Régen jártunk a bűn utján, Nem találtunk menhelyet. Éhségben meg szomjúságban Testünk, erőnk elepedt. Ellankadva, elepedve, Istenünkről szóltak itt, S Ő az útra elvezetett, Mely az édes honba visz.
Dőre vétek dúlt felettünk, Bánatunkkal mi, habár Emésztettünk, mit sem tettünk, Evett minket a halál. Kínjainkban elepedve Istenünkhöz esdtünk itt, Ő lejött s megorvosolta Vétkünk minden sebjeit.
Pusztaságból zöld virány lett, Mert kiölte ott a gazt, Sivatagból termőföld lett, Éhezőknek adta azt. Honra leltünk, vetni kezdtünk, Vetjük az Ige magvát, Aki hüen vetett itt lenn, Bőven arat odaát.