Szép rózsabimbó nyílt ki hajdan egy zsenge tőn, mint ősi ének zengi: Jesszének sarja lőn. Még zordon bús tél volt... S a szép virág kinyílott, épp, mikor éjfél volt.
A sarjat, kit minékünk Ézsajás jósola, Mária által népünk Betlehemben kapta. Kitárult az égbolt... S az Ige testet öltött, épp, mikor éjfél volt.
Illatát e kis rózsa köztünk hintette szét, fényét ragyogva szórta s eloszlott a sötét. Legyőzött bűnt, halált. Ő igaz Isten, ember, minden kínt jóra vált.
Ó! Jézus, segíts bennünk' e földi élten át. Így bizonnyal elérjük a mennynek szép honát, s hogy hálát zenghessünk ott, felséges Úr Isten, ó! add ezt meg nekünk!