isten lesz védelmük, és semmilyen fegyver nem fog rajtuk. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., 601. o.
 

A jelenések könyvének célja, hogy nemzedékünk felkészítsen egy népet Jézus közeli visszatérésére, és az Úrral együtt átadjuk a világnak a végidei üzenetet. A könyv bemutatja Isten terveit, és lerántja a leplet arról, amit Sátán forral. Isten utolsó hívó szavát közli, az egész emberiségnek szóló sürgető, örök, egyetemes üzenetét.

A görög Újszövetségben a phobeó szó szerepel Jel 14:7 versében, ami azt jelenti, hogy „félni”, de itt nem olyan értelemben, mintha félni kellene Istentől, hanem „hódolat”, „csodálat” és „tisztelet” jelentéssel. Az Isten iránti abszolút hűség, az akarata előtti teljes meghajlás gondolatát fejezi ki, az istenközpontú, nem pedig énközpontú hozzáállást. Ez az ellenkezője annak, ahogyan Lucifer viszonyult Istenhez Ézs 14:13-14 versei szerint, amikor ezt mondta szívében: „Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon. A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz” (ÚRK).
Krisztus lelkülete azonban ilyen: „Amikor Isten formájában volt… megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:6, 8, ÚRK).
A nagy küzdelem lényegében akörül forog, hogy elfogadjuk-e Isten akaratát. Lucifer egocentrikus módon nem volt hajlandó önmagán kívül semmiféle más tekintély előtt meghajolni. Ahelyett, hogy alávetette volna magát a trónön ülőnek, ő akart uralkodni a királyi széken. Egyszerűen fogalmazva: Isten félelme azt jelenti, hogy gondolatainkban Őt tesszük az első helyre, az önzéstől, a büszkeségtől elfordulva teljes egészében érte élünk.
Nyilván fontos, ha a három angyal közül az elsőnek éppen ez a kijelentés hagyja el elsőként az ajkát, tehát hallgatnunk kell rá!
 

EGW idézet:

A harmadik angyal a menny közepén repül, hirdetve Isten parancsolatait és Jézus hitét. Ez jelképezi az utolsó napokban elvégzendő munkát. Az üzenet semmit nem veszít erejéből terjedése során. János látta, hogy a munka egyre erősödik, amíg az egész Föld megtelik Isten dicsőségével. „Az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsad… mert eljött az ő ítéletének órája!” (Préd 12:15; Jel 14:7) Ezt az üzenetet nagy erővel kell hirdetni. Az Úr munkáját fokozott lelkesedéssel és energiával kell az embereknek tovább folytatni. Otthon, az iskolában és az egyházban a férfiakat, nőket és fiatalokat fel kell készíteni, hogy továbbítsák a világnak az üzenetet… Erős, odaadó, önfeláldozó fiatal férfiakra és nőkre van szükségünk, akik a frontra igyekeznek. – Isten fiai és leányai, 207. o.

Krisztus követőinek ma vigyázniuk kell arra, hogy el ne veszítsék a tisztelet és istenfélelem lelkületét. A Szentírás megtanítja az embert arra, hogy alázatosan és áhítattal, a mennyei Közbenjáróba vetett hittel közeledjen Alkotójához. A zsoltáríró kinyilatkoztatja: „Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött… Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!” (Zsolt 95:3, 6)… Isten iránti őszinte tiszteletre késztet végtelen nagyságának érzete és jelenlétének tudata. Mélységesen kellene szívünkre hatnia, ha megérezzük a Láthatatlan jelenlétét. Az imádkozás órája és helye szent, mert Isten van ott. Ha magatartásunkban és viselkedésünkben tiszteletet tanúsítunk, elmélyül bennünk az az érzés, amely tiszteletre késztet. „Szent és félelmes az ő neve” (Zsolt 111:9) – nyilatkoztatta ki a zsoltáríró. Amikor az angyalok kimondják ezt a nevet, eltakarják arcukat. Nekünk, elbukott, bűnös embereknek, micsoda tisztelettel kellene ajkunkra vennünk Isten nevét! – Próféták és királyok, 47–48. o.

Alázatosság és tisztelet jellemezze azok viselkedését, akik Isten jelenlétében állnak. Jézus nevében bizalommal járulhatunk Isten elé, de nem közelíthetjük meg Őt elbizakodottan, mintha egy szinten lenne velünk. Vannak, akik úgy szólítják meg a nagy, a mindenható és szent Istent – aki a megközelíthetetlen mennyei világosságban lakozik –, mintha velük egyenlő vagy alsóbbrendű lény volna. Vannak, akik úgy viselkednek Isten házában, ahogy nem merészelnének viselkedni egy földi uralkodó termében. Ezek az emberek gondolják meg, hogy az előtt az Isten előtt állnak, akit a szeráfok magasztalnak, aki előtt még az angyalok is eltakarják orcájukat. Istent nagy tiszteletben kell részesítenünk és mindazok, akik jelenlétének tudatában vannak, alázattal hajolnak meg előtte. Jákóbbal együtt így kiáltanak fel: „Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.” (1Móz 28:17) – Pátriárkák és próféták, 252. o.
 

Mit tanít még a Biblia az Isten félelméről?

