Térj magadhoz drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled. Azt bünteti kit szeret, Másként Ő nem is tehet. Sion, ezt hát gondoljad meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.
Hullámok ha rémítenek, Mérhetetlen víz felett. A habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled. Ha aludni látod Őt, Ki reményed és erőd, Sion, soha ne feledd el, Ő megvívhat tengerekkel.
Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt. S indulása a nagy égnek, Végromlásra adna jelt. Azt ne gondold, - látva ezt, Hogy téged e perc elveszt. Sion, tudd, te meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!
Bár könnyűid omlanának, Gyöngyökül a tengerbe. És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél mint gerle. Bár vér volna bíborod, Ő megszánná nyomorod, Sion, te ne félj gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!
Bár hordozván zsarnok láncát, Érne kínos rabhalál, Ha hitedet el nem játsszád, Útad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!