Miként a szarvas a folyóvizekre, úgy vágyik lelkem hozzád Istenem! Ah, szomjazom nagyon tekintetedre! Mikor lehet eléd jönnöm nekem?
Könnyhullatás volt étkem nappal-éjjel, midőn ezt hányták folyton énfelém: "Hol van az Istened védő kezével?" S ezen oly szörnyen elbúsultam én.
De mért hagyád el úgy magad én lelkem? Miért is vagy bennem oly nyugtalan? Bízzál erősen a te Istenedben, kinek még hálát zengek boldogan!
Mert Ő az én orcám szabadítója Óh Istenem, oh várjad lelkem őt! Ugyan miért is búsulnál magadba? Még nagy hálával dicsőítem őt.