E szakaszokból kitűnik, hogy kapcsolat van Isten félelme és a parancsolatok megtartása között. Az istenfélelem a hódolat és a tisztelet hozzáállása, ami engedelmességhez vezet. A sürgető mennyei felhívás arra szólítja a kegyelem által megváltottakat, hogy engedelmeskedjenek Isten parancsolatainak (Ef 2:8-10). A kegyelem nem szabadít fel bennünket az Isten parancsainak való engedelmesség alól. Az evangélium a törvény kárhoztatásától szabadít meg, nem az engedelmesség felelősségétől.
A kegyelem nemcsak megszabadít a múlt vétkeitől, hanem erőt is ad ahhoz, hogy istenfélő, engedelmes életet élhessünk a jelenben. Pál apostol kijelenti: „Általa kegyelmet és apostolságot kaptunk, hogy az ő nevében való hit engedelmességére juttassunk el minden népet” (Róm 1:5, ÚRK).
Némelyekben az a furcsa képzet él, hogy a kegyelem általi üdvösség valahogy érvényteleníti Isten törvényét, vagy minimálisra csökkenti az engedelmesség szerepét. Azt hiszik, hogy ha bármit mondunk az engedelmességről, az már törvényeskedés. Egyedül Jézusra van szükségem!
– hirdetik. Viszont a kérdés az, hogy „Melyik Jézusra?” Az önmaguk által kitaláltra, vagy a Szentírás Jézusára? Az Írás Krisztusa soha nem utalt arra, hogy csökkent volna az értéke a törvényének, ami jellemének mása. Ő soha nem késztet arra, hogy minimalizáljuk a Biblia tanításait, amelyek világosan bemutatják, hogy ki is Ő valójában és mi a terve a világgal. A Szentírás Krisztusa nem vezet arra, hogy tanításait csupán kegyes, de lényegtelen közhelyekké alacsonyítsuk. Krisztusban testesül meg minden tantételbeli igazság, Ő a testet öltött igazság, az életben megmutatkozott tan.
A jelenések könyvének utolsó felhívása arra szólít, hogy Jézusba vetett hit által fogadjunk el mindent, amit Ő felkínál. Kérlel, hogy „féljük” Istent; istenfélelmünket pedig azzal fejezhetjük ki, hogy hiszünk megváltó hatalmában, ami erőt ad az istenfélő, engedelmes élethez.
 

EGW idézet:

„Mert az ő alkotása vagyunk, teremtetvén a Jézus Krisztusban jó cselekedetekre, melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” Isteni elrendelésével, ki nem érdemelt kedvezése által elrendelte, hogy a jócselekedetek jutalomban részesüljenek. Egyedül a Krisztus érdemei által fogad el minket. S az irgalmasság tettei, a jótékonyság cselekedetei, melyeket végzünk, a hit gyümölcsei. Áldássá válnak számunkra, mert az embereket cselekedeteik szerint fogja jutalmazni. Jótetteinket Krisztus érdemeinek jó illata teszi Isten előtt kedvessé. A kegyelem képesít minket azokra a jócselekedetekre, melyekért az Úr jutalomban részesít. Magukban a cselekedetekben nincs érdem. Mikor minden tőlünk telhetőt megtettünk, még mindig tekintsük magunkat haszontalan szolgának. Nem érdemlünk köszönetet Istentől, csupán kötelességünket teljesítettük, s végezni sem tudtuk volna azokat bűnös természetünk erejével.
Az Úr felszólít bennünket, hogy húzódjunk közelebb hozzá, s Ő is közelebb fog húzódni hozzánk. Hozzá közelebb húzódva  kegyelemben részesülünk. Ezzel tudjuk végezni a cselekedeteket, melyeket keze megjutalmaz. – A Te Igéd igazság, 5. köt., 1122. o.

A jogszerű vallás sohasem vezethet lelkeket Krisztushoz, mert szeretet nélküli, Krisztus nélküli. Az önigazult lelkülettel felajánlott böjt vagy ima utálatosság Isten szemében. Az imádkozók ünnepi gyülekezete, a vallásos ceremóniák körforgása, a külső megalázkodás, az impozáns áldozat mind hirdetik, hogy ezen dolgok cselekvője igaznak tekinti önmagát, aki jogosult a mennyországra – mindez azonban csalás. Saját cselekedeteinkért sohasem vásárolhatunk üdvösséget.
Ahogy Krisztus idejében volt, úgy van ma is: a farizeusok nem ismerik lelki szükségüket… Az ilyeneknek Krisztus igazsága egy soha fel nem vett ruha, érintetlen kútforrás…
Az embernek meg kell üresítenie magát énjétől, mielőtt a szó igazi értelmében Jézus híve lehetne. Ha az ember megtagadja énjét, az Úr újjáteremti. Az új edényekbe új bor kerülhet. Krisztus szeretete új életre kelti a hívőt. Aki hitünk Fejedelmére és Bevégzőjére tekint, abban meg fog nyilvánulni Krisztus jelleme. – Jézus élete, 280. o.

