Állj meg ó élet vándora, És a múltba tekints vissza. Halljad amint Sinai hegyén, Hangzik az Úr szózata: /:Imádd Urad Istened, Ne legyen bálványképed.:/
Fenn a dicsőséges hegyen Megharsan a trombita. Midőn a felhős tűz közül, Újból szól az Úr szava: /:Szobrot, képet ne tisztelj, Egyedül engem kedvelj.:/
A füstölgő hegy tövében Isten népe megremeg. Midőn a mennydörgés szaván A hang sziveikbe megy: /:Szent szombatom ne feledd, Megtartsad s megszenteljed.:/
Tiszteljed atyád s anyádat, Testvéred vérét ne ontsad. Tiszteljed a házasságot, Más javát el ne rabold. /:Ha ezeket cselekszed, Életedet megmented!:/
Ne szólj hamís tanúságot, Felebarátod ellen. Ne kívánjad meg a másét, És ne légy telhetetlen. /:Tartsd meg Isten törvényét, Igy nyersz örökéletet.:/