Minden ember csak halandó, minden test, mint fű, virág; Itt ami van, mind romlandó és elmúlik e világ. Porrá kell e testnek lenni, hogyha el akarja venni az örök dicsőséget, melyet Isten készített.
Azért e testi életem, ha jön a sír éjjele, bátran s örömmel letészem, semmit sem vesztek vele; Mert a Krisztus drága vére utat nyit egy dicsőbb létre; A halálban biztatóm Jézus, az én Megváltóm.
Égi város, Jeruzsálem, ó! mint fénylik, tündöklik, templomának mély csendjében örömének hallatszik. Mennyi szépség, mennyi öröm, új nap virrad majd a földön: üdvöt hozó drága nap, melyre nem jön alkonyat!
Boldog, lelki látomásban láttam ezt a szép napot; Nemsokára üdvruhámban Uram előtt állhatok. Koronát ad Jézus nékem, üdvösség lesz ott a részem, örök béke vár reám Üdvözítőm oldalán.