A Gecsemáné-kertben a testi szenvedés és lelki gyötrelem óráján Krisztusnak nyújtott  megerősítésben  mindenki  részesülhet,  aki  az Ő nevéért szenved. Isten minden hívő gyermeke, akit lelki gyötrelem vagy szenvedés ér, akit a Sátán eszközei börtönnel vagy halállal fenyegetnek, ugyanolyan kegyelemben részesülhet, mint Jézus. Ugyanabban a vigaszban, ugyanabban az emberfeletti állhatatosságban. Isten még egyetlen Krisztusban bízó lelket sem hagyott magára a pusztulásra. A kínpad, a máglya, a kegyetlenség sok találmánya megölheti a testet, de a Krisztus által Istenben elrejtett életet mégsem érinthetik. – A Te Igéd igazság, 5. köt., 1123. o.
 

A fogyasztói társadalom világában, amikor a szekuláris értékek az ember énjét helyezik a középpontba, a menny éppen arra hív, hogy elfordulva az énközpontúság zsarnokságától és önmagunk fontosságának pöffeszkedésétől  Istent  helyezzük az  életünk  középpontjába.  Vannak, akiknek az élete a pénz körül forog, másoknál az örömök vagy a hatalom a központi kérdés. Megint mások talán a sportra, a zenére vagy a szórakozásra fókuszálnak. A jelenések könyvének üzenete harsonaszóként hív Isten félelmére, tiszteletére, mert Ő az életünk igazi központja.

A föld végső küzdelmének központi kérdése az emberek elméjéért dúló harc. Ez tulajdonképpen a szövetségi hűség, a tekintély és az Isten akarata iránti elköteleződés körül forog. A jó a nagy küzdelem utolsó csatáját a gondolataink uralmáért vívja a gonosz ellen. Pál apostol így tanácsol: „Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil 2:5; az angol King James fordításban az indulat helyett az értelem szó szerepel – a fordító megjegyzése.). Lényünk „citadellája” az értelmünk, ez a cselekedeteink kútforrása. A „legyen” szó a döntésre, a választásra, az akarat tudatos cselekedetére utal. Krisztusi indulat legyen bennünk – azt jelenti az ennek érdekében meghozott döntés, hogy a gondolatainkat az örökkévalóság dolgaival töltjük meg, engedjük, hogy Jézus formálja azokat. A tetteink mutatják meg, hol tartanak a gondolataink. Isten félelme azt jelenti, hogy övé az első hely az életünkben. Figyeljük meg, hogy bizonyos értelemben milyen könnyű irányítani a gondolatainkat, legalábbis amikor ennek tudatában vagyunk! Gyakran az a baj, hogy ha nem igyekszünk tudatosan a helyes dolgokkal foglalkozni, „az odafelvalókkal… nem a földiekkel” (Kol 3:2), bukott, bűnös természetünk miatt a gondolataink természetes módon az alantas, világi dolgok felé húznak. Éppen ezért kell céltudatosan, szánt szándékkal azt választanunk, hogy a mennyei dolgokról gondolkozunk, ahogyan Pál mondta, élve a szabad akarat szent ajándékával.

EGW idézet:

Figyelmeztetést kaptam arra vonatkozóan, hogy minden hívőnek őrködnie kellene imában, hogy ne valljon kudarcot a keresztény élet harcaiban. Minden embernek naponta reggel, délben és este kell keresnie az Urat teljes szívvel, és engednie, hogy elméje elmélyüljön Isten Igéjében, hogy megérthesse annak elvárásait.
A legfontosabb dolog szolgálni az Úrnak szívünk teljes erejéből, és keresni, hogy az övéi legyünk lélekkel és értelemmel. Mindazok, akik tanácsért jönnek a Megváltóhoz, megfelelő segítséget kapnak, ha alázatos magatartást tanúsítva bizalommal kapaszkodnak az ígéretbe: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt 7:7)
Tegyétek magasra a mércét. Kezdjétek a teljes odaadással, majd folytassátok az Úr parancsolatai iránti egyszerű engedelmességgel. Az Ige egyetlen fontos kijelentését sem szabad figyelmen kívül hagyni. – This Day With God, 128. o.

Uralkodj gondolataidon. Nem könnyű feladat ez, s nem is fog menni neked hatalmas, sőt súlyos erőfeszítés nélkül. Isten mégis ezt várja el tőled. Ez a kötelesség nyugszik minden felelős lényen. Isten felelősnek tart a gondolataidért. Ha belemerülsz a hiú ábrándozásba, ha megtűröd, hogy gondolataid tisztátalan tárgyakon időzzenek, bizonyos fokig olyan bűnös vagy Isten előtt, mintha el is követted volna, amire gondolsz. Csak az alkalom hiánya tart vissza elkövetésétől. A nappali és éjjeli ábrándozás és álmodozás rossz, és rettentően veszélyes szokás. Az ilyen szokásokat, ha megrögződtek, csaknem lehetetlen megtörni, és ártatlan, szent, magasztos tárgyakra irányítani a gondolatokat. Ha uralkodni akarsz gondolataidon, ha meg akarod akadályozni, hogy hiábavaló és romlott elgondolások szennyezzék be lelkedet, válj megbízható őrré a szemed, füled és összes érzékszerved felett. Egyedül a kegyelem hatalma képes elvégezni ezt a legkívánatosabb javulást. Mert te magadban gyönge vagy ehhez. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 2. köt., 561. o.

„Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46:11) A keresztényeknek legyen gondjuk rá, hogy szívesen elmélkedjenek,  és  birtokában  legyenek  az  odaszentelődés  lelkületének.  Úgy tűnik, sokan sajnálják az elmélkedéssel töltött perceket, és az Írás tanulmányozására, az imádságra szánt időt elpocsékolt időnek tekintik. Bárcsak Isten szemszögéből látnák ezeket a dolgokat! Akkor a mennyek országának kérdését a legelső, legfontosabb helyre tennék. Ha a menny felé irányítjuk szívünk gondolatait, az éltető erővel tölti el lelkünket és mindennapi teendőinket. Ha a mennyeiekre összpontosítjuk elménket, az életet és buzgóságot visz minden törekvésünkbe…
Amikor az elme ilyen dolgokkal töltődik fel…, a Krisztusban hívő jókat tud majd előhozni szívének kincsestárából. – Isten fiai és leányai, 109. o.
 

Amikor az Ószövetségben vizsgáljuk az „adjatok dicsőséget Istennek” kifejezés előfordulását, érdekes módon azt találjuk, hogy gyakran (de nem kizárólagosan) az isteni ítélettel összefüggésben jelenik meg (Józs 7:19;  1Sám 6:5; Jer 13:15-16; Mal 2:2), éppen úgy, mint az első angyal üzenetében (Jel 14:7). Ezzel a gondolattal találkozunk Jel 19:1-2 verseiben is: „Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké, mert igazak és igazságosak az ő ítéletei” (ÚRK).

Pál apostol szerint a testünk Isten temploma, Isten Lelke lakozik bennünk, megszentelve az Ő jelenléte által. A Szentírás arra hív mint egy kürtszó, hogy az életünk minden részében dicsőítsük Istent. Amikor Ő az életünk középpontja, egyedül arra vágyunk, hogy dicsőséget adjunk neki úgy az étrendünkkel, mint az öltözetünkkel, a szórakozásunkkal és azzal, ahogyan az emberekkel bánunk. Dicsőítjük Istent, ha a jellemét, a szeretetét mutatjuk be a világban azzal, hogy elköteleződünk akaratának teljesítése mellett. A föld végidei ítéletének fényében ez még fontosabbá válik.

Az újszövetségi görögben a testekre vonatkozó szó az, hogy szómata, aminek jobb fordítása volna a lényünk teljessége – test, elme, érzelmek. Egy angol fordítás az „okos tiszteleteteket” helyett az „okos istentiszteleteteket” kifejezést használja. Más szóval, amikor az ember teljes mértékben elkötelezi magát „Isten félelme és dicsőítése” mellett minden tettével, értelmét, testét és érzelmeit neki adva, ez az okos istentisztelet. Az Isten ítéletének fényében pedig az engedelmesség elhatározása valóban jó gondolat!

EGW idézet:

Istennek adnunk dicsőséget, ez jellemünkben az Ő jellemének a kinyilatkoztatása, s ezzel tesszük Őt ismertté. Bármi módon is tesszük ismertté az Atyát vagy a Fiút, Istent dicsőítjük meg. – A Te Igéd igazság, 7. köt., 979. o.

A Gondviselés kivezette Isten népét a világ fényűző szokásaiból, az étvágy és szenvedély kielégítéséből, hogy az önmegtagadás és a minden dolgokban való mértékletesség  alapzatán  foglalják  el  helyüket. Az a nép, amelyet Isten vezet, különleges nép lesz. Nem lesznek olyanok, mint a világ. Ha követik Isten vezetését, akkor eleget tesznek az Ő szándékainak, és akarata  alá  rendelik  akaratukat. Krisztus lakik majd a szívükben. Isten temploma szent lesz. Testetek, mondja az apostol, a Szentlélek temploma. Isten nem várja el gyermekeitől, hogy testi erejük rovására tagadják meg magukat. Azt kéri tőlük: engedelmeskedjenek a természet törvényének, hogy megóvják testi egészségüket. A természet ösvénye az az út, amelyet Ő jelöl ki, ami elég széles bármely kereszténynek. Isten bőkezűen gondoskodott gazdag és változatos élelemről, hogy tápláljon és örömöt szerezzen nekünk. De hogy örvendezni tudjunk a természetes étvágynak, amely megóvja egészségünket és meghosszabbítja életünket, korlátot szab étvágyunknak. Így szól: Vigyázzatok! Fékezzétek meg, tagadjátok meg a természetellenes étvágyat! Ha romlott étvágyat táplálunk, megszegjük lényünk törvényeit. A felelősség ránk hárul, ha visszaélünk testünkkel, és betegséget zúdítunk magunkra. – Étrendi és táplálkozási tanácsok, 160. o.
 

Az ember Isten alkotása, az Ő fő műve, akit magasztos és szent céllal teremtett. Isten szeretné beírni törvényét az emberi test templomának minden elemébe. Minden idegsejtet, minden izmot, az összes értelmi és fizikai képességet tisztán kell megőriznünk.
Az Úr elvárja, hogy testünk a Szentlélek temploma legyen. Láthatjuk tehát, milyen ünnepélyes felelősség hárul minden emberre! Ha a testünket beszennyezzük, magunknak ártunk, sőt mi több, másoknak is… Legyetek bátrak, és győzzetek le minden szokást, ami beszennyezhetné a lélek templomát! Teljes mértékben Istentől függünk, és hitünk akkor erősödik, ha még akkor is hiszünk, ha nem értjük teljességében a ránk vonatkozó isteni tervet, vagy azt, hogy mit hozhat ránk az isteni gondviselés. Hitünk eredményeképpen emeljük tekintetünket az ég, az eljövendők felé, és támaszkodjunk az egyedüli erőre, ami tökéletessé
tehet bennünket Őbenne. – Reflecting Christ, 165. o.

