Csak néked él a szívem, lelkem, felséges jóság, Úr Isten; Csak nálad lelhet nyugtot szívem, Tebenned mindig megpihen; Te formálsz engem egyre jobban, ujjong a szívem, Érted dobban.
Ó! mily sok bűnben tévelyegtem, mikor még éltem Nélküled; És mégsem tártam fel a szívem, pedig Te hívtál engemet. Én, Ádám sarja, bűnben éltem, most Jézus vére, neve vértem.
Ez áldott névben fordult hozzám az Atya Isten szent szíve és éltet engem égi forrás, az öröm, béke kútfeje. Ha látná ezt sok bűnös lélek, szeretne szívből, Jézus, Téged.
Ím hálás szívvel áldlak Téged, Ó! szeretet, én Jézusom, Ki megszánsz engem, gyarló embert; Éltemet néked átadom. És lényem végleg eltemetve elmerül mélyen szerelmedbe.
Ó! Jézus, nékem gyakran mondod: Szíveddel hozzám vágyódol; Ím én is benned vagyok boldog, szerelmed árja hozzád von; Te hű, Te jó, Te drága Lélek, Te élj énbennem, s benned élek.
Csak Téged áhít szomjas lelkem, egyedül érted élhetek, nem adhat békét senki nékem, nyugtot csak benned lelhetek; Az üdvösségem tőled várom, utamat, Jézus, véled járom.
Az élő víz szent kútfejének, dicsőség néked, Jézusom; Te táplálsz minden élő forrást, Te enyhítsz égő szomjamon. Ki éltetsz minden bűnös lelket, imádat, áldás szent nevednek.
Hadd éljen titka szent nevednek bevésve mélyen szívembe; Te szent szerelmed égi lángja értelmem, bensőm töltse be, hogy minden szóm és minden tettem dicsérjen téged, Jézus-Isten.