A szeretet hatalmát áldom, Mely Jézusban tűnik elém. Annak dicső nevét kiáltom, Kitől én por, szeretettém. Magammal én már nem gondolok, A szeretet árjába hullok.
Óh mennyire szerettél engem, Szívem Téged bírni kíván. Tehozzád hajlik minden bennem, A szeretettől vonzatván. Hő szerelemem, te meghitt lényem, Te bírsz engem és vagy reménységem.
Ó minő kötelékben éltem, Mikor még éltem Nélküled. Soká nem akart Téged lelkem, De Te kerestél engemet. Ha tudná ezt a bűnös lélek, Akkor mindjárt szeretne Tégedet.