A szombat Urunk ajándéka, újra gyönyörrel jelent meg; Nagy örömöt hoz alkotása nagyoknak és kicsinyeknek. Szelíd lágy szellők fuvalmában s vihar dörgésben szól Isten. Óh bárcsak megérteni tudnók intését minden szükségben! Akár föl, akár le visz éltünk, Ő hív, sújt, ád szüntelenül. Ugyanaz, ki veri a bűnöst szereti is végtelenül!
A szívem ujjongva örvend ma, mert teremtőm közelg hozzám. Hogy szemem felnyitva meglássam mint árad kegy és üdv reám. Szemem az ég csillagát nézi, szelet és felhőket csodál, s tengereknek nyüzsgését látva hálaima szívemből száll. Feléd zeng az egész teremtés. Nem marad száj hallgatagon, dicsér műved, melyet bevégzél dicsőn a hetedik napon.
Üdvözítőnk egykor kezdetben, egy szombaton nyugvóra tért. Azóta lett nyugnap a szombat pecsétjéül szent művéért. És ma újra hív üdvözítőm mentésemre a dicsőre. Hív engem fáradtat, terheltet jönni teljes pihenőre. Zászlaja köré gyűjtve népét jelt tesz keze s homlokához, s szombatról szombatra vezeti egy jobb ország szombatjához!