Ó milyen fenséges az este, Oly nyájas az alkonyat. A madárkák oly meghatón, /:Zengik esti dalukat!:/
Ámbár mitsem tudnak szólni, A virágok hallgatnak. Mégis, mint a fohászkodók, /:A föld felé hajolnak.:/
Minden áhitatba merül, Bármerre is haladok. Mintha intnének bennünket, /:Ti is imádkozzatok!:/