A szombat Urunk ajándéka, Ujra gyönyörrel jelent meg. Nagy örömöt hoz alkotása Nagyoknak és kicsinyeknek. Szelíd, lágy szellők nyugalmával, Vihar s dörgésben szól Isten. Ó bárcsak megérteni tudnók Intését minden szükségben.
A szívem ujjongva örvend ma, Mert teremtőm közelg hozzám, Hogy szemem felnyitva meglássam, Mint árad kegy és üdv reám. Szemem az ég csillagát nézi, Szelet és felhőket csodál. S tengereknek nyüzsgését látva, Hálaima szívemből száll. Feléd zeng az egész teremtés, Nem marad száj hallgatagon. Dicsér műved, melyet bevégzél Dicsőn a hetedik napon.
A Teremtő egykor kezdetben Egy szombaton nyugvóra tért. Azóta lett nyugnap a szombat, Pecsétjéül szent művéért. És ma újra hív Üdvözítőm, Mentésemre, a dicsőre. Hív engem fáradtat, terheltet Jönni teljes pihenőre. Zászlaja köré gyűjtve népét, Jelt tesz népe homlokához. S szombatról szombatra vezeti Egy jobb ország szombatjához.