Boldog akkor leszek én, Hogyha tisztán, híven, Egyedül csakis Téged Fog szeretni szívem. És önmagát egészen Tenéked átadja, Követvén Téged híven Mindeneknek Atyja.
Refrén
Ó hát gyújtsd fel Irántad, Gyújtsd hő lángra szívem. Hogy csak Téged szeressen, Forrón, tisztán, híven. Csak benned lelje nyugtát, Lelkem gondolatja. S lássák nagy irgalmadat, Mindeneknek Atyja.
Ím, a halandó ember Nélküled nem élhet. Te vagy forrás, belőled Árad ki az élet. Elvész menthetetlen, ki E forrást elhagyja, Kivűled nincs megmentő, Mindeneknek Atyja.