Szép honom, otthonom drága vagy nekem, szívem sóvárog, oly vágyva vágy pihenni kebleden. E nagy világban idegen, itt nincsen otthonom, az én hazám az új földön, szívem csak oda vonz.
Fölfelé, ég felé nézek szüntelen; Megváltóm elment oda fel, hogy szószólóm legyen. Nehéz a harc, forró a nap e rossz világban itt, küzdelmem egyre súlyosabb, az ellenség szorít.
Ám de bár nem soká tart a próba már, s Atyám házában örök üdv, nagy boldogságom vár. Mit emberi fül nem halla mit még nem láta szem, mit senki sohsem álmodott, az mind-mind ott lészen.