Az új földön ó mily boldogok leszünk, Ott többé nem sírunk és nem szenvedünk. Ránk ragyogtatja az Úr dícsőségét, Osztályrészünkül adja üdvösségét.
Meglátjuk azt, mit szem itt meg nem láthat. Meghalljuk azt, mit fül itt meg nem halhat. Mit emberi szív itt lenn nem érezhet, Atyánk minket oly örömben részeltet.
Éneket zengünk annak, ki megváltott, Ki minket hajlékiba befogadott. Szívünk örömtől repes, s ó hogy örvend, Annak, aki volt, aki van s eljövend.