Isten életképes áldozatot vár el. Testünk, mondja nekünk, a Szentlélek temploma, hajléka. Ezért elvárja mindattól, aki az Ő mását viseli magán, hogy őrizze meg a testét Isten szándékaira és dicsőségére. „Nem a magatokéi vagytok – mondja az ihletett apostol –, mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:19–20) Hogy erre képesek legyünk, adjunk az erényhez tudást, a tudáshoz önuralmat, az önuralomhoz állhatatosságot. Kötelességünk megtanulni, hogyan őrizzük meg testünket a lehető legegészségesebb állapotban. Az is szent kötelességünk, hogy kövessük a tudást, melyet Isten kegyelmesen közöl velünk. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 2. köt., 70. o.

„Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12). Ez a képe Isten hűséges népének az utolsó napokban. Viszont akkor és most is egyedül Jézusba vetett hit által tarthatja meg bárki Isten parancsolatait. Figyeljük meg, az idézett szöveg nem azt mondja, hogy a „Jézusban való hit”, bár ez rendkívül fontos, mert a „Jézus hite” kifejezéssel még többet árul el. A hit minősége tette képessé Krisztust arra, hogy győzni tudjon Sátán leghevesebb kísértései felett. A hit Isten ajándéka, amit minden hívő megkap. Amikor gyakoroljuk a Szentlélek által a szívünkbe helyezett hitet, az növekszik. A győzelem nem a saját akaraterőnknek köszönhetően következik be, hanem az élő Krisztus ereje munkálkodik általunk. Nem magunk miatt győzünk, hanem Krisztus miatt.
Mi azért lehetünk győztesek, mert Ő győzött, azért kerekedhetünk felül a kísértésen, mert Ő felülkerekedett.
 

Jézus, Isten Fia győzött az ördög ravaszságai felett. Isten ígéreteibe vetett bizalommal nézett szembe a kísértésekkel, alávetve magát az Atya akaratának, az Atya erejére támaszkodva. Benne bízva, rá nézve, belé vetett hittel mi is győztesek lehetünk. Számunkra Jézus minden mindenekben, a hármas angyali üzenet is róla szól. A jelenések könyve nem a vereség, hanem a győzelem üzenete, egy olyan népről szól, amely Krisztus kegyelme és ereje által győz.
A „győz” szó valamilyen formája tizenegy alkalommal fordul elő A jelenések könyvében. A keresztény egyházat az I. századtól napjainkig bemutató, a hét gyülekezetről szóló látomásban minden nemzedék soraiban voltak olyan hívők, akiket János „győztesnek” nevez. Az idők végén a „győztesek” örökölnek mindent (Jel 21:7). Ez nem törvényeskedés. A győzelem Jézus Krisztus által történik, akinek tökéletesen igaz, makulátlan élete révén és csakis így kaphatjuk meg az örök élet ígéretét. Ez a cselekvő hit, ami átformál, megváltoztatja az életet, csodálatos kegyelem a hívő életében.
 

EGW idézet:

A bűnös egyedüli reménysége, ha teljes mértékben Krisztusra hagyatkozik. Isten csak szeretett Fia által fogad el bennünket, és a jó cselekedeteink is csak az Ő szeretete által valósíthatók meg, mely szeretet biztosítja a bűneink bocsánatát. Ez nem a mi érdemünk, és semmit sem kell kapnunk jó cselekedeteinkért cserébe, tehát ne gondoljuk, hogy megváltásunk egy részét a jótettekkel valósítottuk meg. A megváltás és az üdvösség Isten ingyen ajándéka, amit annak kínál fel Krisztus érdemei alapján, aki hisz. A zaklatott lélek a Krisztusban vetett hit által lelhet békére, és jó cselekedeteit nem hozhatja fel érvként megváltása érdekében. – Our High Calling, 118. o.

Ma ezreknek van rá szükségük, hogy megtanulják ugyanazt az igazságot, amelyet Nikodémus a felemelt kígyó segítségével tanult meg. A törvény iránti engedelmességükben bíznak, abban, hogy az majd beajánlja őket Isten kegyébe. Ha kérik az embereket, hogy nézzenek Jézusra, és higgyék el, hogy Ő egyedül kegyelme által menti meg őket, így kiáltanak fel: „Hogy volna lehetséges ez?”
Nikodémushoz hasonlóan nekünk is ugyanúgy kell életre jutnunk, mint aki első volt a bűnösök között. Jézuson kívül „nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Csel 4:12). Hit által kapjuk meg Isten kegyelmét, de nem a hit az üdvözítőnk. A hit nem érdem, hanem kéz, amellyel megragadjuk Krisztust, átvesszük érdemeit, mint orvosságot a bűnre. A bűnt megbánni sem tudjuk Isten Lelkének segítsége nélkül. A Szentírás azt mondja Krisztusról: „Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.” (Csel 5:31) A bűnbánat éppúgy Krisztustól jön, mint a megbocsátás. – Jézus élete, 175. o.

