A kereszten csüggve kértem, kétség elől védelmet, Bűnnek súlyát elkerültem, bőszítve ellenemet. Az élet nagy hullám-árja kétséggel szorongatott, Kapaszkodásom hiába, békességem hiányzott.
Refrén
Mégis csüggve a kereszten, Pihenhettem édesen. Így bízom, míg az Úr engem Atyám házába viszen.
A keresztnél már nem félek, rettegés nem keserít, Vezérel a hit, szeretet, Jézus vére megenyhít. Gyáván többé nem éneklek, rajt' csüggve a keresztfán, Uramnak dics-hálát zengek, ki üdvöt nyújt Golgotán.
Terhet hordtam mint a dőre, mikor gyötört kétségem, Vágyakozva pihenőre, nyugalmat nem ismertem. Mégsem volt mindez hiába, veszteségnek látszik bár, Mert élő hit kútforrása, béke öröm enyém már.