Én lelkem, készülj s örvend ma, mert az, ki eljön hozzád, örökkévalóság Atyja és égi áldást hoz rád. Mert embertestet öltve föl egy csöndes éjjel ím eljött és értünk szállt a földre, a szent igét betöltve.
Jövel te drága vőlegény, a jöttöd szívem várja! Ó! jöjj, s a Bárány szent nevét a lelkem csöndben áldja. Ím híven zengem szent neved, dicsérem nagy szerelmedet, hogy értünk jöttél földre, légy áldott mindörökre.
Otthagytad értünk trónodat, a mennynek ékességét, gúnyt kaptál érte, átkokat, s az ember megvetését. Miért hagytad ott a mennyeket, hordozván súlyos terhedet e bűnös rossz világért, hol annyi bántódás ért?
Csodákkal teljes, áldott éj, mily drága kincset hoztál! E csodás éjnek titka mély, s te szent tanúja voltál. Te hoztad el az ég Urát, Istennek áldott, szent Fiát, kit fél a föld s a mennybolt, s ki kezdetben is már volt.
Mennyország édes gyermeke, én benned kincsre leltem; Testvérként híven szeretlek, ezt zengi szívem, lelkem. Úr Jézus, jöjj a szívembe, hadd legyen áldott ünnepe; Jöjj, légy ott kedves vendég, jöjj, lakjál vélem mindég!
Reményem, üdvöm, életem, Te Jákób sarjadéka, mit adjak én most még neked, Ki nékem mindenem vagy? Mit tegyek én, hogy elfogadj, s helyet az égi honban adj? Ó! vedd hát minden kincsem: Én bús és bűnös szívem.
Dicsőség néked, Jézusom, hogy földre jöttél értem! Fogadd el szívem, hálaszóm, mert üdvöt hoztál nékem. Hirdetem, zengem szent neved, örökké áldom nagy kegyed, ó! drága Bárány Jézus, Te üdvözítő Krisztus.