Szeretsz-e hőn, Simon, ó Jóna fia? Megváltód kérd Tibériás taván. Szeretsz-e hőn szivednek érzetével? Ó mondj igen-t, ó mondd hát igazán! Én kérlek téged, üdvödet kivánva, Szemem bensődet mélyen általjárja. Simon, ó Jóna fia, mért vagy bús, Szeretsz engem?
Szeretsz-e hőn? Uram Te jól tudod azt, Hiszen Előtted nem lehet titok. Tudod Uram, hogy én szeretlek Téged, Számodra szívem mindig kész, nyitott. Ó hassad át bensőmet szent tüzeddel, Mondhassam ezt őszinte érzülettel: Bár vétkezém, de megbocsáss, hiszen: Szeretlek én!
Szeretsz-e hőn? csak ez, mit én kivánok, Szeress inkább mindezeknél engem. Jőjj gyermekem, hagyjad hát a világot, És bűnös szíved nyújtsd ide nekem. Vétkeidet nem hányom én szemedre, Egy boldog létet nyujtok majd cserébe. És mindezért csak ezt kivánom én: Szeress! Szeress!