Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyver és menedék. A bajban segít minekünk, Mely most ránk nehezedék. A régi ellenfél, Komor harcokra kél, A kénycsábok ezre, Az ő mord hadszere, E földön nicsen mása.
Erőnkkel mi nem győzhetünk, Hamar lankadni szokott, De vív ám a hős érettünk, Kit maga az Úr adott. Kérdezed, hogy ki az? A Jézus Krisztus az. Zebaoth Isten Ő, Az Úr és más nincsen. Övé lesz a harcmező.
S volna bár a világ tele Nyelni kész ördögökkel. És mégsem törődünk vele, Nekünk bizton nyernünk kell. Bár e világ ura, Ha gyúl nagy bosszúra, Már mit sem végezhet, Mert megítéltetett, Egy szócska elejti őt.
Ez a szó minket vigasztal, S buzgó hálára ébreszt. Hogy lelke adományival, Ő velünk a sikon lesz. S ha viszik éltünket, Nőnket s gyermekünket, Hagyján, menjenek mind! Semmit nem nyertenek. Az új föld nekünk marad.