Ott túl a csillagtengeren Egy szép ország vagyon. Ismert dicső szépségiben, A hit előtt nagyon. Virágokból fényillatár, Tölt ott mindeneket. Hol a megfáradottra vár Nyugalom, harc helyett.
Ó, az ember üdvünk helyét Le nem rajzolhatja. De érzi csoda-erejét, Mely oda felvonja. Soha nem tudom feledni Búban vagy örömben, Mi fényes reménnyel tölti Az én szegény szívem.
Ott elválaszthatatlanul Szerettidnél leszesz. Kiket, hol búcsúkönny nem hull, Örökre üdvözlesz. A bűnigát leráztad már, Szívem ezt jól fogd fel!