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5:4)…
Sátán kísértéseinek azonban nincs hatalma azokon, akik Krisztusra, mint hitük Szerzőjére és Bevégzőjére néznek. Nem tudja rávenni a bűnre azokat, akik hit által elfogadják annak erényeit, aki mindenekben megkísértetett és mégsem vétkezett…
Aki megbánja bűnét és elfogadja Isten Fia életét ajándékul, azt nem lehet legyőzni. Hit által megragadja az isteni természetet és Isten gyermekévé lesz. Imádkozik és hisz. Amikor kísértés környékezi és megpróbáltatás éri, azt a hatalmat kéri, amelyet Krisztus halála tett elérhetővé számunkra, és kegyelme által győz. Ezt minden bűnösnek meg kell értenie. Meg kell bánnunk bűneinket, hinnünk kell Krisztus hatalmában, és el kell fogadnunk az erőt, amely megszabadít és megtart a bűntől…
Az igazságot be kell fogadni a lélekbe, és ez munkálja majd a jellem megszentelődését.  Megtisztítja és  felmagasztalja  az  életet,  és  alkalmassá tesz arra, hogy belépj a hajlékokba, amelyekbe Jézus ment, hogy elkészítse azokat az Őt szeretőknek. – Isten fiai és leányai, 349. o.

Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 3. köt., „Krisztus az üldözött szentek oldalán áll” című alfejezet.

Gondolkodjunk még Pál szavain Zsid 7:25 versében: „Üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez” (RÚF). Örökre üdvözíti! A magyar fordításokban mindenképpen, mindenkor vagy örökre szavakkal visszaadott görög szó jelentése az, hogy „teljesen”, „tökéletesen”. Jézus ment meg bennünket, a mi részünk az, hogy átadjuk magunkat neki, igényeljük a győzelmét. Benne kell bíznunk, nem önmagunkban!
„Így foglalhatjuk össze a Jelenésekben a »féljétek az Istent« kifejezést: ez Isten utolsó hívása az emberiségnek, hogy válasszák Őt, a dicsőséges, fenséges Istent… aki győz a vele és az emberiséget illető tervével szembeszegülő gonosz erői felett (lásd Jel 14:9-11). Ez a félelem nem rettegésben, remegésben nyilvánul meg, legalábbis most (lásd Jel 6:14-17), hanem Isten törvényének örömteli és szeretetből fakadó elfogadásában, kizárólag az Ő imádásában. Egyetlen más hatalom sem tartható méltónak ilyen tiszteletre és hűségre. Valójában nincs is más választás, mert a kozmikus horizonton mutatkozó lehetőségek csupán a megsemmisülésre ítélt démoni erők tettei (Jel 16:13-14;  17:14; 20:11-15). Az Úr félelme tehát egy pozitív isteni hívás… hogy a kozmikus küzdelemben álljunk Isten oldalára, örömmel álljunk meg hatalmas dicsőséggel övezett jelenlétében, hiszen örök közösségben leszünk vele (Jel 21:3-4; 22:3-5)” (Ángel Manuel Rodriguez: The Closing of the Cosmic Conflict: Role of the Three Angels’ Messages. 27. o.).

Naponkénti tanulmányozásra: Jób 15–21; Ellen G. White: Az imádság, 20. fej., „Mit jelent Jézus nevében imádkozni?” bekezdésig
 

A hármas angyali üzenet mennyei tartalmat közvetít az ember számára, melynek célja felkészíteni a világot Jézus második eljövetelére. Ezek az üzenetek Isten szándékából arra hivatottak, hogy gyakorlati hatással legyenek az életünkre. Feltárják előttünk Jézus tervét az utolsó időkre vonatkozóan. A három angyali üzenet sokkal több elméleti hitelveknél, amelyeknek nincs fontos befolyása az életünkre. Jóllehet ünnepélyes figyelmeztetést hordoznak magukban a megtéretlen emberek számára (amit nem hagyhatunk figyelmen kívül), ezeknek az üzeneteknek a célja az, hogy közelebb vonjon minket Jézushoz.
E heti tanulmányunk az első angyal üzenetének két fontos kifejezésére összpontosít. Az első: „Féljétek az Istent!”; a második pedig: „Néki adjatok dicsőséget!” Amint látni fogjuk a héten, félni Istent kegyességet, végtelen bölcsessége, hihetetlen hatalma és csodálatos kegyelme iránti csodálatot, tiszteletet jelent. Az Úr félelme különleges lelkiállapot, olyan lelkület, amelyben az ember hűséges Istenhez. Az önzés, az énnek és a fogyasztásnak tulajdonított túlzott fontosság korában az első angyal felszólít, hogy olyan életet éljünk, amelynek középpontjában nem mi, hanem Isten áll. Isten dicsőítése utalás az életmódunkra, és életünk minden területét befolyásolja, kezdve attól, hogy mit eszünk és iszunk, egészen addig, hogy mivel tápláljuk az elménket, vagy hogy milyen helyekre járunk el. Isten dicsőítése hatással van arra, hogy mit olvasunk, mit nézünk a tévében vagy az interneten.
E heti tanulmányozásunk során közelről megvizsgáljuk ezt a két kifejezést, hogy megértsük a hatását, amit ránk, a XXI. században élő emberek életére gyakorol. Együtt felkutatjuk, hogy Jézus Krisztus evangéliuma miként tesz minket képessé félnünk Istent és ugyanakkor dicsőítenünk is Őt.

