Mert Jézus juha vagyok, Azon igen vigadok. Szívem örvend pásztorának, Lelkem hívó szent szavának, Szeret, ismer engemet, És szólítja nevemet.
Őrízete biztosít, Szelíd hangja felvidít. Édes legelőn terelget, Lelkem szükséget nem szenved. És hol szomjúság epeszt, Hűs forráshoz vezet.
Mért ne örvendeznék én, Boldogságom érzetén? S ha majd eljön hű pásztorom, Az új föld lesz én otthonom. Örökké Nála leszek, S nyugalomba úgy térek.