Ím vége már az évnek, most nyugodj meg szívem: A lelkem minden titkát az Úr elé viszem, a szívem sebét, terhét, a lelkem bánatát, s a bánatomnak könnyét, mit csak az Isten lát.
Ó! miért volt annyi bánat és oly kevés öröm? Ó! miért szállt annyi sóhaj és miért folyt könnyözön? Ó! mennyi, mennyi szégyen és mennyi kudarc ért; A siker oly kevés volt; Ó! mondd, szívem, miért?
Hogy soha ne feledjük: Itt nincs örök hazánk! Hisz béke, örök otthon a mennyben vár reánk! S ki Isten útját járva itt újjászületett, a feltámadás napján kap örök életet.
Hogy biztonságban járjak, csak Jézust nézhetem; De más vágyam most nincs is, hisz Ő az életem. A küzdés útján végig csak érte ég lelkem, s a sír sötétjén túlra majd hozzá visz hitem.
Ó! segíts át az élten, mi örök Istenünk, az utat Te mutasd meg és fogd gyenge kezünk. S ha néha szenvedünk is, mert utunk rögös itt, ó! adjad szent békédet, mely mindig boldogít.