Sok szép kastélyt látok vándorútamon, De egy sincs oly kedves mint kis otthonom. Oly szép ott az ég, elbűvölő a táj, Hogy lelkemből elmúlik minden homály.
Refrén
Oly szép otthonom, Mindenütt jó lenni, de legjobb otthon!
Távolba gondolok édesanyámra, Ki gyermekére vár kis otthonába. Óh, miért is hagytam el otthonomat, Nincs hozzá hasonló e nagy ég alatt!
Száműzetve bolygok nagy idegenben, Nem lelve helyet, hol lehajtsam fejem. Óh, bárha még egyszer visszatérhetnék, Akkor ismét nagyon boldog lehetnék.
Azért testvéreim, jó megtanulnunk, Hogy megbecsüljük e földi otthonunk. Míg majd hű Megváltónk fényben megjelen, S örök otthonunkba végre elviszen.