Csendes kamrámban éneklem Szép esti énekem. Üdvözítőmre gondolok, Ki itt van énvelem. Oly bús lenne a helyzetem, Ha nem volna enyém, Nem tündökölne semmi fény, Lelkem benső terén. Ó Jézusom, vedd szivemet, Kedves áldozatúl. Örvendek, hogy Tied vagyok, Örökre boldogul.
Lefekszem akkor csendesen, Nyugodtan alszom el. Jézus szerelme betakar, Ki soha nem hagy el. Ha elmúlik az éjszaka, Ő felkölt engemet. És támogatva útamon, Vezérli léptemet,. S ha beköszönt a végső perc, Megfogja kezemet, S e földi szenvedés után, Mennybe visz engemet.