A mennyből jövök hozzátok és jó hírt mondok, pásztorok, most nagy örömet hirdetek, hogy örvendezzen szívetek.
E mai napon tinéktek egy szűztől gyermek született, az ékessége, szépsége lesz szíveteknek öröme.
Ím Krisztus jött az Istentől és megment ínségetekből, Ő tisztít majd meg titeket és új életre elvezet.
Ő hozza üdvösségteket, mit Isten néktek készített, hogy velünk együtt legyetek és örökében éljetek.
Ez legyen néktek a jele, egy jászol az Ő fekhelye, ott találjátok benne Őt, a mennyet, földet éltetőt.
Ó! jertek mi is örvendjünk, a pásztorokkal bemenjünk, hogy lássuk, Isten mit adott és ránk mily áldást árasztott!
Te drága vendég, köszöntlek, hogy gyógyírt adsz a bűnösnek, ki értem jössz, hogy megmentsél, ó! hogy köszönjem meg ezt én?
Ó! teremtője mindennek, hogy születhettél szegénynek, miért fekszel barmok jászolán, a száraz szénán aludván?
Ha ez a föld még oly nagy is, ha ékkő, arany volna is, ez mégis hozzád, én Uram, mily szegényes és méltatlan!
Az ágyad selyme, bársonya a jászol száraz szénája; És úgy tündökölsz Te azon, mint fenn a mennyben trónodon.
Én szerelmetes Jézusom, Te üdvöt hozó Krisztusom, a szívem legyen lakhelyed, hogy soha ne feledjelek.
Így tetszett tehát Tenéked, hogy ami igaz, hirdessed, hogy földi jó és földi fény csak elenyésző tünemény.
A mennyben lakó Istennek most zengjen hála, dicsének, ki Fiát küldé érettünk, hogy benne legyen életünk.