Az Istent félő ember életében Isten központi helyet foglal el. Ahelyett, hogy megszorító, örömöt rontó és boldogságot korlátozó élete lenne, azzal, hogy Istent tette élete központjává, meghatározza valódi azonosságát, feltárul előtte élete igazi célja, öröme, boldogsága kiteljesedik. Jézus világosan összekapcsolja akarata ismeretét és teljesítését a boldogságunkkal. 

János 13:17 versében ezt mondja Megváltónk: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” Szegény élete van annak, aki önmagára korlátozza életét. Nyomorult, aki önző magatartása börtönének foglya. Krisztus ismerete, az iránta való engedelmesség, az önnön személyünknél fontosabb dolgokért való élés a legnagyobb örömökben részesít az életben. Teremtőnk életre alkotott minket, igazi életre, országa örömeiért. Zsoltárok 16:11 versében olvassuk: „Te tanítasz engem az élet ösvényeire, teljes öröm van tenálad; a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”
Az Adventista Bibliakommentár a következő mélyszántású magyarázatot fűzi a Jelenések 14:7 versében elhangzó „Féljétek az Istent!” felszólításhoz: „Az Isten-félelemre vonatkozó üzenet főként ennek az angyalnak a prédikálása idején bír jelentőséggel, mivel ebben a korban az emberek az anyagiasság és a gyönyörök isteneit, illetve saját találmányaikat imádják” (7. köt., 827. o.).
A Motivation and Emotion c. folyóiratban (T. Kasser, et al.: „Changes in Materialism, Changes in Psychological Well-being: Evidence From Three Longitudinal Studies and an Intervention Experiment”: Motivation and Emotion 38 [2014], 1–22. o.) több tanulmány is rámutatott, hogy „minél anyagiasabbak az emberek, jólétük és célirányos motiváltságuk annál visszafogottabb lesz, de ennek az ellenkezője is igaz: erősödik az indíttatásuk, növekszik a jólétük, minél kevesebbet foglalkoznak az anyagi dolgokkal. Habár a materializmus hasznos a gazdasági növekedés szempontjából, egyéni szinten negatív hatása lehet, szorongásos, depresszív állapotokat idézhet elő. Kapcsolatokat, közösségeket tehet tönkre, és a környezetre is ártalmas lehet” (Kirstie Purset: „How Consumerism and Materialism of Modern Society Make Us Unhappy, Lonely, and Unconfident” [https://www.learning-mind.com/consumerism-andmaterialism-9 unhappy/]).
Jelenések 14:7 versének Isten félelmére történő felszólítása voltaképpen felhívás az igazi boldogság megtalálására, mely boldogság az Isten akaratának való engedelmességben teljesedik ki. Jelenések 14:7 felszólít, hogy Krisztusban találjuk meg legnagyobb gyönyörűségünket és legmélyebb örömünket. Amikor átadjuk életünket Jézusnak, engedelmességünk természetes módon fakad szívünkből. Kötelességünk gyönyörűség lesz számunkra, a Krisztusért hozott áldozat pedig őszinte öröm.
Ellen G. White gondolatait idézzük erre vonatkozóan: „Minden igazi engedelmesség a szívből származik. Krisztusnál is az engedelmesség a szív ügye volt. Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, tulajdonképpen saját indítékainknak teszünk eleget. Megtisztított és megszentelt akaratunk Krisztus szolgálatának végzésében találja majd meg legnagyobb örömét. Amikor megismerjük Istent, mivel éppen az a kiváltságunk, hogy megismerhetjük Őt, életünk a folytonos engedelmesség élete lesz. Krisztus lényének értékelése, megbecsülése által az Istennel való közösség útján a bűn gyűlöletes lesz számunkra” (Jézus élete, 668. o.).
Dicsőséget adni Istennek azt jelenti, hogy megtiszteljük Istent életvitelünkkel. Isten dicsőítése annak a ténynek az elismerését feltételezi, hogy Krisztus követei vagyunk, a világ világossága, a föld sója. Jelenések 14:7ben a „dicsőség” szó az eredeti görög szövegben a doxa, amely gyakran fordul elő az Újszövetségben. A szónak két jelentése van. Az első a tisztességre, a hírnévre és az elismerésre utal. Ebben az értelemben dicsőséget adni Istennek, annyit tesz, mint megadni neki az Őt megillető tiszteletet és elismerést. Jár neki, hisz Ő teremtett és vált meg minket, Ő az, aki szüntelenül óvja életünket, és egy napon el fog jönni értünk. Emellett van a szónak egy másik jelentése is, amelyet gyakran szem elől tévesztünk. Bizonyos esetekben az Újszövetségben a doxa jelenthet ragyogást vagy dicsőséges megjelenést is. Pál apostol szerint Isten dicsősége ragyogott Jézus Krisztus arcán (2Kor 4:6). „Amikor Isten Krisztus által kinyilatkoztatott dicsősége az evangéliumon keresztül megvilágítja a hívő szívét és elméjét, átalakítja őt a világosság fiává, »világosság lesz az Úrban«” (Ef 5:8). Ezért »az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől« (2Kor 3:18)” (Adventista Bibliakommentár, 6. köt.,
503. o.). E kettős jelentés megtestesítése: Isten dicsőítése és hírnevének védelme, miközben megengedjük dicsősége fényének, hogy megmutatkozzék életünkben. Ez kell, hogy legyen minden keresztény célja.
Ez a kettős jelentés elvezet minket néhány alapkérdés megfogalmazásához. Dicsőíthetjük-e Istent, ha nem vigyázunk a testünkre, ha szándékosan áthágjuk az egészséges életmód elveit? Milyen kapcsolat van az életmódunk és a lelki életünk egészsége között?
1Korinthus 6:19–20 szakaszában Pál apostol megválaszolja ezeket a kérdéseket: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.”

