Miként a szarvas a folyóvizekre, Úgy vágyik lelkem Hozzád, Istenem. Ah, szomjazom nagyon tekintetedre, Mikor lehet Eléd jönnöm nekem?
Könnyhullatás volt étkem nappal, éjjel, Midőn ezt hányták folyton énfelém: "Hol van az Istened védő kezével?" S ezen oly szörnyen elbúsultam én.
De mért hagyád el úgy magad én lelkem? Miért is vagy bennem oly nyugtalan? Bízzál erősen a te Istenedben, Kinek még hálát zengek boldogan.
Mert Ő az én orcám szabadítója, Ó Istenem, ó várjad lelkem Őt. Ugyan miért is busulnál magadban? Még nagy hálával dicsőítem Őt.