Grönland jeges partjáról, Kína széles terén, A gyémántok honából, A vadon mezején. A pálmák erdejéből Egy hang terjed tovább: Oldjátok le szemünkről A vakság fátyolát!
Kedves illatár terjed A szép Ceylon felett. Virágzik a természet, Csupán az emberek Rosszak, s mitsem használhat A sok jó adomány, Követ és fát imádnak, Dőrén Isten gyanánt.
S mi, kik világosságot És értelmet nyerénk, Tudnók eltürni, hogy ott Sötétben élnek még? Nem, nem! Az üdvnek fényét Terjesszük mindenütt, S úgy majd a bűn, sötétség A földről eltűnik.