Pál segít jobban megértenünk, mit jelent dicsőíteni Istent: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek” (1Kor 10:31). Amikor átadjuk életünket Krisztusnak, testünk a Szentlélek temploma lesz. A hitetlent minden bizonnyal lenyűgözheti, elítélheti, megindíthatja Isten Lelke, de csakis az odaszentelt életű keresztény életében lakozhat. Testünk a Szentlélek lakóhelyévé válik. Ez valóban csodálatos gondolat: az Istenség harmadik Személye a hívők életében lakozik! Következésképpen testünk meggyalázása és az egészség  elveinek  szándékos  áthágása  Teremtőnk  megbecstelenítése. A Krisztuséi vagyunk, mivel Ő alkotott és váltott meg minket.
Van még egy oka annak, amiért lényeges Istent dicsőítenünk az egészséges életmód gyakorlásában. A lelkiség és a testi egészség szorosan öszszefügg egymással. A Szentlélek agyunk lelki képességei által kommunikál velünk. Ha az agyunk az egészségtelen szokásaink miatt gyenge minőségű vérellátásban részesül, kevésbé leszünk képesek megkülönböztetni a Szentlélek hangját. A megváltási terv és a bibliai igazságok megértése elhomályosul, lehetetlenné válik. Ha egészségünk elhanyagolása miatt tönkretesszük a testünket, bizonyságtevésünkkel nem dicsőíthetjük Istent. Ez az elv nemcsak az egészségünk szempontjából káros szokásainkra érvényes; kiterjed arra, is, hogy mit olvasunk, milyen tévéműsorokat nézünk meg, milyen internetes tartalmakat fogyasztunk, továbbá érinti az életmódunk számos részletét.
Féljük Istent: legyen Isten életünk központja, és dicsőítsük Őt minden cselekedetünk által! Ez a felszólítás az ítélet órájának felhívása, mely arra indítja Isten népét, hogy felkészüljön Jézus második eljövetelére. Kegyelme és ereje által dicsőíthetjük Őt, tisztelhetjük az Ő nevét, és reményt hirdető fényekként világíthatunk ebben a sötét világban. Ilyennek kell lennie életünknek, ez a mi sorsunk!
 
Olvasd el és elmélkedj felette!
Néhány évvel ezelőtt Mark Finley lelkész egy idős hölgynek segített leszoknia a dohányzásról. Együtt tanulmányozták a Bibliát, együtt tanácskoztak és imádkoztak, de úgy tűnt, semmi sem működik. A nőben egyszerűen nem volt meg a kellő motiváció a cigaretta elhagyásához. Szeretett dohányozni, és csak félszívvel akart felhagyni ezzel a szokással. Egy nap, amikor Finley lelkész meglátogatta, az idős nagymama széles mosollyal fogadta: 
–    Finley testvér! Sikerült! Elhagytam a dohányzást! Pár napja már, hogy nem gyújtottam rá!
A lelkész türelmetlenül megkérdezte az idős hölgytől, hogy mi idézte elő a változást. Ezt válaszolta:
–    Nem mi, hanem ki! A hét éves kisunokám! Egy este a kedvenc fotelemben ültem és cigarettáztam, amikor az unokám az ölembe ült, és ezt mondta: „Nagymama, amikor nagy leszek, én is úgy akarok pöfékelni, mint te!” Nos, ennyi kellett nekem, lelkész testvér! Azonnal letettem a cigarettát!
Ha egy nagymama képes felhagyni a dohányzással az unokája érdekében, Isten kegyelme és a Szentlélek ereje által mi nem mondhatunk le bármely olyan szokásunkról, amely nincs összhangban az Ő akaratával, a Krisztus kedvéért? Az ördög folyton azt sugallja nekünk, hogy lehetetlen legyőznünk a rossz szokásainkat és a bűnös hajlamainkat, Jézus azonban ezt mondja: „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról… Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel 2:7–10). Jézus megadja nekünk az erőt a gonosz legyőzéséhez.
Tedd fel csoportod tagjainak a következő kérdéseket:
Hogyan szólít fel a hármas angyali üzenet az engedelmességre és a kegyes életre a világ történelmének e válságos órájában?
Hogyan adja meg számunkra Jézus, a mi Urunk és Üdvözítőnk mind az akaratot, mind pedig az erőt a győzelemhez?