Jehova az én hű Pásztorom, Kövér legelőkre vezet. Ahol semmiben sincs hiányom, S nem bánthat semmi engemet! Csendes vizek partján legeltet, Felüdíti bágyadt lelkemet. Fejem olajjal megkeni, Elhalmoz égi áldásával, Keblem betölti boldogsággal, S örök oltalmát ígéri!
Kegyelmedért és irgalmadért, Ha örökké magasztalunk, Hozzánk való nagy szerelmedért, Hálát adni mégsem tudunk! De Te nem kérsz tőlünk egyebet, Csak hogy Néked adjuk szívünket, S hogy embertársainkat szeressük! Hogy az eltévedt báránykákat Elhagyva kényelmes tanyánkat, Felkeressük és megmentsük!