Az utolsó végvacsorát Megváltónk megevé, egybegyűjtvén tanítványit és ekképp rendelé; és ekképp rendelé.
Kendőt vett és körülköté Ő azzal önmagát, hogy szeretetből mosná meg minden híve lábát, minden híve lábát.
Tiszta vízzel, medencéből végezé Ő azt el, melyről Péter azt gondolá, hogy őnéki nem kell, hogy őnéki nem kell.
"Lábaimat soh'se mosod meg", mondá ő hirtelen, "Hogy Mesterem lábam mossa, azt én nem engedem! Azt én nem engedem!"
Jézus szólt: "Ha nem engeded, énhozzám nincs közöd, A lábmosás mulasztása tőlem elzár téged, tőlem elzár téged.
Mert énnálam nem lesz része az engedetlennek, ki megveti parancsimat, az engemet vet meg, azt engemet vet meg."
Megijedett erre Péter és mondá: "Engedem, fejemet és kezemet is mosd meg, Uram, nékem, mosd meg, Uram, nékem."
"Nem szükséges", mondá Jézus, "Csakis a lábakat; mert ki keresztségben fürdött, tiszta az és szabad, tiszta az és szabad.
Néktek is kell, hogy mossátok egymásnak lábait, szeretetből, hitből tenni, mert csak úgy boldogít, mert csak úgy boldogít.
Példám azért kövessétek, miként azt láttátok, boldogok, ha éppúgy tesztek, amint most tudjátok, amint most tudjátok."