Mily jó a drága Jézusunk, Hogy földünkre lejött. Hogy gyermek lett, mint mi magunk, Szolga testet öltött. Könnyüt is értünk hullatott, És tűrte a halált! Csak Ő szerethet oly nagyon, A jó gyermekbarát.
Még most is újra, újra jön, És zörget szíveden. Hol szeliden, hol erősen, Hogy hozzád betérjen. Meghallgatja imáidat, Int nyájasan feléd. És ajándékot osztogat, Ad mennyei békét.
Itt gyarló testi szemeink Őt meg nem láthatják. De hitünk oda feltekint, Ott látja szent arcát. Oly nyájasan világík, Szent Atyja trónjáról, Ott leljük égi koronánk, Ha kelt halálunkból.