Uram, taníts megfontolni, Azt, mit számmal kimondok. Valóban azt meggondolni, Mert el nem múlnak azok. Majd minden helytelen szóról, Számot kérsz Te egykoron, Mikor királyi trónodról Bünteted nagy napodon.
Isten, légy irgalmas nekem, Kit saját ajkam vádol. Sokat szóltam szeretetlen, Fellobbanva haragtól. Add, ki engem megölhetnél, Hogy kegyelmed érezzem. Engedd, Jézus, szent véreddel Tisztuljon meg a nyelvem.
Kegyelmed fenyítékével Zabolázd meg nyelvemet. Mert könnyelműen szólt beszéd Különben káros lehet. Ami rövidíti üdvünk S olyan rossz, mint a méreg Legyen kellemes beszédünk, A szent Ige sózza meg.