Mily szép is az estéli óra, Oly kedves az alkonyat. Mikor a madárkák dala, Fáradt szívet megnyugtat. /:Fáradt szívet megnyugtat.:/
A virágok nem énekelnek, Ez nem adatott nekik. S mégis, mint imádkozóknak, Fejük föld felé hajlik. /:Fejük föld felé hajlik.:/
Midőn igy estéli imára A természet egyesül. Vajon Istent csak az ember Tagadná meg egyedül? /:Tagadná meg egyedül?:/